Gyermekekre főzni óriási, de nagyon hálás munka

Fogalmilag is különbség van a gyermekélelmezés és a gyermekvendéglátás között. Aki (szülőként, pedagógusként, vendéglátósként) részt vett a Hungast Csoport A gyermekvendéglátás közössége című előadás-sorozatán, amelynek dunaújvárosi fejezetét szerdán rendezték a városháza közgyűlési termének előcsarnokában, az végképp meggyőződhetett arról, hogy mekkora a különbség!

Elsősorban arról, hogy gyermekekre főzni: óriási, de nagyon hálás munka – amint ezt a cég remek reklámfilmje bemutatta. Nyilván a legjobb éttermüket, a legjobb embereiket választották a filmhez, de ezzel, és az előadásokkal együtt is tanulságos volt!

Páger Zsolt, a Hungast üzletfejlesztési igazgatója szinte csak címszavakban villantotta fel a magyar közétkeztetés történetét és a mai helyzetet meghatározó jogszabályokat – tömör fogalmazás mellett ez is majdnem egy órába került. Viszont: érdekes volt!

Tudták, hogy közétkeztetésről 1953 óta beszélhetünk Magyarországon? Akkor még az volt a terv, hogy minden magyar család étteremben fog ebédelni, a panelházak konyhái ezért lettek ilyen kicsik...

Ma hazánkban egy-másfélmillió ember eszik a közétkeztetésben, de valójában (családi, hivatásbeli kapcsolatok révén) az ország fele, mintegy ötmillió ember érintett benne. S a dolog bonyolult: egyszerre kell megfelelni a szigorú jogszabályi előírásoknak, és a talán még bonyolultabb fogyasztói igényeknek.

Csak egy példa: a sófogyasztás. Tipikusan sok só van a felvágottakban és a pékáruban. Utóbbiban annyi, hogy egy szelet kenyér, amit tízóraira eszik a gyerek, már tartalmazta az egész napra engedélyezett mennyiséget. A gyermekvendéglátók ezért kérték a gyártókat, hogy csökkentsék a sóadagokat (ez úgy történt meg, hogy a fogyasztók nem is észlelték), másrészt kérték a jogalkotókat, hogy változtassanak az előíráson: ez is megvolt.

Tán meglepő, de a Hungast igazgatója szerint sok pozitív hozadéka van az Élelmiszerkönyv és a közétkeztetésről szóló jogszabály előírásainak: elsősorban az, hogy jobb lett a minőség. A párizsinak például hatvan százalék hústartalmúnak kell már lennie – nem véletlen, hogy rengeteg különböző fantázianévvel árulnak már párizsira hasonlító termékeket...

Az 550 telephellyel működő cég 300 konyháját ellenőrizte már a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal – és 83 százalékos, jó eredménnyel jöttek ki a vizsgálatokból. Sok éttermüket korszerűsítik (évente kétmilliárd forintot biztosít erre a célra kormány), s olyasmire is figyelnek, hogy ne használjanak édesítőszert (kivéve a cukordiétára kényszerülő gyerekeknek készülő ételeknél), hogy pontosan feltüntessék a felhasznált élelmiszerek tápanyagtartalmát, az esetleges allergéneket, s a nem előrecsomagolt élelmiszerek tartalmát is közlik, receptjeikkel együtt – mert vannak gyerekek, akik csak úgy hajlandók megenni mondjuk a zöldborsófőzeléket, ahogyan az iskolában kapják. A hozzájuk érkezett kérdésekre pedig huszonnégy óra alatt válaszolnak: az elmúlt egy évben 5 (öt) kérdést kaptak...

Páger Zsolt egyértelműen és határozottan kijelentette: egészséges embernek nem kell diétáznia, az egészséges étrendet pedig kiegyensúlyozott, vegyes és változatos étkezéssel képzeli el. Azt mondta: a három éve bevezetett (és a szakemberek észrevételeire négyszer módosított), a táplálkozás-egészségügyről szóló törvény előírásait a sótartalom szabályozásához hasonló finomhangolásokkal és korszerűsítésekkel: bő zsírban sütés helyett kombisütő-pároló eszközzel tartják be.