A pincében a hordókat géppuskával kilyuggatták a katonák, úgy itták a bort

Nagy mennyiségek

A szőlőművelés fő helyszíne Táborállás, Öreghegy és Szilvás (a mai teraszházak helye) volt. Az itt megtermelt nagy mennyiségű bort Bánom (Pincesor), Aranyvölgy és az Öreghegy pincéiben tárolták. Megjegyzem az Aranyvölgy nevet onnan kapta, hogy a különböző országos versenyekről számtalanszor tértek haza a pentelei gazdák arany minősítést nyert boraikkal. Igen nagy mennyiséget tároltak még a lakóházaknál megépített pincékben.

Virágzó gazdaság és igazi ősi pentelei család

Írásomban egy kiválóan gazdálkodó családot szeretnék bemutatni, melyet ma csak az elbeszélésekből ismerünk. Ha a Baracsi úton közlekedünk, sokszor szembetűnik egy felirat: a PINTES PINCE. Az itt élő példamutató családot nem ismerjük, napjainkban oly sokat emlegetett pincéjük viszont már fogalommá vált. Életükre-munkájukra írásommal szeretnék emlékezni.

A család történetét dr. Andicsné dr. Friedrich Katalin mutatja be, édesanyja Boda Gizella a ház és birtok egykori tulajdonosa segítségével.

Igazi ősi pentelei család. A dédmama Bakos Julianna 1875-ben született, testvérének unokája dr. Bakos Károly településünk 2018-as választási bizottságának elnöke. A dédmama Nagy Ferenchez ment férjhez, akinek ötödik gyermeke volt a nagymamám, Nagy Julianna. Érdemes megjegyezni, hogy Bakos Julianna tizenhét gyermeket hozott a világra, közülük hét élte meg a felnőttkort. Hazánkban ma ez szinte elképzelhetetlen egy anya esetében. Az ötödik gyermekét vette el feleségül Boda István. Először Pesten próbáltak boldogulni, majd a harmincas években megvásárolták a Gőzmalom utca 6. sz. alatti mai PINTEST.

A virágzó gazdaságot, szőlőt és földbirtokot a házzal és melléképületeivel, pincével és a teljes felszereléssel, gépekkel, eszközökkel együtt Beck Frigyes pentelei birtokostól vették meg. Ez 14 kataszteri hold szőlőt és gyümölcsöst, 1600 négyszögöl kertet tartalmazott. A vincellérházban és a pincében volt a birtokon termett szőlő és gyümölcs feldolgozása és a bor elkészítése. A földterület a mai Baracsi úttól az Újtelepig ért. Kezdetben a vincellér Naszvadi Imre volt, később a nagymama, Boda Istvánné, született Nagy Julianna irányította a gazdálkodást, a szőlőművelést, szüretet, feldolgozást, borkészítést. Ezt az édesapjától, Nagy Ferenctől tanulta. A hatalmas pincében 25-30 hektoliteres hordók, óriási kádak, borpumpák, kádmentők, fokolók, prések, puttonyok, üstök, több 30-50 literes bortároló üveg segítette a borgazdaságot.

A birtokon több száz gyümölcsfa, alma, meggy, cseresznye, körte, szilva termett. A termést a budapesti Nagyvásártelepre szállították az esti hajóval, mely hajnalra érkezett meg. A kikötőből nagy muralovak húzta szekerekkel szállították le az árut a kereskedőkhöz. Anyukám gyerekként sokszor kísérte ezeket az szállításokat. Vissza a pesti déli hajóval indultak és 4-5 órára már ismét Pentelén kötöttek ki.

A megtermelt bor átlag évi 250 hektoliter volt, melynek 90 százalékát nagykereskedőknek adtak el. A maradékot palackozva helyi magánemberek vásárolták meg. A pincét nagyapám, Boda István széltében és hosszában tovább bővítette, mert a termés elhelyezése több és nagyobb hordót igényelt. A hordókon réztábla jelölte a fajtát, a kort, a minőséget.

A szőlőtőkék is fajtánként voltak telepítve, a sorok réztáblával voltak jelölve. A termés is fajtánként mindig azonos kádba, hordóba került a négy préselés után. Nyolc ember napszámosként folyamatosan dolgozott a szőlőbirtokon. A legkedveltebb szőlőfajták: rizling, hárslevelű, muskotály, kadarka, oportó, burgundi, saszla, csabagyöngye, passzatuti, szőlőskertek királynője termett a nagyon jó minőségű földben.

E nagyszerű gazdálkodásnak a II. világháború vetett véget. A frontok többször átgázoltak a falun.

Nagyapámat részeg orosz katonák, kedves barátjával Juhász Istvánnal együtt megölték, mert nem akartak inni velük. A pincében a hordókat géppuskával kilyuggatták a katonák és úgy itták a bort. A pince alján 80 cm magasan állt a bor. A tankok hatalmas pusztítást végeztek a szőlőbirtokon is. Alig maradt ép tőke a lánctalpak után.

Nagypapám holttestét a kertben temette el nagyanyám és édesanyám. Csak április elején lehetett a temetőben eltemetni őt. Nagymamám egyetlen támasza a 9 éves édesanyám volt, nővére Pesten a Ranolderben tanult – fejezte be elbeszélését dr. Friedrich Katalin.

A szőlőbirtok megsemmisült. A sérült tőkéket a család csákánnyal szedegette ki, majd kukorica került a helyére. Később a tsz tette rá a kezét a földekre, a család így elkerülte a kitelepítést. A gyümölcsfákat már ők vágatták ki. Kukorica termett rajta sokáig, Később utcák nyíltak, teraszos házak épültek, új városrész alakult ki az egykori földjükön.

A pince 1947-re száradt ki teljesen a tengernyi bortól. A gyönyörű pince a Vasmű és a 6-os út építésénél használt kubikos lovak szállása, istállója lett. Később gombater-mesztésre, zöldség tárolására bérelték. A virágzó pentelei pincészetben ezzel véget ért a bortermelés.

A család egy része ma is Dunaújvárosban él, míg a másik része Budapesten és környékén . Dr. Friedrich Katalin gyermekorvos Dunaújvárosban is jól ismert férjével Dr. Andics Lászlóval Budapesten lakik két lányukkal és négy unokájukkal. Dr. Andics László két évtizedig volt Budapest mentő főorvosa, majd az Országos Mentőszolgálat főigazgató-helyettese és a Magyar Vöröskereszt elnöke. A példamutatóan gazdálkodó család ma élő tagjai távol kerültek az ősök szőlőtermelő tradíciójától, ők a szellemi életben alkotnak ma olyan maradandót, mint amit az elődök tettek a szőlő- és gyümölcstermesztésben.

Mikus Ferenc 2000 körül először bérelte, majd megvásárolta a pincét a házzal együtt, amelyben 1952-ben Friedrich Katalin született. A ház nagyobb részét lebontották, mert új utca építése kezdődött. A pincét hangulatos étteremmé alakította tulajdonosa. A PINTES azonban a család számára soha nem múló fájdalmas emlék maradt, ezért a családtagok mindig nehéz szívvel lépnek be az ajtaján, ha erre sodorja őket az élet.