Szüreti mulatság, kalákában

Az egész falut bejáró vidám és színpompás társaságot Stadler Melinda, a Magyar Hagyományőrző és Lovas Egyesület tagjaként vezette: – Az előkészületeket a párommal, Medve Attilával együtt végeztük, de ő sajnos ma nem tudott velünk tartani. A felvonulók létszáma megközelítette a száz főt. Ez a településünk egyik szép ünnepe, és mindannyian örömmel készülünk rá. A mai feladatom, hogy az első hintóra ülve, végigvezessem a menetet a tervezett útvonalon. A programot tartva, szinte minden utcáját végigjártuk, és ahol terített asztalokkal vártak bennünket (legalább tíz helyen!), ott megálltunk, hogy bemutassuk a táncainkat sőt, ahol hely volt rá, a csikósok produkcióját is. A ruhám? Egy erdélyi hölggyel varrattam, kimondottan a hasonló eseményekre. Remélem, másnak is tetszik. Mára már egyre többen a saját ruhájukat veszik fel, és nem a kölcsönzőből bérelt nemzeti viseletű ruhákban vesznek részt az ilyen eseményeken.

A daruszentmiklósi szüreti bált hagyományosan a helyi általános iskola szülői munkaközössége rendezi, Raufné Balázs Krisztinának, a szervezet vezetőjének irányításával.

– A bál bevétele nemcsak úgy beugrik az ablakon, hanem azért cserében sok munka várt ránk. Ebbe a támogatók megszólítása és felkeresése, valamint a vacsorára szóló belépőjegyek előzetes értékesítése is beletartozott, hiszen pontosan tudnunk kellett, hogy hányan jönnek, és mit szeretnének fogyasztani a vendégeink. Erre az estére a finom pörkölt mellé a kicsit munkaigényesebb, de örök slágernek számító rántott szeleteket is kínáltuk. A bál miatt az udvaron egy komoly sátrat is építettünk, mert várható volt, hogy az épületet ezen az estén is kinőjük. Természetesen a sütés-főzés, valamint a vendégfogadással kapcsolatos összes feladat végrehajtása a mi dolgunk volt. Szerencsére az elmúlt évek tapasztalatai miatt már rutinosnak mondhatom a csapatunkat, ezért gördülékenyen haladtak az előkészületek. Talán mondanom se kell, hogy nekünk a rendezvény akkor ért véget, amikor mindent kitakarítva, elmosogatva, az eredeti állapotába varázsoltunk.

– Minden évben megpróbáljunk a tőlünk telhető maximumot nyújtani a felvonulóknak – mondta Pető Jánosné. Nem versenyként csináljuk, hanem azért, mert az unokáink ide járnak iskolába. Ezt a napot is korán reggel kezdjük, hogy minden az asztalra került finomságot, szendvicseket, pogácsákat és a fasírozottakat is frissen tudjam kínálni. A munkában a mi családunk vett részt, de Lázárné, a szomszédasszonyom is segített benne. Elég türelmes ember vagyok akár kétszáz vendég kiszolgálására is. Az eleje a jókedvű dolog, utánuk az elpakolás már nem olyan vidám, de mégis megérte, sok örömünk volt benne.

A felvonulók végállomása a Barátság Háznál lett kijelölve. A házigazda Rauf Norbert, a település polgármestere volt, aki maga is beállt a sürgő-forgó önkéntes személyzet soraiba.

– Ebben a műfajban a térségünkben a mi eseményünk számít a szezonzárónak, de meg is adjuk a módját, hogy mindenkinek emlékezetes maradjon. Nagyon boldogok vagyunk, mert nagyon sokan eljöttek hozzánk a saját településünkről és a környékbeliekről egyaránt. Itt, ezen a záró állomáson, az önkormányzatot képviselve, a civil szervezetekkel együtt fogadjuk a már fáradtan beérkezőket egy kis frissítővel, finom ebéddel. Ezúttal is kalákában dolgoztunk. A menü disznótoros, amihez kakastaréjt is kínáltunk, mellette báránypörkölt is volt, s kínáltuk a környékbeli háziasszonyok finom süteményeit. Néhány nap alatt felkészültünk az eseményre. Ma hajnalban kezdtünk, hogy minden frissen és időben kerüljön a beérkezők asztalára – mondta Rauf Norbert.