Ránk fér a megváltás

Egy ilyen nagy sikerű produkció már különösebb szorongás nélkül nyúlhat kényes témákhoz, ebből a sorból rögtön ki is ragadjuk a Messiást, aminek forgatása során csoda, hogy senki nem törte lábát, nem lett tűz vagy nem ment tönkre a stáb összes kelléke...

Egy titokzatos idegenre lesz figyelmes a világ

A Messiás egy valós világban megteremtett fiktív háborús helyzettel indít. Szíriában vagyunk, azoknál a romoknál, amik Szíriából maradtak. Az USA és az ISIS hadban áll, utóbbi Damaszkuszt készül megostromolni. A nép fél, és a rettegés mellé bizonytalanság párosul. Ebben a pokoli helyzetben jelenik meg egy fiatal férfi, akit tarthatnánk forradalmárnak is, pedig sokkal többről van szó, mint egy egyszerű vezérről. Ő Al Masih, azaz a Messiás (Mehdi Dehbi). Először az első szónoklatánál láthatjuk Szíriában, ahol egyszerre babonázza és botránkoztatja meg a hallgatóit. Megváltásról beszél, Allahot dicséri, miközben több ízben is ellene beszél a Koránnak, ráadásul „performansza” kellős közepén egy hetekig tartó homokvihar veszi kezdetét, amit az emberek neki tulajdonítanak. Al Masih hamar több ezres követőtábort szerez, akiket a Szent Föld felé vezet. Erre azonban már a CIA is felfigyel, nevezetesen a vérfagyasztóan karót nyelt és irritáló Eva (Michelle Monaghan) és kezdetét veszi a harc a férfi ellen, aki ujjai köré tekeri rövidesen az egész világot. Fogást nem nagyon találnak rajta, mert egyrészt semmilyen bűnügyi nyilvántartásban nem szerepel, másrészt sorra csepegteti a „csodákat”, amik, hogy mennyire valósak vagy mennyire illúziók, azt döntsük el mi, mert megnyugtatóan és maradéktalanul nem derül ki az első évadból (mert még csak egy készült el belőle).

A Messiás körül számos furcsaság körvonalazódik majd, amit jobb nem leírni, ezért – is – javasolt megnézni az epizódokat. Egy viszont tuti: a sorozat több ízben mutat fityiszt több vallási irányzatnak is, legyen az muszlim vagy keresztény, de semmiképpen sem választ, csak céloz. És a lényeg mindezek mögött bújik meg, hiszen erős kritikát fogalmaz meg arról, mennyire ráférne a világra a megváltás, s hogy bizonyos helyzetekben még a 21. század emberének is kell egy jótékony ideológiai támasz.