2017.09.13. 21:14
Végső búcsút veszünk Ősze Józseftől
Nehéz szívvel és elszoruló torokkal keressük még mindig a szavakat, de a keserű kötelesség elől nem futhatunk el.
Szeptember 1-jén optimistán és tettvággyal köszöntöttük diákjainkat, lelkesedéssel telve vártuk a tanév kezdetét. Nem tudhattuk, hogy egy derék kollégánk, tiszta szívű barátunk, akivel előző nap még jókedvűen paroláztunk, végleg elhagyott bennünket.
Ősze József tanár urat, a bölcs humanistát, a mindenre nyitott és fogékony szellemi társat, nevelőt pihenés közben, csendes magányában, tragikus hirtelenséggel ragadta el a végzet. 62 évet élt.
Hatvenkét szorgalommal, önképzéssel és tanítással teli évet makacs következetességgel, egyenes gerinccel. Szálfa termete, szikár alakja állta az idők viharát, mint az öreg fa, amely minden évben újra és újra zöldbe borul, lombkoronájával hirdetve a természet erejét. Azt hittük, legyőzhetetlen. Azt hittük, a szeptemberi tavasz örökké visszatér… Felfoghatatlan, de nem lesz több közös tavaszunk már… A veszteségünk közös. Tanárok, intézményi dolgozók, diákok együtt gyászolunk. A Rudas lett szegényebb. Tőlünk, belőlünk vett el egy darabot a sors, ami egyszeri és megismételhetetlen volt.Egy érdekes tanórát, egy különleges előadást, egy jóízű beszélgetést, egy őszinte kritikát.
Nagyon fogsz hiányozni Tanár Úr, de emléked velünk marad.Ősze Józseftől 2017. szeptember 14-én, ma 16 órakor veszünk végső búcsút az őcsényi temetőben.
