A robot gyermeke

2020.01.06. 19:30

Posztapokaliptikus világkép egy hangárban

A posztapokaliptikus világ kérdése a kreatív szakma valamennyi nagy emberét megihlette már az évek alatt, a könyvekben, filmekben, sorozatokban megjelenő disztópiák variációi végtelenek, és több közülük kifejezetten zseniális.

Tóth Alexandra

A veretes mozik sorába kapcsolódik be az Én vagyok Anya is, ami amellett, hogy megannyi kérdést felvet, egy nem is annyira távoli világ lehetőségét vázolja fel, ijesztgetések nélkül meglehetősen hátborzongatóan.

A Lány soha nem hagyhatta el steril otthonát

Sci-fi a köbön. Adott egy óriási hangár és egy kellemes, búgó női hang, ami azonban nem egy hús-vér asszony száját hagyja el, hanem egy humanoid droidból jön. Apró, „gyorsfagyasztott” embriót szed ki egy tárolóból, amit – hangozzon akármilyen bután is – egy „emberkeltető” gépbe helyez el, amiből kisvártatva élő, egészséges lánygyermek bukkan elő. A droid az első pár bájos képkockában felneveli a babát, láthatjuk a Lány (mert igen, nincs neve, csak annyi, hogy Lányom) első mozdulatait, azt, ahogy játszik, balettozik, tanul vagy eszik. Ám körülötte és vele senki más nincs, csak Anya, a robot. Steril környezetben cseperedett kamasszá, de a nyomasztó semmiben is stabil napirendje van. A robot tanítja is, tudásáról vizsga formájában kell tanúbizonyságot tennie. Hogy minek, az nyomasztóan felesleges, hiszen a Lány sosem hagyhatja el azt a fém minivilágot, amiben él, anya szerint ugyanis a külvilágban semmi sincs, csak a pusztulás. A Lányt onnantól kezdi izgatni a kinti lét, amikor talál egy egérkét a szellőzőnél (amit aztán anya behajít a kemencébe a fertőzés elkerülése érdekében.) Az események itt gyorsulnak fel igazán, egyik éjszaka ugyanis egy sebesült nő kopogtat a hangár ajtaján, akit a kíváncsi Lány be is enged, és akitől először hallja azt az opciót, hogy anya bizony nem az, akinek látszik. A két órás feszültségektől nem mentes játékidő jórészt erre épül, azaz a belső vívódásra, ami a Clara Rugaard által zseniálisan alakított Lány él át. Nem kevésbé jó, sőt, Hilary Swank, alias „Nő”, aki majdnem lejátssza egyetlen emberi társát a színről.

Amikor a Nő belép a külvilágból
Fotó: IMDb

A film abszolút elgondolkodtató: honnan szerezte anya az élelmet, a vizet, a ruhákat, a játékokat a Lánynak, ha ebben a disztópiában semmi nincs? Hogy nem merült fel soha a Lányban kamaszkora előtt, hogy kitekintsen a világba? És egyáltalán mennyire valós az a veszély, hogy egy szép napon az ember által teremtett robotok kezdik hibernált embrióinkból újranépesíteni a Földet, amit valaha az ember nevű hatalmas faj uralt?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában