Zsaki alakítja a Mézga Család Krisztáját

- Kevesen tudják, hogy dunaújvárosi gyökereid vannak.

- Igen, még a Wikipédián is azt írták rólam, hogy Budapesten születtem. Az akváriumba jártam általános iskolába, sajnos nem tánc szakra, de gyerekként a Vasasban táncoltam azért, mint minden néptánc iránt érdeklődő lány. Ezen kívül sok mindent kipróbáltam, a színjátszó szakkörtől a nyelvtan szakkörig, kosaraztam és jártam lövészetre is és ki tudja mit csináltam még. A zene volt a fő csapásirány, a zenesuliban zongorázni tanultam. Bár eminens tanuló voltam, nem maradtam ki a gyerekkori játékokból sem. Imádtam ezt a várost, lent játszottunk a Rómain, a házunk előtti téren, ha Anyu lekiabált a panelből, hogy kész az ebéd, már spuriztam is föl. Szóval, én teljesen dunaújvárosi lány vagyok.

- Itt ismerkedtél meg a színpaddal?

- Már több alkalommal felléptem zongoristaként, kórussal, vagy mikor színjátszó szakkörbe jártam, de a Vörösmarty Színház fogott meg igazán. Székesfehérváron a Kodályba jártam, ének-zenei gimnáziumba. A színház gyerekszínészt keresett éppen egy darabba, de már elmúltam 16 éves. Nagyon szerettem volna menni, ezért stílusosan elhallgattam a koromat. Így bekerültem a Dzsungel könyvébe, mint gyerekszereplő.

- Suli után jött Budapest?

- A Nemzeti Színiakadémiára vettek fel ezután. Itt igazán nagy nevek mellett látszódhattam a színpadon, mint Sinkovics Imre, Agárdy Gabi bácsi, vagy Tolnay Klári. Majd Kecskemétre kerültem a Katona József Színházba, ahol hét évet töltöttem. Ez után a Vámpírok Bálja hozott vissza Budapestre, ami egy kultikus musical lett azóta. Úgy éreztem, hogy többet kell dolgoznom, ezért elkezdtem szinkronizálni is. 12 éve szabadúszó vagyok.

- Miért jó szabadúszónak lenni?

- A függetlenség óriási szabadságot ad, de sokkal bizonytalanabb is, mint egy társulat tagjának lenni. Sok új embert ismertem meg ez által és ha jó vagyok, akkor visszahívnak, így jobban benne tudok lenni a színházi vérkeringésben. Az énektudásom miatt sok felkérést kapok. Legutóbb például a Haverok, Buli, Bon-Bon darabba, Háda Jani és Szolnoki Péter hívott meg.

- Átéltél már hullámvölgyeket?

- Természetesen, de ezzel meg kell tanulni együtt élni. A szinkron jól tudja stabilizálni ezt a helyzetet, de szerencsére most sok munkám van. Én hiszek abban, hogy ha a Jóisten azt akarja, hogy ezt csináljam, akkor ezt fogom csinálni, de ha nem akarja, akkor bele is gebedhetek, akkor sem jön össze semmi. Hiszek abban, hogy minden úgy történik, ahogy kell.

- Milyen szerepekben játszol most?

- Futó darabjaim; a Haverok Buli Bon-Bon a Hatszín Teátrumban, a Muzsika hangja a Magyar Színházban, A Botrány az Operában a Pesti Művészszínházban és a Mézga Család, amiben Krisztát játszom majd pénteken Dunaújvárosban, a Bartók színpadán.

- A Mézga Családnak nemrég volt a bemutatója. Hogy fogadta a közönség, milyen visszajelzéseket kaptatok?

- Mindenki ismeri a mesét, így nagy elvárással nézték meg a darabot, de azt kell, hogy mondjam, szerették és élvezték az előadást. Mi beletettünk mindent, ami csak tőlünk tellett. Kriszta mindenkinek megvan, ahogy nevet vagy nyafog. Ezeket a stílusjegyeket igyekeztem megőrizni, de a saját stílusomat is belevittem a karakterbe. A közönség bizalmát mutatja, hogy Anyukámnak is nagy nehézségek árán tudtam már csak jegyet szerezni. Van olyan helyszín, ahol két előadásunk is lesz, mert akkora az érdeklődés.

- Lesz időd a családdal lenni egy kicsit?

- Az előadás előtt meglátogatom a Keresztanyukámat és vele fogok ebédelni. Olyan finom marhapörköltet senki sem tud készíteni, mint Ő!

- Maradtak még dunaújvárosi kapcsolataid?

- Nekem nagyon jó osztálytársaim voltak a Mező Imre suliban. Velük a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Életre szóló barátságok köttettek, nem csak az osztálytalálkozó alkalmával futunk össze. Például, Kiss Adriennel, aki ma már Tóth Adrienn, rendszeresen találkozunk. Karácsony előtt egy napot vele és a családjával töltök. Ha leszállok a pesti buszról, én hazajövök Dunaújvárosba. Itt él a Bátyám a családjával, itt van a keresztfiam, akire nagyon büszke vagyok. Ő is táncol és zongorázik. Bár Anyuék már Perkátán élnek, amikor tehetem hazajövök, meglátogatom a Keresztanyukámat, akivel annak idején olyan sokat bicikliztünk és sétálgattunk a Duna-parton, hosszas beszélgetések között.

A Mézga Család – zenés vígjáték

2019.04.26. péntek 19 óra – Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza

A Mézga Család c. zenés színpadi vígjátékban a Romhányi – Nepp –Ternovszky nevekkel fémjelzett eredeti mű alapján elevenednek meg a közkedvelt karakterek. Életre kel Géza, Paula, Kriszta, Aladár, Blöki és Maffia, természetesen a sorból Máris szomszéd sem maradhat ki, felbukkan a jövőből MZ/X, sőt a sosem látott, de annál gyakrabban emlegetett Hufnágel Pisti és Tivadar is megjelennek a színen.

Rendező: Szűcs Gábor, Zeneszerző: Mészáros László, Főcímdal: Deák Tamás, Író: Deák Lőrincz Andrea, Dramaturg: Romhányi Ágnes

Szereposztás: Mézga Géza: Magyar Attila / Bodrogi Attila, Paula: Balázs Andrea / Kokas Piroska, Kriszta: Andrádi Zsanett, Aladár: Náray Kovács Zsombor / Maszlag Bálint, Máris szomszéd: Szacsvay László / Maszlay István / Tűzkő Sándor, Tivadar: Tűzkő Sándor, Maffia: Katona Klaudia, Blöki: Mező Zoltán, Icu: Deák Lőrincz Andrea