Óriási jelentőségű változások adnak munkát a mérnököknek

Talán csak a levegő fontosabb számunkra, embereknek, mint a víz. Úgyhogy nyugodtan mondhatjuk, hogy a számunkra második legfontosabb témakörben kezdtek kétnapos tanácskozást a Dunaújvárosi Egyetemen a Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) szakemberei, amikor csütörtökön délelőtt megnyitották az MHT XXIV. Ifjúsági Napok című rendezvényét.

S ezúttal az ifjúsági napok nem afféle lekicsinylő megjegyzés, lejjebb sorolás, amolyan futottak még kategória: éppen ellenkezőleg!

Ugyanis az előadások során többször elhangzott az a megjegyzés, ami a magyar hidrológusok számára valószínűleg nagyon is ismert: „a bős-nagymarosi szindróma”.

Mármint a „Dunauszaurusz” lelki hatása miatt tapasztalt vízmérnöki (hidrológusi) jelentkezési hiány: több nemzedék is kimaradt ebből a máig nagyon is elismert szakmából, utánpótlásként.

A Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) XXIV. Ifjúsági Napok című konferenciájának résztvevőit Gampel Tamás, az MHT főtitkára köszöntötte a Dunaújvárosi Egyetem (DUE) A épületének nagy előadótermében. Mint mondta: a rendezvény egyik, nem titkolt célja, hogy a fiatal vízmérnökök bekerüljenek a szakma vérkeringésébe, ápolhassák szakmai kapcsolataikat.

Ezután dr. habil András István, a DUE rektora üdvözölte az egybegyűlteket, bemutatva az intézmény sok szempontból joggal páratlannak nevezhető tevékenységét. Csak egy példa: itt működik a Duna Stratégiai Igazgató posztja és igazgatósága! Emellett és ezzel együtt számos kutatási, tudományos, stratégia-előkészítési munkát végez az egyetem, nem csak városi vagy országos, hanem európai uniós szinten is, mint az EU Duna Régiós Stratégia előkészítésében, vagy a DaHar programban, a nagy folyam hajózhatóságának felmérésével.

Koszorús Zoltán, az MHT Dunaújvárosi Területi Szervezetének elnöke is üdvözölte a jelenlévőket, majd Reich Gyula, a Magyar Mérnöki Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának volt elnöke tartotta meg a lélegzetelállító nyitó előadást: A nemzeti vízstratégia, a Kvassay Jenő Terv címmel. Ami most következik, az nem dobálózás nagy szavakkal, hanem szikár ténymegállapítás: a víz mindenkit érint, az egy sorsközösség. Így kezdődött az előadás. Ugyanakkor a víz egy konfliktusos közeg is. Háborúk robbantak, robbannak ki miatta. Ugyanakkor roppant tőkeigényes dolog a vízzel bánni: gondoljunk csak a duzzasztókra, gátakra, zsilipekre. Emellett rendkívül hosszú élettartamra is szól mindaz, amit a vízzel művelünk. Ennek bizonyítására az előadó egy mai műholdfelvételt mutatott be, amely egy Krisztus előtti 2000-ben (négyezer éve!) Egyiptomban, a Nílus völgyében emberi munkával készült víztározót, a Moeris-tavat mutatta meg: az akkori vízmérnökök („akiket akkor papoknak hívtak”) egy hatalmas víztározót alakítottak ki a nagy folyam mentén. De az ókori Rómában készült Cloaca Maxima, az akkori szennyvízelvezető csatornarendszer is mindmáig az olasz főváros legfőbb, működő csatornarendszere.

Az már a mai korhoz és Magyarországhoz tartozik, hogy a Tisza-Körös-völgyi vízrendszer a maga bonyolult zsilipeivel és átemelőivel az egész Körös-völgyet megmentette a kiszáradástól. Ezek a példák is mutatják, mennyire fontos volt – és még mennyivel fontosabb lesz a vízmérnökök munkája a világon, mondta Reich Gyula.

Egyet fontoljunk meg: 1950-ben az egész világon nyolc olyan város létezett, amelynek lakossága meghaladta az ötmillió embert.

2015-ben 47 (negyvenhét!) ötmilliósnál nagyobb népességű város volt a Földön!

És ezeknek a településeknek víz kell, élelmiszer kell (aminek megtermelése ugyancsak rengeteg vizet igényel), továbbá a hatalmas lakosságtömeg szennyvizét is el kell vezetni valahogy!

Ez mind-mind a vízmérnökök feladata. De idehaza sem állunk túl jól. Az adatok szerint, mondta Reich Gyula, 1998 óta kilenc olyan árvíz volt Magyarországon, amely meghaladott minden addigi rekordot. (Előtte ötven évig mindössze kétszer mértek ilyen rekordot.) 2015-ig 12 magyar folyón mértek olyan vízállást, amely rekord alacsony, vagy ahhoz nagyon közeli volt. Ugyanakkor a térségi vízelosztásnak korábban soha nem látott kényszerei jelentek meg: például a kiskörei víztározó nélkül nem lehetett volna biztosítani Szolnok vízellátást, de a Velencei-tó puszta létét is csak a felette lévő víztárolók vizével lehetett biztosítani. S akkor még hihetelen villámárvizek lefolyásával is számolnunk kell. Mindez átfogó problémákat vet fel: ezeket foglalja össze a Nemzeti Vízstratégia, a Kvassay Jenő Terv.