Negyven év munkája égett porrá Dunaföldváron

A helyi önkéntes tűzoltókhoz este 22.41-kor érkezett a riasztás. Mint Csányi Imre parancsnok elmondta, nyolc fővel vonultak ki, s négyen jöttek a kalocsai kötelékbe tartozó solti hivatásosok. De ekkor már teljes terjedelmében égett a tető, a belső terek – a csónaktároló, a konyha, a fürdő, a közösségi tér – teljesen kiégtek. A tűzben egy gázpalack is felrobbant. Bő két óra alatt eloltották a tüzet, de addigra megmenteni már semmit sem lehetett. Szerencsére személyi sérülés nem történt. Az elsődleges vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy elektromos hiba okozhatta a tüzet.

Szombaton ottjártunkkor az egyesület tagjai már csak a összeégett tárgyak fémdarabjait tudták kiszedni a kiégett házból.

- Az újrakezdéshez ez a kis pénz is jól jön majd – mondta keserűen Linkáné Belvári Éva, a korábban Dunaföldvárért Emlékéremmel elismert Vízitúra Sportklub vezetője. – Negyven év munkája veszett oda a tűzben. Az idén jutottunk el oda, hogy minden megvolt. Hat hajó, hat kajak, sátrak, mentőmellények, berendezések, fűnyíró és jól felszerelt konyha, minden, ami az egyesület által évtizedek óta szervezett és a több generáció gyermekei között nagyon népszerű vízicsibe táborhoz szükséges.

A földvári Duna-part festői helyén álló csónakházat sok ember kétkezi munkájával és anyagi támogatásával folyamatosan fejlesztették. Mindig újabb és újabb eszközöket vásároltak, sok-sok társadalmi munkát szerveztek, hogy a vízitúrázóknak, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ideális hely legyen. A múlt hét végéig egy igazán igényes, kellemes szabadidős táborhely volt ez, amelyet sokan, sokféleképpen használtak: a saját hetven fős tagságon kívül civil szervezetek, a város minden korosztálya, természetjáró és vízitúrázó csoportok. Több generáció itt szerezte meg a vízi jártasságot. Jó kiindulópont volt ez egy vízitúrára, remek hely baráti beszélgetésekre, osztálytalálkozókra. Rendszeresen összejöttek itt nyugdíjasok, akik hajdan gyermekeiket hozták le, hogy megbarátkozzanak a vízzel. Táboroztak itt helyi óvodások, a dunaújvárosi sportiskolások edzőtáborának is több alkalommal ez volt a helyszíne. Kikötöttek itt külföldiek és magyarok, s mindig kedves fogadtatásban részesültek. Szerveztek itt családi vizes táborokat, sőt előfordult, hogy egykori táborozók házasságkötésük és lakodalmuk helyszínéül is ezt választották. Most mindez, mint ahogy a negyven év történetét megörökítő album is, a tűz martalékává vált. Csak felszerelésekben – az önkormányzat tulajdonában lévő épület kárát nem számolva – legalább húszmillió égett el a két óra alatt.

Bár a könnyek még ott csillognak Linkáné Belvári Éva szemében, de elszánt. – Nem szabad, hogy vége legyen. Újjá fogjuk építeni – mondja. Bízik az emberek, a helyi vállalkozók és az önkormányzat segítségében. Pályázni fognak, mindent megtesznek, hogy ez a festői hely újra a vízitúra szerelmeseinek otthona legyen. Az idén nyáron ugyan elmarad a vízicsibe tábor, de folytatják. Várják a segíteni akarók anyagi és kétkezi támogatását.