Büszkék vagyunk rád!-díj

2017.09.22. 09:30

Egy közösség is büszke rá – Pinke Katával beszélgettünk

NAGYKARÁCSONY Pinke Kata nem fér bele a mai kor fiataljairól szóló általánosító sablonokba. Kiváló tanuló és ugyanolyan közösségi ember.

Balogh Tamás

Pinke Kata a nagykarácsonyi önkormányzat díját kapta

Fotó: Balogh Tamás

Szerencsére nem csak a komoly feladatok megoldásáért küzd. Mellettük megmaradt a kortársaihoz hasonló elragadó, vidám személyiségnek is. Hogyan sikerül? Néhány titkát elárulta nekünk.

Nagykarácsony képviselő-testülete igyekszik nagy figyelmet fordítani a település legfiatalabb korosztályaira is. Ennek jelzésére alapították meg a „Büszkék vagyunk rád!” elnevezésű díjukat, amelyet a kiemelkedő tanulmányi eredményű és a közösségért is jelentős áldozatot vállalók közül rendre a legjobbaknak kívánnak átadni. Közöttük élő, megszólítható és követni való példaképeket akarnak találni.

Az első díjazottjuk Pinke Kata a dunaújvárosi Rudas középiskola most tizedikes diákja lett. Mondhatjuk: telitalálat volt az ő kiválasztása. A díj és az elismert személy szerencsés találkozása feletti örvendezésünk azonban eddig tartott. Vele, az egyébként hibátlan beszélgetőpartnerrel való interjúkészítés azonban igazi kihívásnak bizonyult. Ugyanis szinte nincs is szabad ideje!

Mesélj a Rudasról, ahová jelenleg jársz.

- Szeretek oda járni, mert nagyon jó osztályom van. A közösség és az osztályfőnökünk is mindenben segítőkész. Nagyon jól érzem ott magam. Egy évvel ezelőtt nagyon furcsa volt ott folytatni a tanulmányaimat, mert a nagykarácsonyi iskolához képest az épület hatalmasnak, a tanulók egyszerűen egy nagy tömegnek tűnt. Nagy volt a váltás, hiszen itthon mindenkit ismertem, közvetlen volt a hangnem, de szép lassan sikerült a Rudasba is beilleszkednem. Ez lesz a második évem, bízok benne, hogy könnyebb lesz, mint tavaly ilyenkor.”

A vakációs mérleg?

- A nyári szünetem nagyon jól, de sajnos gyorsan telt el. Sok időt töltöttem a barátaimmal, soha sem unatkoztam, mindig feltaláltam magamat. A régi iskolámmal Őrimagyarósdon voltunk táborozni, ahol nagyon jól éreztük magunkat.

Szabadidő?

- Kedvencet nem nagyon tudok megnevezni. Soha nem csinálom mindig ugyanazt, mert az túlságosan unalmas lenne. Motorozni, biciklizni, sőt sétálni is szeretek. És bár van, aki azt mondja, a lányoknak nem való, de én tudok és szeretek is pecázni. Igaz, nem rekordméreteket fogok ki, de szándékosan teszem azt. Nem vagyok veszélykereső! A kicsiket boldogan engedem vissza. Szívesen járok a néptáncpróbákra is.

Miként viszonyulsz a sporthoz?

- Az elfoglaltságaim elég sok mozgással járnak, ezek jelentik számomra a sportolási lehetőségeket, de el tudom képzelni, hogy ha találok egy szimpatikus programlehetőséget, akkor azt is kipróbálom.

A kedvenc sztárjaid?

- Nem igazán van kiemelt kedvencem. Mindenféle zenét kedvelek, ezért nem ragadok le egynél. Filmeket pedig ritkán nézek, mert egyszerűen alig jut rá időm. A szobám falán se látni divatos sztárfotókat, mert a helyüket a barátaim képei töltik ki.

Büszke vagy a díjra?

- Igen, nagyon örültem neki. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy valamiféle elismerést fogok kapni, ezért nagyon meglepett. Előzetesként nekem csak annyit mondtak, hogy én is menjek ki az ünnepségre, de rögtön arra gondoltam, hogy biztosan segíteni kell valamit, ami nálam mindig természetes. Amikor bemondták, hogy egy ilyen díjat is átadnak, azon gondolkodtam, vajon ki fogja megkapni? Azután elkezdték felsorolni a tulajdonságaimat, és akkor már nagyon izgultam. Egy kis idő múlva leesett, hogy itt mi lesz… Végül kimondták a nevemet, és akkor nagyon örültem neki. Igyekszem sokféle módon a közösség segítségére lenni, a szervezésben, lebonyolításban, akár valamilyen fellépésekkel. Szívesen teszem. Erre nem biztat senki, mindent magamtól csinálok. Az anyukám sem kényszerít semmire, mindig azt csinálok, amit szeretnék. Inkább vezetni szeretem a társaimat. Szívesen vállalok értük és a munkánkért felelősséget. Nem fáradok el, a jövőben is sok közösségi feladatot fogok elvállalni.

Pinke Kata a nagykarácsonyi önkormányzat díját kapta
Fotós: Balogh Tamás

Ki osztja be az idődet és az erődet?

- A legfontosabb az iskolarendem, de azon túl én magam osztom be az időmet, és amit bevállalok, arra lesz is energiám! Nagyon élvezem ezt a dolgot, még anya idejét is én osztom be.

Mit mondanak a barátaid a csodálatos produkciódra?

- Ők nem említik, hogy túl jó tanuló vagyok, nem tartanak strébernek, hiszen nem vagyok az. Ezt szokták meg, ezért a szemükben tőlem ez a normális. Ha véletlenül rosszabb jegyet kapok, akkor inkább ők is előbb leszidnak, majd utána biztatnak a javításra. Nem lassítanak, nem akarnak lebeszélni, esélyük se lenne rá. Nekik is én segítek a tanulásban. Szerencsére mindenben támogatnak, ezért azt mondhatom, nagyon jó barátok.

Van valaki a világon, akinek szót fogadsz?

- Hát… Igen. A tanáraim tanácsait a tanulásban mindig megfogadom. Egyébként minden ötletet és tanácsot meghallgatok, aztán mérlegelem azokat, végül eldöntöm, hogy követem-e, vagy nem! Néha anyának is szót fogadok (ha jónak látom, amit ő gondol), de másnak nem nagyon.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában