Sipos Imre, a Bartók művészeti igazgatója megőrizte címét a Hősök terén

A Nemzeti Vágta eddigi tízéves történetét tekintve nagyszerű tettet hajtott végre Sipos Imre színész, a Bartók színház művészeti igazgatója, aki a tavalyi elsősége után megvédte címét a jótékonysági sztárfutamban. A lapunknak nyilatkozó színházi szakember, aki kereken húsz éve kezdett el foglalkozni a lósporttal, elárulta, semmivel sem összehasonlítható fantasztikus élményt élt át a futam során, az pedig már csak egyfajta ráadás, hogy sikerült megvédenie tavalyi elsőségét. A győzelemmel járó 500 ezer forintot a Magyar Lovasterápia Szövetség Alapítvány részére ajánlott fel. Sipos Imrének, a vasárnapi vágtanapon is akadt dolga, hiszen a Hagyományőrző Mogyoródi Sándor huszárok között teljesít szolgálatot a győztesek felvezetésénél. A művészeti igazgatónak jelenleg nem csak a színház ad munkát, most írja szakdolgozatát az Állatorvosi Egyetemen.

- Felért egy adrenalinfröccsel. A felkészülés és maga futam is sokat kivett belőlem, de fantasztikus érzésként éltem meg az idei Nemzeti Vágtát is. A futam előtt van pár perc, amikor az egész mezőny, a lovakkal együtt várakozik a rajtra közel tizenhat négyzetméteren, és hát a ló rendkívül okos állat, tudja, hogy mi fog következni. Tapintani lehet a jó értelemben vett feszültséget. Belegondolni is félelmetes, hogy pillanatokon belül hat remekül felkészített ló egyszerre robban majd ki – elevenítette fel szombati élményeit lapunknak Sipos Imre, a Bartók művészeti igazgatója, akinek – a Nemzeti Vágta történetében először – sikerült dupláznia futamában. A színházi szakembert, arról is faggattuk, mikor kötött örökérvényű barátságot a lovakkal, a lósporttal:

- Miskolcon nőttem fel, és már gyermekként is nagyon kedveltem a lovakat, ám a család anyagi helyzete miatt esélyem sem volt arra, hogy megtanuljak lovagolni. A Színművészeti Főiskolára is részben azért jelentkeztem, mert tudtam, van olyan kurzus, amelynek keretében megtanítanak lovagolni. Így is történt, a magyar öttusacsapat szakemberi iránymutatásai mellett megismerkedtem a lovaglással, és onnan már nem volt visszaút. Ez több mint húsz éve történt, tíz éve vettem meg az első lovamat, neki született három éve egy csikója, most már vele is lovagolok. A mindennapjaim része lett tehát a ló, és a velük történő foglalkozás. Ezt most hatványozottan is igaz, hiszen épp most írom szakdolgozatomat az Állatorvosi Egyetem hippológus (lovas-tanár és szervező) szakirányú továbbképzésén. Kiváló lovas szakemberekkel ülök egy padban, élvezem, hogy ezt és ilyen minőségben tanulhatom. Éppen ezért is gondoltam arra, hogy a nagyon nemes célt képviselő és hiánypótló munkát végző Magyar Lovasterápia Szövetség alapítványának (lásd keretes írásunkat) ajánlom fel a futamgyőzelemért járó összeget. A „lovas” elfoglaltságaim természetesen nem befolyásolják a színházi feladataimat. A jótékonysági sztárfutam után este már játszottam az Itt élned, halnod kell című zenés darabban. A dunaújvárosi Bartók színházban is már javában készülünk az évad új előadásaira, bízom benne, hogy egy sikeres, számos kiváló előadást felvonultató szezon előtt állunk – fogalmazott lapunknak Sipos Imre.

LOVASTERÁPIA

A lovasterápia egy olyan gyűjtőfogalom, amely magában foglalja mindazokat a terápiás céllal alkalmazott, kezelés jellegű, egyéni vagy csoportos fejlesztéseket, amelyek a lovaglás, illetve a lóval való foglakozás és tevékenységek hatásait használják fel. Célja: a sérülés, károsodás, a fogyatékosság, zavar, az akadályozottság, korlátozottság ismeretében a ló és a lovaglás hatásainak felhasználása a minél gyorsabb, eredményesebb gyógyulás, képességfejlődés, és rehabilitáció érdekében.

(Forrás: Magyar Lovasterápia Szövetség)