Halála után éltették csak igazán Mátyás királyt

Hunyadi Mátyás történelmünk egyik legjelentősebb királya volt. Királlyá 1458. január 24-én, 560 éve választották. Mátyás sikeres királyunk, de ellentmondásos. Nézzük, milyen is volt az az uralkodó, akinek bús hadát nyögte Bécsnek büszke vára.

Kemény gyerekkor

Hunyadi Mátyás (Corvin Mátyás) Kolozsvárott 1443. február 23-án született Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fiaként. Az alulról feltörekvő, alacsony származású család a törökverő apja révén gyorsan hatalmasság lett az országban, Hunyadi János 1446-ban kormányzó lett. Az alacsony rangú családi származás Mátyás egész életét végigkísérte és talán meg is keserítette. Se itthon, se külföldön nem tartották szalon- és ami még rosszabb, partiképesnek. Vagyis nagyon nehezen talált szövetségeseket – és első felesége, Podjebrád Katalin halála után – újabb hitvest. De ne menjünk ennyire előre!

Mátyás iskoláztatását a műveletlen apja kiemelten kezelte. Az öreg Hunyadi úgy gondolta, László fia lesz az utódja, Mátyást pedig papnak szánták. Mátyás számos nyelvet beszélt, így németül, latinul, a források alapján bírta valamelyik szláv nyelvet, és feltehetően tudott románul is. Emellett apját hadjáratainak egy részére elkísérte, a későbbi források alapján Mátyás jól bírta a tábori életet, és a katonai körülményeket, hamar kiemelkedő katona lett.

Hunyadi János nándorfehérvári győzelme és halála után 1456-ban az idősebbik fia, László került a Hunyadi család és párt élére, ezzel nagy politikai erőt képviselt, és a nép körében is közkedvelt volt. Azonban gyorsan súlyos konfliktusba keveredett V. László királlyal és az ellenlábas főúri családokkal (Cillei, Garai, Újlaki, pedig Garai nádor lánya volt a jegyese). A súlyos helyzetet az uralkodó V. László úgy próbálta enyhíteni, hogy biztosította Hunyadi Lászlót arról, hogy mellettük áll, de ez az állapot nem tartott sokáig. Ugyanis V. László Budára rendelte Hunyadi Lászlót és öccsét, Mátyást, és börtönbe vetette őket. A két testvér budai látogatása nagy hiba volt: apjuk mindig hangoztatta, egyszerre sohase legyenek a királyi udvarban. A fiúk az apai intést nem vették figyelembe – Mátyás a bátyjának engedelmeskedett, pedig anyjuk, Szilágyi Erzsébet is óvta őket az úttól – aminek az lett a vége, hogy Lászlót 1457. március 16-án Budán lefejezték, Mátyást pedig börtönbe vetették. A király előbb a bécsi, majd a prágai udvarába vitte fogolyként. Az események hatására a Hunyadi párt – Szilágyi Erzsébet és testvére Mihály vezetésével – polgárháborús helyzetet teremtett. A belpolitikai életben azután gyorsan újabb fordulat állt be: a tizenhét éves V. László 1457. november 23-án Prágában váratlanul elhunyt, vagyis a kocka ismét fordult egyet.

Uralkodóvá válása

Sokáig nem tartott a gyerekkora, hiszen tizenötévesen királlyá választották. V. Lászlónak voltak örökösei, a nővérei. Azonban a magyar nemesség, elsősorban a köznemesség Hunyadi János fiát, Mátyást szerette volna a trónon látni. A királyválasztó országgyűlésre Szilágyi Mihály sereggel vonult fel. Budán biztosította az összegyűlt nagyurakat, hogy Mátyás nem fog bosszút állni bátyja kivégzéséért, így ők is beleegyeztek a megválasztásába. A döntés hírére január 24-én a nagyrészt Szilágyi katonáiból és az országgyűlésen megjelent köznemességből álló tömeg királlyá kiáltotta ki Hunyadi János fiát. Az új uralkodó, akit a választást megelőző politikai folyamatba – prágai fogsága miatt sem – egyáltalán nem vontak be, sőt végig gyermeknek tekintették, még nem töltötte be tizenötödik évét sem. Korára hivatkozva nagybátyját, Szilágyi Mihályt öt évre kormányzónak választották. Az új kormányzó nyilván arra számított, a hatalmat ő fogja gyakorolni. A nagybácsi azonban alaposan elszámította magát. Mátyás az első pillanattól kezdve kezében tartotta a kormányrudat, ami persze egyáltalán nem tetszett Szilágyi Mihálynak. Hamar rájött, nem bír az ifjú királlyal, ezért összeesküdött a király ellen. Mátyás anyjával együtt igyekezett jobb belátásra bírni nagybátyját. Ez azonban csak időlegesen sikerült, mert Szilágyi újra meg újra Mátyás ellen fordult, aki időnként letartóztatta, időnként visszahelyezte magas funkcióiba. Végül Szilágyi 1460 végén erdélyi kormányzóként egy török elleni összecsapásban fogságba esett, és a szultán kivégeztette. Mátyás keménységéről még egy adalék: az is előfordult, hogy imádott édesanyját egyszer majdnem börtönbe vetette.

Zálogban a Szent Korona

Mátyás királlyá választása és uralkodása nehezen indult, de hamar megerősítette a hatalmát. Egy nagy akadály azonban még mindig ott állt Mátyás előtt: a Szent Korona III. Frigyes német császár birtokában volt, mert Luxemburgi Erzsébet, V. László anyja elzálogosította a német császárnak. Ez nagy problémát okozott Mátyásnak, leginkább azért, mert nem örökösödés után jutott a trónhoz, méghozzá nem is egy régi, nagyhatalmú nemesi családból. A mindenkori magyar király csak akkor lehetett legitim, ha a Szent Koronával, Székesfehérváron az esztergomi érsek koronázza meg. Mátyás esetében viszont a korona zálogban volt. III. Frigyes többször is próbálkozást tett arra, hogy megszerezze a magyar trónt, de ez egyszer sem sikerült neki. Végül Mátyás és Frigyes 1463-ban megegyezett.

Mátyásnak nagyon sokba került a korona visszaszerzése: a 80 ezer aranyforintos váltságdíjon túl vállalta, hogy amennyiben fiú utód nélkül hal meg, a Habsburg-dinasztia örökli trónját. Mátyás az utóbbit könnyen vállalta, hiszen ekkor húszéves volt (bár a történészek közül vannak, akik azt tartják, Mátyás nem tizenöt, hanem tizennyolc évesen került trónra, de bármi is az igazság, huszonháromnál több nem lehetett). Ráadásul felesége, Podjebrád Katalin várandós volt. Az anya és újszülött fia azonban nem sokkal a koronázás előtt gyermekágyi lázban elhunytak, Hunyadi második felesége, Aragóniai Beatrix pedig valószínűleg meddő volt – bár vele talán ez volt a legkevesebb probléma, sokat áskálódott Mátyás ellen, talán egyetlen ember volt, aki befolyásolni tudta (rossz irányba) a királyt, Mátyás ugyanis szerelmes volt Beatrixba -, ezért Mátyásnak 1490-ben bekövetkező haláláig csak egy házasságon kívüli fia, Corvin János született, ám az ő öröklését nem tudta biztosítani. Pedig utolsó éveiben mindent megtett azért, hogy Corvin Jánost elfogadtassa a nemesség körében, mint örököst. A leghűségesebb hívei meg is esküdtek a királynak, hogy Jánost támogatják, de halála után nem tartották be a szavukat. Corvin János nem az apja természetét örökölte, nyugodtan vette tudomásul, hogy félreállították, és beérte a horvát-szlavón bánsággal, de azért néha fel-fel tűnt trónkövetelőként. Végül is bármilyen meglepő, ha akaratlanul, de Mátyás „szolgáltatta” Magyarországot véglegesen a Habsburgoknak. Podjebrád Katalin 1464-ben halt meg, Aragóniai Beatrixot, a nápolyi király lányát Mátyás pedig csak 1476-ban vette el feleségül. Tizenkét év asszony keresésével telt el.

Kemény kézzel irányított

De vissza a király belpolitikájához. Mátyás uralkodása első pillanatától kezdve szigorú és észszerű gazdálkodást folytatott, aminek köszönhetően a magyar király Európa egyik leggazdagabb uralkodója lett. Mátyás kemény kézzel irányította az országot, és uralkodása alatt egyre diktatórikusabb lett. A körülötte lévő befolyásos embereket állandón cserélgette, sok egykori hívét vetette börtönbe. Talán az a legjellemzőbb, amikor Vitéz János esztergomi érseket, aki atyai gondoskodással nevelte, Visegrádon „házi őrizetbe” helyezte. Mátyásnak mondjuk erre megvolt az oka, mivel Vitéz is szerepet vállalt abban a puccsban, amiben Mátyást el akarták távolítani a trónról. (Bár az is igaz, hogy Vitéz sem véletlenül fordult el Mátyástól: a törökkel való harcok hanyagolása, a nyugatra való nyitás, a rendkívüli terhek a főpapokra – súlyos adókat vetett ki rájuk -, ezek mellett Vitéztől még elvonta a pénzverdékből járó jövedelmét. Ez persze nem tetszett az esztergomi érseknek.)

Mátyás az évek során teljesen hangulatemberré vált. Volt, amikor kedélyesen csevegett bárkivel bármiről, leginkább a tudományokról, de volt, amikor hangulata olyanná vált, hogy senki sem mert a palotában a közelébe kerülni, mert annak könnyen kegyvesztettség lehetett a vége.

Állandóan harcban állt

A külpolitikáról. Mátyás állandó harcban állt: a törökkel apja örökségeként, de alapjában véve nem lelkesedett a törökkel vívott harcokért – már csak azért sem, mert ebben a küzdelemben Európa magára hagyta, és tudta, komoly európai összefogás nélkül kevés az esély a sikerre, ezért a törökkel mindig a békére törekedett. Mátyás egy idő után nyugatra kacsingatott, kiszemelte magának a német-római császárságot. Ez alapvetően halálra ítélt próbálkozás volt, hiszen Mátyásnak, ha voltak is szövetségesei, akkor is csak ideig-óráig, bár ez abban az időben sem számított szokatlannak. A csehek, a lengyelek, a németek pedig mindig készen álltak arra, hogy Mátyásnak bosszúságot okozzanak.

A német-római császári trónt nem sikerült megszereznie annak ellenére sem, hogy a király sikeresen háborúzott III. Frigyes ellen, 1485-ben elfoglalta Bécset. III. Frigyest arra akarta rávenni, hogy neki ítélje a választófejedelmi címet, és Corvin Jánost ismerje el törvényes utódjának. Céljait azonban nem érte el, III. Frigyes fiát, Miksát választották császárnak, ezzel nagy álma foszlott szét.

Európa második legnagyobb könyvtára

Mátyás azonban nemcsak háborúskodásairól, kemény kezű uralkodásáról vált híressé, hanem arról is, hogy kora talán legműveltebb uralkodója volt, igazi reneszánsz király. Övé volt Európa egyik legnagyobb könyvtára, a Bibliotheca Corviniana, csak a Vatikáni Apostoli Könyvtár előzte meg.

Rengeteget építkezett, a budai várban, Visegrádon, Esztergomban, Kőszegen és Sopronban voltak a legjelentősebb építkezések. Mátyás ideje alatt több templom épült, és ő hozta létre a budai és a pozsonyi egyetemet. Nagy pártolója volt a képzőművészeteknek is.

Mátyást a halál Bécsben érte utol, ahova annak elfoglalása után a székhelyét áttette Budáról. A történészek és az utókor orvosai között megoszlanak a vélemények arról, hogy agyvérzés vagy mérgezés (Beatrixszot gondolva a háttérben) okozta a halálát. Mind a kettő mellett vannak érvek pró és kontra. Az bizonyos, hogy kétnapos, kegyetlen haláltusája volt, és az is tény, hogy Mátyásnak az egészsége élete utolsó három évére alaposan megromlott, állandó orvosi kezelés alatt állt. A köszvény annyira elhatalmasodott rajta, hogy 1489 márciusától hordszéket kellett használnia. Arról se feledkezzünk el, hogy Mátyás életének nagy részét katonai táborokban töltötte, többször megsebesült, a moldvabányai csatában három súlyos sebet is kapott.

A legenda

Hunyadi Mátyás végül 1490. április 6-án Bécsben meghalt, Székesfehérváron van eltemetve. Utódja II. Ulászló lett, aki elvette az özvegy Beatrixszot. Évszázadok óta él az a legenda, hogy Mátyás halála után a nép gyászolt, és hangoztatta, „meghalt Mátyás, meghalt az igazság”. Ez nem igaz. Mátyás halálának többen örültek, mint nem. Viszont az tény, a halála után olyan káosz lett az országban, aminek láttán Mátyást visszasírták az emberek, mert Mátyás idejében az ország gazdag volt, és rend uralkodott.

(Forrás: Kisfaludy Katalin: Matthias Rex, Kardos Tibor: Ki volt Mátyás király?, Harsányi Zsolt: Mathias Rex, hu. wikipedia.org.)