tárlat

2019.04.15. 20:00

Cyránski kiállítás – csodás Befejezetlen szimfóniát mutat be

Befejezetlen szimfónia. Ez Cyránski Mária szobrászművész csodálatos emlékkiállításának a címe, amely Dunaföldváron az Ispánház galériájában tekinthető meg, június 15-ig. A megnyitó ünnepségen jártunk.

Balogh Tamás

Végigjárva a gyűjtemény egy részét, klasszikus értékeket hordozó alkotások sorában gyönyörködhetünk.

A kiállítást ihletett és elkötelezett módon az őt alapos mélységben ismerő Szente Tünde szociológus ajánlotta az érdeklődők figyelmébe:

– Mivel sok arra méltó embert találhatunk, aki érti és szereti Cyránszky Mária művészetét, ezért akár ők is megnyithatták volna ezt a kiállítást. Emiatt is nagyon örülök, hogy rám esett a választás.

– Az ok, amiért elvállaltam az az volt, hogy Cyra közel engedett magához. A kapcsolatunkat, benne azt, hogy egy ilyen nő új szempontjai, másfajta gondolkodása hathatott rám, belém ivódott és formált engem, az élet ajándékának könyvelem el. Távolságtartó volt, de a bizalmába fogadott, ami nem egy locsi-fecsi barátnőség volt. A világ iránti mérhetetlen kritikai érzékével is volt, akit el tudott fogadni maga mellett. Tudta, hogy milyen törékeny a férfi-nő kapcsolata, ezért óvta, őrizte a családját is. Nagyon sokat dolgozott saját családja egyben tartásán. Ezért is a példaképem.

Számos érdeklődő volt jelen a színvonalas tárlat megnyitóján Dunaföldváron, az Ispánház galériájában
Fotók: BAT

– A most folyó projektem, a „Nőnek lenni jó”, a vele való viszonyunkból is indult – folytatta Szente Tünde. – Ezt a könyvet nélküle nem tudtuk volna megcsinálni. A most futó pódiumbeszélgetéseink is erről szólnak, ezt akarom folytatni a következő alkalmakkor is. Azt mutatta meg maga körül, egy rút világban, hogy nőnek lenni jó. Mellette a harmóniát kereste, arra törekedett, hogy meg is valósítsa a magán­életében, a családjában és a művészetében is. Cyrát a tenni akarás jellemezte egész életében. Óriási ez az életmű, ami a nevéhez kötődik. Szerintem befutotta azt a pályaívet, ami miatt teljesnek mondhatjuk a munkásságát (Bár ezt a férje, ifjabb Koffán Károly, aki fantasztikusan menedzselte a tevékenységét, vitatja.) – mondta a szociológus, hozzátéve:

– Azt gondolom, hogy Dunaújvárosban nincs még egy művész, akinek annyi alkotása lenne a köztereken kiállítva, mint Cyránski Máriának. Jó az ő szépségei között élni. Az ország számos pontján láthatók a szobrai és úgy érzem, hogy Dunaföldváron is közel állnak ahhoz, hogy itt is csodálhassunk egyet.

Cyránski Mária: Afrodité fürdő után című bronz kisplasztika

Egy átlagember egy hasonló kiállításon nagyon büszke lenne, ami kitöltené a mindennapjait. Ifjabb Koffán Károly képzőművész, Cyránski Mária férje és pályatársa viszont maga is jeles alkotó. Vajon hogy élte meg ezt az újabb kiállításmegnyitót?

– Én is büszke vagyok, de bennem nem ez az alapvető érzés. Inkább az, hogy eleget tettem-e annak a célomnak, amit szerettem volna megvalósítani, érvényre juttatni, mondjuk ki, a zsenijét?! Ő olyan fantasztikus volt, hogy már ötéves korában, amikor meglátott egy Michelangelo-albumot, elhatározta, hogy szobrász lesz, és ehhez egész életében ragaszkodott. Az abból megismert plasztikai formák mellett az azt átlengő humanizmus is egyszer s mindenkorra beleivódott. Soha nem csinált olyan figuratívot, ami valamilyen módon bohóckodás vagy formajáték lett volna. Ő mindig nagyon konkrétan annak a felismerésnek az ügyét szolgálta, hogy a valóságban is fedezzük fel egymásban a szépséget. A portrészobrászata is a másik ember megközelítésére és tiszteletére irányult, mert azáltal az ábrázolt személy megdicsőül.

Az alkotásain az tükröződik, hogy lélektől lélekig kell szólnia a műnek. Az összes tudásnak ezt kell szolgálnia, nem pedig valamiféle bravúrt megvalósítania. Az alkotásaival bemutatott nők sohasem a férfi vágyak megtestesítői, hanem szuverén lények, de nem férfitagadók voltak. Nem a szüfrazsettek mozgalmát folytatja, hanem igyekszik helyre tenni a női szerep lényegét – hangsúlyozta Koffán Károly. Kiemelve:

– Másodéves voltam, amikor megláttam őt az Epres kertben az első tanítási napon. Bár sok viszontagságon estünk túl mire ebből házasság lett, de nem tudom, hogy miért, már akkor úgy éreztem, hogy ő az, aki oly természetes és figyelemre méltó, hogy rabul ejtett. Nem tudtam, hogy másnak tetszik-e vagy sem, de nekem az volt az alapelvem, hogy olyan valakinek udvaroljak, akinek a szépségét én fedezem fel. Valami hasonlót éreztem az ő részéről is.

– Önök inspirálták egymást?

– Hogyne! Szakmailag olyan nagy mélységben voltunk közösek, hogy az átsegített bennünket mindenféle magánéleti vagy egyéb problémákon is. Nagy vitáink, veszekedéseink is voltak, de ezeknek a vitáknak sohasem a másiknak a sárba tiprása, a megalázása vagy személyeskedés volt a lényege. Szigorú kritikusa is voltam neki, ami pedig azt hozta magával, hogy mire eljött hozzá a zsűri, addigra már egy nagyon szigorú (családi) mércén túlesett. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a legtöbb munkáját dicsérettel vették át.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában