Mao terrorba, nyomorba, éhínségbe sodorta országát, ártatlanok tízmillióit kínoztatta meg

Ki is volt Mao Ce-tung?

Kommunistavezér, a Kínai Népköztársaság teljhatalmú vezetője annak megalapításától (1949) haláláig. Az általa a marxizmus-leninizmus nyomán kidolgozott eszmeáramlatot maoizmusnak nevezik. Alap programjait Nagy Ugrásnak, illetve Nagy Kulturális Forradalomnak nevezte el. Ezek „eredményeként” a legóvatosabb becslések szerint is negyvenmillió, de vannak írások, amelyek több mint hetvenmillió ember halálát okozta Mao rendszere. Arról nem is beszélve, hogy hatalmas éhínség pusztított az országban. Mao könyörtelenül végzett vélt vagy valós politikai ellenfeleivel. A fentiek ellenére a legtöbb kínai – a gondosan felépített személyi kultusznak köszönhetően – ma is pozitív véleménnyel van Mao elnökről.

Modern ipari országgá

Mao 1954-ig a központi népi kormány vezetője, majd 1954-ben, az új alkotmány elfogadásakor államfő lett. Mao első nagy „húzása” a Nagy Ugrás volt. 1958 januárjában, az első kínai ötéves terv befejezése után Mao meghirdette a „Nagy Ugrás” névvel illetett gazdasági programot, amely arra volt hivatott, hogy Kínát a nehézipar felduzzasztásával modern ipari országgá fejlessze. A Nagy Ugrás kivitelezői hatalmas tömegeket csoportosítottak vidékről a nagyvárosi üzemekbe, miközben nem vették figyelembe az élelmiszer-termelésben okozott kieséseket, amelyek 1959 nyarára éhínséget okoztak. A szovjet gazdaságpolitika másolása katasztrófához vezetett. A Nagy Ugrás kudarca 1962-re lett nyilvánvaló.

Nagyszabású tisztogatás

Négy év múlva, 1966. május 16-án kezdődött Mao diktatúrájának másik meghatározó programja, a Nagy Kulturális Forradalom, amelyet a Kínai Kommunista Párt (KKP) központi bizottságának e napon kiadott körlevelétől datálják. A körlevél elítélte „a burzsoázia képviselőit, akik befurakodtak a pártba”, és ezzel megadta a jelet a nagyszabású tisztogatásra. A következő fontos dátum június elseje, amikor Mao elrendelte egy tacepao (nagybetűs plakát) országos terjesztését. A tacepaót a pekingi Peita egyetem diákjai tűzték ki, elítélve az egyetem vezetőinek kísérletét a „kulturális forradalom” elfojtására. Ezzel megkezdődött a vörösgárdista mozgalom.

Szabadulni a múlttól

Mit kell tudnunk a vörösgárdista mozgalomról? Mao harcot hirdetett Kína több ezer éves kulturális öröksége ellen. Az iskolákban 1966 őszétől szünetelt az oktatás, az egyetemek bezárták kapuikat, és a túlfanatizált fiatalokból Vörös Gárdát szerveztek, amelyek halomra gyilkolták a tanárokat és a Maóval szemben álló „megbízhatatlan értelmiségieket”. Tömegesen rombolták le a kínai történelem legkiemelkedőbb alkotásait, műemlékeket rongáltak, könyveket égettek, hogy megszabaduljanak a „burzsoá” múlttól.

A vörösgárdisták nem kímélték az ország nemzeti kisebbségeit sem, leromboltak több ezer tibeti buddhista szentélyt, hajtóvadászatot rendeztek Belső-Mongóliában és az iszlám hitet valló ujgurok között is. A kulturális forradalom első három évében Mao sikeresen megszabadult legfőbb ellenfeleitől, ezért a hadsereg erejével pacifikálta a Vörös Gárdát. A közművelődés és közélet szinte minden orgánuma szünetelt, az iskolák mellett bezártak a színházak, mozik, könyvtárak, a szórakozás minden formája tiltott volt, miközben az értelmiségiek nagy része nehéz fizikai munkát végzett vidéken.

Kína alapjai

A teljesen értelmetlen, felbecsülhetetlen mértékű pusztulást okozó kulturális forradalom egyre enyhülő formában Mao Ce-tung 1976. szeptember 9-én bekövetkező haláláig zajlott. A sikertelen forradalom után a hatalom Teng Hsziao-ping kezében összpontosult, vezetésével Kína megkezdte útját a mai berendezkedés felé, amely egyben kommunista és egyben kapitalista is. De ami nagyon érdekes, Kínában annak ellenére, hogy Mao terrorba, nyomorba, éhínségbe sodorta országát, ártatlanok tízmillióit kínoztatta meg, vetette börtönbe, végeztetett ki, sokan gondolják úgy, hogy a mai jóléti Kína alapjait ő tette le.

Forrás: rubicon.hu, mult-kor.hu, hu.wikipedia.org

A pingpong diplomácia

A pingpong diplomácia az Egyesült Államok és a Kína közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel első lépése volt, és Henry Kissinger és Richard Nixon utazásának ágyazott meg. 1969-re Kína társadalmi és gazdasági válságba került, miközben 1969-ben kis híján háborúba keveredett az ellenforradalminak tekintett, brezsnyevi Szovjetunióval.

Moszkva ugyanis az ország északi határánál óriási hadsereget állomásoztatott, az Usszuri folyónál történt határincidens pedig egyenesen háborúval fenyegetett. Mao úgy gondolta, a kínai hadsereg egyedül képtelen lenne feltartóztatni a Vörös Hadsereget, ezért számára a legkézenfekvőbb megoldásnak a Szovjetunió legnagyobb ellenségének számító Egyesült Államoknak Pekinghez való édesgetése tűnt. Azt azonban kevesen gondolták volna (maga Nixon is többször megdöbbenésének adott hangot), hogy az asztalitenisz lesz az, amely közelebb hozza a két országot. 1971. április 10-én kilenc amerikai játékos, négy tisztviselő és két feleség átlépte a kínai határt; az amerikai delegáció a rá következő héten bemutató mérkőzések egész sorát játszotta, s ezzel a válogatott és az őt kísérő újságíróhad az első olyan sportdelegáció lett, amely 1949 óta megvethette a lábát a kontinensnyi országban. A pingpong diplomácia Kissinger és Nixon történelmi látogatásának kövezte ki az utat, amely 1972 februárjában történt meg.