Tehetségesek: fiatal művészek galériája nyílt meg a Cornerben

Dunaújváros

Kurina Laura a Wesley-Da Capo Alapfokú Művészeti Iskola vezetője legalább olyan boldog izgalomban ragyogott a kiállítás megnyitóján, mint az alkotók.

– Nagyon boldog vagyok, mert roppant kedvező lehetőséget kaptunk a Corner cégcsoport egyik tulajdonosától, Pinczési Istvántól arra, hogy a festészeti képzésünkön résztvevő tehetségeink munkáit a jövőben bemutathatjuk ezen a színvonalas helyen. A terveink szerint növendékeink egymást váltva, havi szinten jelentkezhetnek az alkotásaikat:

– Büszke vagyok a tanárunkra és a gyerekeinkre. Nagy örömünk, hogy a színpadi produkcióinkkal már gyakrabban találkozhatott a város közönsége, mostantól a festészetet tanulók is lehetőséget kapnak a rendszeres bemutatkozásra ebben a mini galériában. A most bemutatkozott növendékek munkáin már kitűnik az egyéniségük. Ezekben energia van, és visszaköszön belőlük az alkotó. A festészeti szakunk elismertségét bizonyíthatja, hogy a Képzőművészeti Egyetem bennünket is partnerként választott. Nyilván láthatták a kedvező továbbtanulási és pályázati statisztikáinkat, ami igazolja az elvégzett munkánk és a növendékek színvonalát.

– Szerencsére folyamatosan jelentkeznek nálunk az új tehetségek, akik már bizonyos alapokkal rendelkeznek. Minél korábban, akár óvodás korban el kell kezdeni a tehetségek gondozását. A cél az, hogy amikor egy szülő meglátja, hogy egy kisgyerek melyik tevékenységhez érez kedvet, akkor támogassa őt azzal, hogy az ahhoz való képzéshez segítse őt. Örömmel várjuk őket ezekben a napokban is, hiszen ebben a dologban közösek a céljaink. Biztos, hogy mindegyikben van valamihez való tehetség, amiben megérzi, hogy kibontakozhat benne – folytatta gondolatait Kurina Laura.

A Tik Tok nemzedéke

– A most feltörekvő generációt ezzel és a többi közösségi oldallal rengeteg információs inger éri, amivel egyedül nem tudnak megbirkózni. Fel kell szabadítanunk őket alóla. Amennyiben azoknak a kitörlését céloznánk meg, akkor egy vesztes csatába indulnánk. Bármilyen művészeti tevékenység, a festészet, a tánc vagy a zene arra is szolgál, hogy megtalálják a nekik egyénileg kedvező irányt, amiben kiteljesedhetnek. A mi iskolánkban az is egy fantasztikus lehetőség, hogy nálunk át lehet nézni egy másik művészeti ágba, sőt ki is lehet próbálni azt. Ezzel is segítjük őket ahhoz, hogy majd egy döntésképes, kreatív, a megoldandó feladatokhoz könnyen és gyorsan alkalmazkodó személyiséggé fejlődhessenek. A célunk az, hogy a szó legnemesebb értelmében segítsünk ezeket a gyerekeket nyitott lelkű és szemű fiatalemberekké nevelni. Amikor ezt elértük, akkor már alkalmasak lesznek arra, hogy a nálunk kapott magas színvonalú képzésre támaszkodva felkészüljenek a választott művészeti pályára.

Megőrizni az egyéniségét

Miközben a Wesley-Da Capo Alapfokú Művészeti Iskola festészet és a grafika tanszakán a sok szakmai ismeretre tanítja a növendékeit, Páhi-Fekete Noémi művésztanára nagyon vigyáz arra, hogy önálló személyiségű alkotókká válhassanak:

– Alapvető fontosságúnak tartom, hogy ne erőszakoljam rájuk a saját művészeti stílusomat. Az ő munkájuk egy tabu a számomra. Szeretném megadni a számukra azt a szabadságot, amiben kiteljesedhet a sajátjuk. Egy külön papíron persze bemutatom, hogy én mit hogyan oldanék meg rajta. Persze, a növendék a munkáiban akarva-akaratlanul is egy kicsit hasonlítani fog a tanárhoz. Én tízéves koromban kezdtem el rajzolni, és a saját rossz tapasztalataimból merítve alakítottam ki ezt az oktatói módszeremet.

Együttgondolkodás

– Amikor megakarnak valósítani valamit, akkor tanácsokat adok hozzá. Bemutatom a megoldási lehetőségeket. Tehetséges tanítványaim vannak, akik még sokféle tekintetben formálódnak. Amennyiben bekerülnek egy művészeti főiskolára vagy egyetemre (ami számomra is nagy büszkeség lenne), akkor különösen sokat változhatnak. A csak tőlem származó szigorúság, a még több munkára sarkallás nem hiszem, hogy célravezető lenne. Abban az esetben, ha a sikerük érdekében ők maguktól szeretnének nagyobb terhet magukra venni, akkor együtt már szép közös sikerünk születhet. Van úgy, hogy az észrevételeimet röviden, tömören, keményen adom át, de csak a könnyebb megérthetőség, a javítás és a fejlődés lehetősége miatt. Ez nehéz út, hiszen amikor valaki a szívét-lelkét beleadja egy munkájába, és a tanár csak a hibákról beszél, azon érthető módon könnyen meg lehet sértődni. Azon dolgozok, hogy ezt a módszeremet is finomítsam. Amikor a tanár és a növendék együtt tanul, és teszik a dolgukat, a közös siker érdekében kapukat kell nyissanak egymásnak. Nálunk egy olyan csoport dolgozik, amelynek tagjai elfogadóak, és egyből megtaláltuk a közös hangot. Ezzel a két tanítványommal sem volt nehéz dolgom. A növendékeimmel interaktív kapcsolatban vagyunk, amit én természetesnek veszek, mert ez így van rendjén. A tanár is meríthet a tanítványaiból. Átértékelődnek a dolgok. A generációs különbségek egyre jobban hatnak egymásra. Nagyon nem szeretem, amikor általánosítva ítélkeznek róluk: „mert ezek a mai fiatalok…”. Pedig csodálatosak, csak le kell ülni hozzájuk beszélgetni, és meg kell érteni őket. Olyanokat lehet tanulni tőlük, amibe egyébként bele sem vágnál. Új lehetőséget láthatsz rajtuk keresztül, és egy sor dologhoz sokkal jobban értenek, mint az idősebbek. Nagyon szeretek tanítani, élvezem a szakmai kihívást, de hiába vagy tanár, tudomásul kell venni, hogy ebben a mai világban nincs olyan, hogy te mindenhez értesz!

A növendékek

Az egyik most bemutatkozó alkotó Vincze-Hajnal Blanka a Pannon Oktatási Központ 11. osztályos tanulója:

– Korán kezdődött a kapcsolatom ezzel a művészeti ággal, hiszen már az óvónőim is erre biztattak. A Jankovich Miklós Általános Iskolában figyeltek föl rám igazán, és ott is sokat tanultam. Kerestem és megtaláltam azt a helyet a gimi mellett, ahol szakosodni és fejlődni tudok a rajz területén. Az elmúlt években a tájképekkel, mára már a portrékkal és mellette a logótervezéssel is próbálkozok. Rácalmáson a természetbe is kimentem, hogy az ott látott élményeimet lefesthessem. A célom, hogy a tanulmányaimat az egyetemen folytassam, mert a grafikával szeretnék foglalkozni. Az eszköz és az anyagfelhasználásban még kísérletezek. Most elsősorban nekem az akril vált be, de mellette akvarell, olaj és a porpasztell, valamint a ceruzarajzok is készülnek a kezem alatt. Inkább a színekben gondolkodok. A jelenlegi tanárommal Páhi-Fekete Noémivel jól tudok együtt dolgozni, mert nagyon jó ötleteket hoz az órára, és bármit meg tudok vele beszélni. Amikor elküldöm neki a munkáimat, elmondja a kritikáját és azt is, hogy

mit kellene rajta változtatni. Már lassan a felvételire is készülnünk. Az életem során mindig visszataláltam a rajzoláshoz. Megküzdök a feladattal és bejutok az egyetemre!

– Mindig is szerettem kreatívkodni! – mondta Kovács Amanda a Széchenyi gimnázium végzős tanulója. Hozzátéve: – Óvodás koromban figyeltek föl rám, és azóta rajzolok. Mindig is szerettem kreatívkodni, például kerámiáztam, de szőni és varrni is szeretek. Szívesen teszem a munkáimat nyilvánossá, hogy megmutassam vele az érzéseimet. Témaként szívesen választom a tengert és a naplementét is. Sajnos az idén az előbbihez nem volt élőben szerencsém. A gimiben már végzős vagyok, és bár ott is van rajzóránk, de szükségem van egy pluszlehetőségre, amit a Wesley-Da Capo Alapfokú Művészeti Iskola megad. Most erősen készülök a Képzőművészeti Egyetem felvételijére. Az idei munkáimról már el merem mondani, hogy művészeti alkotások. Eleinte realista művekkel foglalkoztam, hiszen főleg másolatokat készítettem. Rohonczi Istvántól, aki a gimnáziumi tanárom, mára már megtanultam térben is gondolkodni, ezért bátran nyúlok önálló dolgok felé. Kipróbáltam az absztrakt világot is. Esetenként lehet játék, kemény munka is amit csinálok, de mindenképpen sok örömöt ad a számomra. Ezt szeretném választani a hivatásomnak. Tervező grafikusként alkotnék. Komoly feladat előtt állok, mert nagyon sokan jelentkeznek erre a szakra, ezért alaposan felkészülök a felvételire.