Huszonöt éves a víz világnapja, és egyre több figyelmet igényel

Vízhelyzet, vészhelyzet

A Föld vízkészletének mindössze 1 százaléka hasznos ivóvíz, 2 százalék jég, legnagyobb részben, 97 százalékban pedig sós tengervíz. Ebből az 1 százalékból kell gazdálkodnunk, ezt a kis mennyiséget használjuk nap mint nap, de ezzel dolgozik az ipar és a mezőgazdaság is. És ezt az 1 százalékot pazaroljuk, szennyezzük, mérgezzük. Abszolút természetesnek vesszük, hogy megnyitva a csapot, tiszta ivóvíz csorog a poharunkba, miközben a világon megközelítőleg 783 millió embernek egész egyszerűen nincs lehetősége arra, hogy tiszta vízhez jusson. A szennyezett vízzel terjedő fertőzések pedig könyörtelenül szedik áldozataikat, egyes statisztikák szerint évi 5-8 millió ember hal meg az így szerzett kolera, vérhas, tífusz vagy gyermekbénulásos betegségek miatt. 2050-re előreláthatólag öt fejlődő országból egy egészen biztosan komoly vízhiánnyal kell, hogy szembesüljön, de nem kizárt, hogy egyenesen nem jut majd tiszta vízhez.

Vízlábnyom, amit mi tapostunk ki

Az előbb említett 1 százalék csupán egy „kiskanálnyi” mennyiség arányaiban véve, amiből mind funkcionálisan szürcsölgetünk. A világ vízfelhasználása kétszer olyan gyorsan nő, mint maga a népesség, és ehhez nagymértékben hozzáteszi a magáét a fogyasztói társadalom iszonyú igényeinek kielégítésére való törekvés. Nem is gondolnánk, hogy egy szelet kenyér előállításához 40 liter, egy csomag chipshez 185 liter, egy hamburgerhez pedig megközelítőleg 2400 liter vizet használ fel az élelmiszeripar. Az egyes országok vízfelhasználása természetesen eltérő, vannak, amelyek példásan takarékoskodnak és megbecsülik erőforrásaikat, mint például Kína, ugyanakkor egy átlagos amerikai 2500 litert pancsol el évente, a kétszeresét, mint a kínaiak.

H2O, a 21. század kőolaja

A nyersanyag, amiért háborúk robbanhatnak ki. És ez nemcsak egy feltételezett jövőkép, hanem sajnos a jelen és a közelmúlt. A kairói vezetők már 1991-ben kijelentették, hogy akár a katonai beavatkozástól sem riadnak vissza annak érdekében, hogy a megfelelő vízkészlet biztosított legyen az ország számára.

Afrikában több órát gyalogol egy ott élő, hogy valamilyen – mindegy, hogy milyen formában és áron – vízhez jusson. Fokvárosban megtörtént az elképzelhetetlen: április 16-án elzárják a csapokat, és a lakosság számára kívülről szállítják majd be a napi fejadagot. Zimbabwében három hónapig tart az esős évszak, utána 9 hónap könyörtelen szárazság következik. Víztározók kialakítása nélkül még abból a csekély mennyiségből sem tudna a lakosság gazdálkodni, ami megadatik. Azt hinnénk, hogy az afrikai országok legnagyobb problémája az éhezés, pedig a víz, kiváltképp a minőségi ivóvíz hiánya a legégetőbb gond a kontinensen.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Gondolkozzunk el azon, hogy mire használjuk a vizet nap mint nap. Saccoljuk meg a mennyiséget, majd őszintén vegyük számba, mennyit lehetne mindebből megspórolni. Akár a felét is! Már azzal is sokat tudunk tenni vízkészletünk megóvása érdekében, hogy nem használjuk szemetesnek a vízöblítéses WC-t, nem hagyjuk nyitva a csapot fogmosás közben, vagy beállítjuk a mosógépen a féltöltetes programot, ha csak néhány szennyes ruhát szeretnénk kimosni.

Az, hogy mint magánember, megtegyünk minden tőlünk telhetőt a víz védelme érdekében, sokkal fontosabb, mint hinnénk. Az ENSZ 2015-ben kitűzött tervei között szerepel, hogy 2030-ra olyan fejlesztéseket vezessenek be, amelyek elérhetővé teszik a lehető legtöbb ember számára a tiszta víz fogyasztását, és ezzel együtt a világ országai átlagosan 4,9 százalékkal emelték a vízgazdálkodásra fordított összeget. Mindez még így is kevésnek bizonyul a ENSZ céljainak eléréséhez.

Nem elvitatható hát, hogy mekkora a felelősség rajtunk, magánembereken is, és mennyit jelent, ha nem pazaroljuk, szennyezzük a vizet. Talán könnyedén legyintünk a fentiekre, hiszen nekünk még van vizünk. Csupán az a kérdés, hogy még meddig…

OLVASÓINK VÉLEMÉNYE

Nagyon szeretem a vizet, inni is, és szívesen úszok. Épp ezért figye­lek arra, hogy mostanában fogmosás során nem hagyom nyitva a csapot, ezzel is spórolva a vízzel. Régen sajnos nem foglalkoztam ezzel. Tomcsányi Éva (86)

Alapvetően takarékos ember vagyok, így figye­lek arra is, hogy ne pazaroljam a vizet. Ezt annak ellenére is így csinálom, hogy nem tudtam, mennyire súlyos a világ vízügyi helyzete.Csilla (26)

Volt egy kertem, amit negyven éven át gondoztam. A locsolás nagyon vízigényes, ezért ha tehettem, inkább esővízzel öntöztem a veteményest. Vizet és pénzt is spóroltam ezzel. Bognár Lajos (81)