Mr. Gerald

2019.08.30. 14:00

Szemtelenül fiatal, német földön mégis őt tartják Magyarország legjobb bohócának

Aki a cirkusz világába születik, az rendszerint már egészen fiatalon debütál a nagyérdemű előtt. Az viszont mégis ritkaság, hogy valaki tizes évei végén társulatot alapít, a huszas évei elején pedig rögtön egy rangos szakmai elismerést kap, ráadásul Németországban. Mr. Gerald nem bohóckodik. Illetve nem akárhogy.

Tóth Alexandra

Fotó: LI

– Mr. Gerald, a „A Magyarország legjobb bohóca” címet viseled. Meséld el a történetét!

–Ez egy nagyon komoly szakmai elismerés, amire roppant büszke vagyok. Tavaly, a karácsonyi időszakban egy németországi előadás során kaptam egy kint élő magyar közösségtől. Nívós díj, főleg ilyen fiatalon.

Mr. Gerald a még épülő sátor alatt adott interjút, majd folytatta a felkészülését a dunaújvárosi fellépésére
Fotó: Laczkó Izabella/Dunaújvárosi Hírlap

 

– Mert hány éves is vagy pontosan?

– Huszonkettő.

– Döbbenetes. Mielőtt találkoztunk, biztos voltam benne, hogy egy negyvenes-ötvenes éveiben járó bohóccal fogok beszélgetni.

– Igen, ezért is mondtam, hogy a huszonévesek között ritka az ilyen szakmai elismerés. De én mindent egészen másképpen is csinálok, és ezzel az újító szemlélettel érdemeltem ki a díjat.

– A megjelenésed is egészen más, mint azt az ember várná.

– Ahogy most látsz, az a mindennapi viseletem, de a fellépőruhám sem a klasszikus bohócjelmez, szeretem az elegáns, letisztult öltözködést. Nincs műorrom meg rémisztő parókám. Ennek az is az oka, hogy bár a bohócok elsősorban nevettetők, mégis nagyon sok gyerektől hallom, hogy félnek tőlük, ijesztőnek látják őket. Tőlem nem fél senki. Persze én is sminkelem magam, de majd meglátod, ha ­eljössz valamelyik előadásra, hogy tényleg nem a klasszikus, bohócoktól megszokott megjelenést hozom.

– Az előadásmódod és a produkciód is ilyen innovatív?

– Abszolút, igen. Úgy szoktam mondani, hogy a vizuális humort képviselem, és e mellé igyekszem bevonni a közönséget is. De úgy vagyok interaktív, hogy a nézőknek csak minimális szerep jusson, inkább kiemelem őket a közönségből, és nem dolgoztatok vagy hozok kellemetlen helyzetbe senkit. Azt nem szeretik. Meg ugye maga a műsorszám függ attól is, hogy milyen a közönség. Ezt látni kell, már a porondra lépés pillanatában lehet érezni, hogy milyen irányba és meddig lehet elmenni.

Fellépés után, nívós díját kezében tartva
Fotó: Mr. Gerald

– Akkor ez azt jelenti, hogy hajlandó vagy változtatni a produkciódon, ha olyanok a körülmények?

– Muszáj is. Van egy alapvető forgatókönyvem, de rengeteget improvizálok. Vannak állandó elemeim és klasszikusak is, mert bár a közönség megköveteli azt, hogy modern, huszonegyedik századi legyek, azért van az a réteg, aki a klasszikus show-ra vágyik. Ezért keverni szoktam a hagyományt az innovációval. És működik.

– Miért döntöttél úgy, hogy bohóc leszel?

– Nagypapám is bohóc volt. Vele kezdtem, azt hiszem, ötéves voltam, amikor már biztosan tudtam, hogy én is bohóc akarok lenni. Nagyon tetszett ez az egész. A nevettetés, a porond, a jelmez. Akkor kezdtem el sminkelni is magam, próbálgatni, hogy milyen legyen az arculatom, a megjelenésem, a műsorom. Gyermekkori álmomat élem.

– Ezek szerint meg sem fordult a fejedben más opció?

– Egy percig sem. Cirkuszos családba születtem, a Donnert dinasztia egyik tagjaként. Híres lovas család vagyunk, most is foglalkozunk lovakkal és ugyanolyan szeretettel bánunk velük, mint generációkkal előttem. Viszont engem nem az állatok vonzottak elsősorban, hanem ez, hogy bohóc lehessek. Jó bohóc.

– Akkor artistaképzőbe sem jártál, ha jól gondolom...

– Nem, de láttam az épületet kívülről (nevet). Általában azok tanulnak cirkuszi műfajokat iskolaszinten, akik nem cirkuszba születtek, mégis ez az álmuk. Aki viszont hozzám hasonlóan beleszületik, annak részben a vérében van, részben megtanulja a családjától, a társulat tagjaitól a műfaj alapjait. Aztán a saját képére faragja.

– A Budapesti Nagycirkuszt a családod tagjai alkotják?

– Vannak rokonok és családtagok, például rögtön itt van a testvérem, akivel közösen alapítottuk a Budapesti Nagycirkuszt három évvel ezelőtt, akkor még csak 19 voltam, de konkrét elképzeléseink voltak az életről. Aztán mindig keressük az ország és a világ legjobbjait, akiket meghívunk vendégszerepelni.

– Csak a saját társulatoddal lépsz fel?

– Magyarországon belül igen, de személyesen engem sokszor hívnak meg külföldre is, sőt, egyre többször, akkor viszont egyedül megyek. A magyar közönség a legjobb, de ha külföldre megyek, Németország a kedvencem.

Cirkusz szerte a világban

Az utazó cirkuszok a közhiedelemmel ellentétben nemcsak nyáron és tavasszal, hanem egész évben járják a világot. Bár még Magyarországon gyerekcipőben jár ez a műfaj, de egyre többet látni itthon is kifejezetten karácsonyi cirkuszokat is, egyes országokban, például Németországban ennek régi hagyománya van. A világ legjobb bohóca díjat is egy ilyen alkalommal kapta Mr. Gerald tavaly, a Karlsruher Weichnachtscircus-ban, és a tervezet szerint a 2019-es karácsonyt is német földön, most a Trierer Weichnachtcircusban tölti. A plakát már most elérhető, amint a „magyar sztárbohóc” néven emlegetik az ifjú tehetséget.

Az, hogy miért ilyen kapós a világ legjobb bohóca, azt egyedisége és nyitottsága mellett származása is igazolja. A Donnert családot már a reformkorban is kiváló artistákként ismerték, ám a köztudatban lévő Donnert-dinasztia „csak” 200 éves klasszikus cirkuszi múltra tekint vissza.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában