Az újvárosi Kaptár fesztiválján tomboltunk

Egy igazi fesztiváli város képét öltötte magára a miénk egy kora tavaszi hétvégére. A nappali órákra a belváros elevenedett meg, benne a Fejér Megyei Diáknapok eseményei­vel. Estére az Egyetem Aréna a diszkó híveivel, a Kaptár a villanygitárosokéval népesült be. Most ez utóbbi szereplői közül válogattunk.

A fáklya tovább lobog

Örök ígéretként áll a helyi rangsor élén a Dalai Dávid nevű formáció, amely komfortosan éli meg a helyzetet. Farkas Csabával, a zenekar frontemberével beszélgettünk.

A mezőny egyik legrangosabb előadójaként is bevállaltál egy korai kezdést?

– Mi ilyen jól nevelt gyerekek vagyunk! Nekünk megmondják, hogy mikor kell játszani, odamegyünk és megcsináljuk, nem vitatkozunk. Kis létszámú, de minőségi közönségünk volt, akik felértek hatszáz embernyivel is.

Ez egy izmozás volt a fesztiválszezonra?

– Igazából minden koncertünkön igyekezünk úgy játszani, mintha az lenne az életünk legnagyobb fellépése. Ez nem egy ráhangoló este volt, mert minden alkalomra egy konkrét anyag összeállításával készülünk. A felállásunk is változatlan, a dobos Szekeres István, alias Pistabá’, a gitáros Martinkó „Marc” Tamás, én pedig az énekes basszusgitáros vagyok.

Itt a régiónkban egy igazi márkanév vagytok. Súlyos évek óta várjuk a „nagy előrelépéseteket”.

– Önmagunk menedzselése nem az erősségünk, és ezzel nagyon finoman fogalmaztam. Jelenleg egy nagylemezt készülünk kiadni, ami a valóságban nyilvánvalóan azt jelenti, hogy egyszer csak az interneten elérhetővé válik a hozzá tartozó összes szerzeményünk. A teljes albumot részleteiben mutatjuk be, a közelmúltban jelent meg a „Minden átmenet” című anyagunk, amire hamarosan igyekszünk egy videoklipet is készíteni.

Tulajdonképpen milyen stílusban nyomul a Dalai Dávid?

– Nem akarom elhárítani a kérdést, de valójában nem tudom. Nem gondolom, hogy a mi zenénk valami borzasztóan egyedi dolog a világban, de nyilván egyfajta unikumnak számít. Rockzene, az biztos, ezen belül mezőgazdasági rocknak nevezem. A témák a rügyek sarjadása, a téli hó és egyéb életképek. Természetesen mi is világmegváltó zenekar vagyunk, hiszen másképpen nincs is értelme ilyet csinálni. Annyiban amatőr vagyok, hogy nem a megélhetést nyújtja számomra ez az elfoglaltság.

Változatlanul erős a dunaújvárosi rockzenekari mezőny?

– Biztos, hogy így van. Ilyen rövid (félórás) blokkokkal is kitöltöttünk két estét és éjszakát. Mellette tanulságos volt az előbbi sétám itt a garázssoron. Hallom ám, hogy próbál egy zenekar. Kicsit továbbmegyek, és egy másik is nyomja. Szóval biztos, hogy még mindig jól állunk. Jó érzéssel tölt el, mert ez huszonvalahány évvel ezelőtt, az én rajtomnál is így volt. A fáklya tovább lobog!

Nyolckor toljuk a popot!

Így adta ki felhívását hívei­nek Mc Fly (Budai Gábor), a Kaptár Fesztivál egyik meghatározó személyisége, aki így mutatkozott be: „Szia, én a Meky vagyok a Pop Mockup zenekarból.” Vallassuk csak ki!

Az itteni kultúrkör a nagy berobbanásodra vár hosszú ideje!

– Remélem, hogy ez bennem van, de most egy kicsit visszább vettem a családi életem miatt. A zenekarunk kisebb-nagyobb változásokkal körülbelül öt éve van együtt. A zenekar dobosa Wachter Péter, a basszusgitáros Gazsi Imi, a gitárosunk Fridrich Dávid, és jómagam vagyok az énekes.

Te egy művész vagy?

– Általában a művészeket nem sérteném meg az én dolgaimmal, de azért rám is mondhatjuk, hogy egy exhibicionista előadóművész. Többféle zenei irányzatra is nyitott vagyok. Nem szeretek mindenből mindenkit, de a dzsessz, a rap, a metálon belül többféle irányzat is kedves a szívemnek.

Te a zenédben egy nagy harcos vagy?

– Folyamatosan azt teszem, harcolok. A stílusunk az antipop. A régebbi énemmel persze sokkal nagyobb káosz­rajongó voltam, mint ma. Egy ideje azt gondolom, hogy az igazi őrületet lezártam az életemben. Amikor a gyerekeim kirepülnek, vagy majd együtt tudunk alkotni, akkor újra fog kezdődni.

Most már több generáció is kicserélődött előtted a nézőtéren…

– Huszonpár éve állok a színpadon, amiben nyolc év kihagyás is van. Három generáció is kicserélődött a közönségünk köreiben. Nyilván az újakat is meg kell tudjuk szólítani, de a zenei igényükkel nem vagyok teljesen képben, ami a hátrányunkat jelenti. Nem feltétlen akarjuk őket kiszolgálni. Nem egyedi ez az eset. Ez a korábbi nagy művészeknél is előfordult. Voltak, akik a maguk korszakában nem voltak megértettek, és csak a haláluk után lettek széles körben elismertek. Persze nem feltétlen vágyok erre, de nem akarok mindenáron az irányzatok után menni. Szerencsével elcsíphetünk egy olyan pillanatot, hogy a miénk lesz az „irányzat”, és ha nem, akkor úgy halunk meg.

A gyerekeidben is zenész vér folyik?

– A tizenegy évesről már kiderült, hogy megcsípte a mi muzsikánk is, tetszik neki. Mellette persze a saját korosztályának a divatzenéjét is bírja. Nem szólok bele, elmondom neki róla a negatív véleményemet is, de ez az ő dolga. Ki kell alakuljon a zenei ízlése.

Hogy ízlett ez a zenei rendezvény?

– Csodálatos volt! Jó a közönség, fiatalok is vannak, és most már kihagyhatatlan, szinte kötelező, hogy újra megszervezzék. Nagyon sok jó zenész van itt egyszerre és kidumáljuk magunkat.

A Híresember

Biztos, ami biztos, már jó néhány évvel ezelőtt felvette ezt a művésznevet, és azóta is sikeresen használja Szabó Híresember Nil. A Kaptár fesztiválon két formációval lépett a közönség elé.

Melyik a kedvenc bandád?

– Nincs kedvenc, mert szerencsére két teljesen különböző formációról van szó. Az egyikkel, a Nil Poppal egy igazi örömzenét játszunk. Ezt a pályát a Nil&Viola Pop Duóval kezdtem, de sajnos a gitárosunk elhunyt, utána fel is oszlottunk. Viola továbbment az X-Faktorba, mi pedig felvettük Zozót gitárosnak. Ebben minden van, ami az eszünkbe jut, mert nem határoltuk be magunkat semmiféle stílusba. Úgy gondoltuk, hogy az elektronika a barátunk, és ami nekünk megtetszik, azt összerakjuk és felhasználjuk. Ez egy igazi szerelemzene. A másik zenekarom a Godkings, ahol nem vagyok alapító tag. Ez inkább egy metálzenekar. Tudtam azonosulni a névvel és a zenekarral is, a szövegeket is én írom, de ezek kevésbé viccesek. Magyarországon egyre kevesebb magyar nyelven éneklő zenekar van, de a miénk mégis ilyen. Úgy érzem, a közönség könnyebben veszi fel velünk így a fonalat.

Milyen volt ez a fesztivál?

– Nagyon jó! Ez a hely egész évben működik, és szeretik az emberek. Most minden újvárosi zenekar fellépett ezen a két napon. Megismerjük egymást, a közönség és a zenekarok egyaránt. Sok banda számára ez az egyetlen lehetőség a bemutatkozásra. A Nil Poppal mi is itt, az előző fesztiválon kezdtük.

Mi az igazi siker a számodra?

– Nagyon fontos minden jó dolog, ami a két zenekarommal érhet bennünket. Most viszont találkoztam egy új sikerélménnyel. A fiam a Fejér Megyei Diáknapokon az első filmjével első helyezést ért el, mehet a Helikonra. Na látod, ezt a legnagyobb sikeremként élem meg!