Szent Kinga Lengyelország és Litvánia imádott védőszentje

A királylány később Lengyelország és Litvánia védőszentje lett, személye nagyban hozzájárult az évszázadok óta tartó magyar–lengyel barátsághoz. Kinga vagy Kingus, a Kunigunda név állítólagos besenyő változata.

Szent József házasságban élt

Kingát gyermekkorától mély vallásosság jellemezte, fiatalon szüzességi fogadalmat tett, életét Istennek ajánlotta. Az akkori szokásoknak megfelelően a királyi családok gyermekeit korán eljegyezték, így Kingát is a Piast házból származó V. Boleszláv lengyel fejedelemmel. Mindössze 15 éves volt, amikor férjhez ment, szüzességi fogadalmat tett, minek hatására Boleszláv is örök tisztaságot fogadott, így Szent József házasságban éltek.

A Szent József házasság – magyar katolikus lexikon értelmezése szerint – szűzi házasság, amelyben a házas felek, Szent József és a Boldogságos Szűz Mária példáját követve kölcsönösen elhatározzák, hogy szüzességüket a házasságukban is megőrzik. A Szentírás szerint Szűz Mária a Szentlélektől fogant gyermeket, és így született meg József és Mária gyermeke, Jézus Krisztus. A keresztény hitnek ez is az egyik alapja.

Egy uralkodó családban viszont ezt nem mindig nézték jó szemmel, mert az utód személye így kérdésessé válik, de Kingának és lengyel királyi férjének sikerült ezt az akadályt is leküzdeniük.

A tatár veszedelem

A magyar Julianus barát miután 1235-ben elérte a volgai bolgárok országát, majd a keleten maradt magyarokat meglátogatva először adott hírt IV. Béla királynak a készülő mongol támadásról.

A tatárjárás az Európa elleni mongol inváziót jelenti, ezek a támadások a XIII. század történelmének meghatározó eseménysorozatai voltak. Magyarországot 1241–42-ben megszállták és szinte teljesen elpusztították, IV. Béla magyar király az Adriai-tenger partmellékén található Trogir (ma tengerparti város Horvátországban) sziget várába menekült.

Egyébként a történetírók tévesen nevezik tatároknak a mongolokat, az elnevezés onnan ered, hogy a Fekete-tengertől északra élő türk nyelvű népcsoport egy része behódolt a mongoloknak és felvette az egyik mongol törzs, a „ta-ta” nevét, majd segédnépként részt vett a mongolok további hadjárataiban.

Batu kán, a tatárok vezére úgy gondolta, hogy ha hódító háborúját Magyarország ellen kezdené meg, a lengyelek bizonyára a segítségükre sietnek, így először Lengyelország ellen indított támadást egy 10 ezer harcosból álló sereggel. A legnicai csatában, amelyre 1241. április 9-én került sor, döntő vereséget mértek a lengyelekre, ám a győztes ütközet ellenére a mongolok nem akarták elfoglalni az országot, hanem Morvaországon keresztül Magyarországra zúdultak, és csatlakoztak Batu kán főseregéhez. Ezzel kezdetét vette a tatárjárás, amikor is a muhi csatában legyőzték a magyar seregeket, majd feldúlták az országot. 1241 áprilisa és 1242 márciusa közötti majdnem egy év leforgása alatt a mongol sereg dú­lása nyomán Magyarország lakosságának körülbelül a fele elpusztult (3 millióból kb. 1,5 millió ember), emellett hatalmas volt az anyagi kár is. A történészek szerint a mongol sereg is sok harcost veszített, és nem tudta megsemmisíteni a teljes magyar haderőt sem. Erre bizonyíték az, hogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után több külföldi hadjáratot is vezetett, továbbá a tatárok nem tudták elfoglalni a magyar várak jelentős részét sem.

Szent Kinga további élete

Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, azonban a mongolok végigdúlták Lengyelországot is, így a fejedelmi pár a szepességi Podolinba (városka a mai Szlovákiában), majd később Csorsztin várába menekült. Csorsztin ma egy település Lengyelországban, vára és a Dunajec túlpartján álló Nedeci vár egykoron Galícia és Magyarország határát őrizte. A Dunajec pedig a Visztula jobb parti mellékfolyója Lengyelország déli részén és Szlovákiában. Sokáig a Magyar Királyság határfolyója volt, és nem a Dunába ömlik.

A tatárjárás után Kinga 1249-ben hazalátogatott Magyarországra, és az apjától kapott bányászokkal 1251-ben megnyitotta a Krakkótól délre lévő wieliczkai sóbányákat.

Ezek Lengyelország legrégebbi sóbányái, a krakkói sóvidék része, és a XIII. századtól egészen 1772-ig a krakkói sóbányászat fontos tényezője. A világ egyik legrégebbi kősóbányái közé tartozik, jelenleg múzeumként működik.

Miután férje V. Boleszláv lengyel fejedelem, 1257-ben Szandec települést feleségének, Kingának adta, aki ott klarissza kolostort alapított.

A magyar származású fejedelemnő még sok kórházat, templomot valamint kolostort építtetett, ezért roppant népszerű volt már a maga korában is.

Férje Boleszláv 1279-ben elhunyt, Kinga azt követően klarissza apácaként az általa alapított szandeci kolostorba vonult vissza húgával, Jolánnal együtt. Ettől kezdve Istennek szentelte életét, bár a lengyelek kérték, hogy vegye át az ország kormányzását. 1284-ben a kolostor főnöknőjévé választották meg, majd a második tatár betörés alkalmával, 1287-ben a szandeci kolostort a tatárok feldúlták, így Kingának 63 évesen az újjáépítés munkáit kellett irányítania.

1291 őszén betegeskedni kezdett, 1292 júliusában állapota válságosra fordult és 1292. július 24-én, elhunyt. Halálakor is ellenséges betörés zavarta a kolostor életét, cseh csapatok garázdálkodtak a környéken. Tőlük való félelmükben a nővérek három napig titkolták főnöknőjük halálhírét.

Kunigunda életéhez ­kapcsolódó legendák

A lengyel nép sokat regélt csodatételeiről, a legenda szerint az ő imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól. Mint beszélték, a tatárok elől menekülve egy hajából levett szalagot dobott üldözői elé, ebből lett a Dunajec folyó. A tatárok azonban átvergődtek a vízen, ekkor fésűjét dobta maga mögé, és ebből olyan sűrű erdő kerekedett, amely megállította a tatárokat. Sírjánál a legendák szerint 60 vak és 200 más beteg gyógyult meg, így Szandec hamarosan a lengyelek, magyarok és morvák búcsújáró helye lett.

Egy másik legenda szerint, amikor Kinga meglátogatta édesapját, IV. Belát, majd együtt elmentek a máramarosi sóbányába, ahol Kunigunda a tárnákban a hófehér sótömbökben gyönyörködött. Eszébe jutottak szegény lengyel alattvalói, ezért megkérte apját, hogy engedélyezze a sótömbök Lengyelországba való elszállítását. IV. Béla teljesítette lánya kérését, aki erre lehúzta újáról a jegygyűrűjét, és mély aknába dobta. Később, a wieliczkai sóbányák megnyitásakor a bányászok állítólag az első kitermelt sótömbben megtalálták Kinga gyűrűjét.

Szent Kinga kultusza

1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta, öt évvel később pedig XII. Ince pápa Lengyelország egyik védőszentjévé tette.

1999. június 16-án avatta szentté II. János Pál pápa.

Szandecben, a klarissza kolostor udvarában működik a Szent Kinga Háza múzeum, amelyben Szent Kingához kapcsolódó tárgyak és emlékei láthatóak. A zarándokhelynek is nyilvánított kolostor mellett áll egy székelykapu, amit Magyarország ajándékozott Kinga szentté avatása alkalmából. A kapu Lengyelország és Magyarország évszázados, a középkortól napjainkig tartó szoros kapcsolataira emlékeztet. Ugyanakkor a vendégszeretetet is szimbolizálja, és állítólag, ha átmegyünk alatta, szerencsét hoz. A kolostor falánál található a Szent Kinga-forrás.

A wieliczkai sóbányában, amely Lengyelország egyik legismertebb turisztikai nevezetessége és világörökség is, 1896-ban 100 méterrel a földfelszín alatt 54 méter hosszú, 18 méter széles és 12 méter magas kápolnát emeltek tiszteletére, majd sóból megfaragták a gyűrű legendáját is.

Árpád-házi Szent Kinga a sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot és annak népét, de a lengyelek is királynőként szerették és tisztelték, pedig Kingát nem az uralkodói stílus, hanem a szolgálati iránti elkötelezettség jellemezte.

Felhasznált irodalom:

Dümmerth D. (1977): Az Árpádok nyomában, Panoráma, Budapest.

Török J. (1991): A magyar föld szentjei, Tulipán Könyvkiadó Kft, Budapest.

White, K. E. (1993): Szentek kislexikona. Maecenas Könyvkiadó, Budapest.

Bérczi Sz. (2008): Magyarországi szent királylányok emlékezete. TKTE. Budapest.

Árpád-házi Szent Kinga (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2012.

https://mult-kor.hu/a legenda szerint arpad-hazi szent kinga imadsaga mentette meg lengyelorszagot a tatardulastol 20180724.