Bár Segesvár elesett, de Bem megállította az előrenyomulást

Történelem

Mivel azonban az irodalomtörténet szerint ebben a csatában veszítette életét a legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor, így a segesvári csatát a szomorú emlékek közzé soroljuk.

17 évig vezettem az ország egyik legnagyobb Petőfi Emlékmúzeumát, így kijelenthetem – miután számos Petőfi-konferencián is részt vettem –, hogy a szabadságharc költője életének szinte minden percét ismerjük, mert számtalanszor feldolgozták. Két „fehér pont” viszont még a mai napig is vita tárgyát képezi, az egyik a születési hely, a másik a segesvári hősi halál körülménye. Nem szeretnék állást foglalni a kérdéssel kapcsolatban, maradjunk abban, hogy Petőfi Sándor Kiskőrösön született és Segesváron esett el. Így szép és kerek a történet, igaz, egy történész sohasem mondhatja, hogy valami száz százalékban úgy történt, ahogy azt később leírták, mindig hagyni kell egy kis rést az esetleges korrekcióra.

Sajnos az tény, hogy 1849. július 31-én Alexander Nyikolajevics Lüders orosz és Eduard Clam-Gallas osztrák tábornok egyesült erői legyőzték Bem maroknyi seregét a Segesvár mellett vívott csatában.

A szabadságharc

Miután Bécs belátta, hogy egyedül nem tudja leverni az 1848–49-es magyar szabadságharcot, Ferenc József császár orosz segítséget kért I. Miklós cártól, aki a kérésnek eleget téve Ivan Fjodorovics Paszkievics herceg vezetésével intervenciós sereget küldött Magyarország ellen. Az orosz alakulatokat az akkori világ legnagyobb, közel 1,3 milliós hadseregéből állították ki, így a magyar szabadságharc sorsa meg lett pecsételve. A magyar szabadságharc sorsát eldöntő orosz hadsereg hat gyaloghadtestből, egy elit gárda és gránátos, három lovas hadtestből, valamint a másodvonalbeli harc­értéket képviselő kaukázusi, finnországi, orenburgi és szibériai megszálló hadtestekből állt.

Így 1849. június közepén, Fjodor Vasziljevics Rüdiger és Ivan Fjodorovics Paszkievics orosz tábornokok vezetésével több oszlopban közel 200 ezer fős orosz hadsereg tört Magyarországra.

A magyar hadszínterek közül a Bem József által védett Erdély állapota volt a legbiztatóbb, mert ott az 55 ezer főnyi ellenséges hadsereggel szemben kellett védekezni mindössze 40 ezer emberrel. Bem vezette magyar sereg helyzetét a nyár folyamán kirobbant román felkelés és a moldvai hadjárat is csak rontotta. A magyarok helyzetét az is nehezítette, hogy a lengyel tábornok legjobb egységeit a Temesközbe csoportosította át, hogy azok egy esetleges orosz–osztrák támadás esetén támogassák a magyarországi honvédsereget. Bem seregének kétharmada részben újoncokból állt, elsődleges feladatuk pedig az orosz intervenciós csapatokkal, valamint a román felkelőkkel kiegészült osztrák erők feltartóztatása volt, addig még a magyarországi hadszíntereken Görgey Artúr fővezér nem rendezi sorait.

Összecsapnak az ellenfelek

Bem július 1-én érkezett Segesvárra mintegy hatezer fős seregével és 12 ágyúval. Itt találkozott Alekszandr Nyikolajevics Lüders körülbelül 12 ezer fős seregével és 30 ágyújával. Bem bízott abban, hogy még az oroszok megérkezése előtt egyesülni tud több kisebb magyar alakulattal, de az orosz tábornok egy ügyes taktikával meghiúsította ezt az elképzelést, így a lengyel hős számára elkerülhetetlenné vált az összecsapás. Az oroszokat megdöbbentette, hogy Bemnek milyen kis létszámú csapata van, cselt gyanítottak, ezért maga Lüders tábornok ideje nagy részét a Marosvásárhely felé vezető út őrzésével töltötte el, mert onnan várta a magyar felmentő sereg érkezését.

A csata ágyúzással kezdődött dél körül, amikor is Bem tüzérei lelőtték Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin tábornokot, Lüders vezérkari tisztjét. Bem ezt követően rohamot indított a segesvári erdőben kiépített orosz állások ellen, de azok sorra visszaverték a magyar rohamot.

Bem itt elkövette azt a hibát, ami később eldöntötte a csata sorsát. Mivel az erdőben harcoló orosz alakulatokon kívül nem feltételezett más ellenséges erőt, így csapata balszárnyáról jelentős erőket csoportosított át a jobbszárnyra. Délután 16 óra körül a meg­gyengült oldalon hirtelen heves orosz támadás kezdődött meg Lüders tábornok vezetésével és a több mint 5500 fős sereg elsöpörte a magyar balszárnyat. A honvédek ágyúi meghibásodtak, majd ezt kihasználva az oroszok villámgyors lovasrohamot indítottak a magyar állások ellen, és teljesen felmorzsolták azokat.

Egyórás öldöklő csata után a magyar seregek teljesen összeroppantak, majd visszavonultak Fehértemplom irányába, hátrahagyva ágyúik és hadi felszerelésük nagy részét.

A vereség

A vereséget követően a szétzilált és visszavonuló magyar katonák után a kozákok valóságos hajtóvadászatot indítottak, akit elfogtak, azt rögtön megölték. Valószínűleg ezekben az órákban és így halhatott meg Petőfi Sándor is, igaz az ő holtestét sohasem találták meg, ezért keringtek mesék az állítólagos oroszországi életéről is. Mint mondtam az elején, nem szeretnék állást foglalni e kérdésben, de számomra egy Petőfi, aki imádta hazáját, családját, hogy többé semmilyen életjelet ne adjon magáról – ez elképzelhetetlen!

A menekülő Bem is megsérült, miután lováról egy mocsárba zuhant, és csak később mentették ki az ő felkutatására induló honvédek.

A menekülő magyar és az őket üldöző orosz csapatok között a késő éjszakába nyúló utóvédharc alakult ki, ami teljes zűrzavart teremtett.

Bár a segesvári ütközet komoly vereség volt a magyar fél számára, azonban Bemnek köszönhetően korántsem volt végzetes. A lengyel tábornok előrelátása következtében a honvédseregek gyorsan magukra találtak, és már augusztus 1-jén egyesültek a kolozsvári és a besztercei csapatokkal, majd azt követően, még augusztusban több kisebb győzelmet is elértek az oroszok ellen.

Ami a veszteségeket illeti, pontos adatok nincsenek, de magyar oldalon körülbelül 1200 embert veszíthettek és legalább ötszázan foglyul estek.

Bem apó további sorsa

Az erdélyi hadszíntér sorsát az augusztus 6-án vívott nagyszebeni és nagycsűri ütközetek pecsételték meg, ahol a többszörös túlerőben harcoló orosz és osztrák erők egyszerűen felmorzsolták Bem tábornok seregének nagy részét. Bem apó, ahogyan sokan nevezték, ennek ellenére helytállt, bátor harcával sikerült megakadályoznia, hogy Lüders orosz csapatai kijussanak a magyarországi hadszínterekre.

Az 1848/49-es szabadságharc után Bem az Oszmán Birodalomba menekült, az orosz kormány kérte a törököktől kiadatását, ezért Bem gyorsan áttért az iszlám hitre, mert akkor Isztambul megtagadhatta a kiszolgáltatását. A lengyel hős felvette a Murad nevet, majd az oszmán kormány a mai Szíriában lévő Aleppóba küldte, hogy védje a várost a különböző arab rablócsapatokkal szemben. Murad pasa (Bem) egészsége viszont rohamosan hanyatlott, majd malária következtében 1850. december 10-én elhunyt. Muszlimként az oszmán kormányzat temettette el, földi maradványait pedig 1929-ben szállították Lengyelországba. Hazájában viszont vallási okokból nem lehetett „a keresztény lengyel földbe” elhantolni, ezért egy kőszarkofágban helyezték el, amelyet hat gigantikus oszlop emel a magasba a tarnówi mauzóleumban.

A magyar nemzet mindig szeretettel gondol a nagy lengyel hadvezérre!

Felhasznált irodalom

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és kora. Unikornis Kiadó, Budapest, 1998.

Titus Pullo Urbino: Hős szabadságát elveszti Segesvár. lemil.blog.hu, 2009

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1849 julius 31 a segesvari csata/.

Hermann Róbert: A segesvári ütközet. www.sulinet.hu.

Eligiusz Kozłowsky. Bem József tábornok. Hadügyminisztérium, 1958.

Fodor Sándor: A segesvári csata. www.hhrf.org.