Gundel Takács Gábor: A három gyerekkel az a baj, hogy többen vannak a szülőknél

A fentieket a Születés hete alkalmából rendezett pódiumbeszélgetésen hallhattuk hétfőn este a Keresztury VMK-ban, ahol a Tiszta Forrás Egyesület és a Zalaegerszegi Női Szalon által támogatott rendezvényen Frauenhoffer Márta, a Zalaegerszegi Televízió ügyvezetője beszélgetett a vendéggel.

– Pedig megkértem a feleségemet, hogy semmiképp ne szüljön, amikor dolgozom – utal az első két esetre a rá jellemző kedves-fanyar humorral a Táncsis-díjas újságíró, sportriporter, kommentátor, műsorvezető és háromgyermekes családapa.

Gundel Takács Gábor (54) Apaságom története… címmel mesélt immár felnőtt gyermekeinek cseperedéséről, nevelési elveikről, s teskándi származású fogorvos feleségéről.

– A zalaegerszegi református templomban volt az esküvőnk 1991-ben, de gyakorlatilag gyerekkorunktól ismertük egymást – idézi fel házassága hátterét a médiaszakember, aki anyai ágon a hírneves vendéglátós dinasztia leszármazottja.

Mindkettejük édesapja állatorvosnak tanult, a fiúk összebarátkoztak az egyetemen. Olyannyira, hogy a zalai fiatalember négy évig a Takács családnál lakott. A barátság túlnőtt az egyetemi éveken, így eshetett meg, hogy később a „kis Gundi” a nyári szünetekben alkalmanként Zalában töltött pár napot. Későbbi feleségével, a fogorvosnak készülő Czeglédy Ágotával azonban csak felnőtt fejjel, Budapesten összefutva alakult ki a gyerekkori barátságnál mélyebb kapocs.

– Érzek valami sorsszerűséget abban, hogy a feleségem szülei engem már akkor ismertek, amikor Ágota még meg sem született. Amúgy is hajlok a fatalizmusra, az élet gyakran megmutatja a helyes utat. Így volt ez a húszas éveim derekán is, amikor a negyedik sikertelen színművészetis felvételim után véletlenek sorozata révén megvillant előttem a sportriporteri pálya. Gondoltam, az már csak jelenthet valamit, hogy negyedikre sem veszik észre a bennem szunnyadó alabárdost…

A három gyerek ma már felnőtt. A 25 éves Gergely jogvégzett ügyvédjelölt, a 22 éves Anna (aki művészlélek létére 100 százalékos matek érettségit írt) még puhatolja az útját, a 20 éves Bence pedig labdarúgó, az Újpest kapusa.

– Hamarosan ő is elköltözik az érdi otthonunkból – tűnődik el a vendég. – Azt tartja a mondás, hogy az élet akkor kezdődik, amikor kirepülnek a gyerekek és jobblétre szenderül a kutya… Hát, most majd meglátjuk. Egy kicsit biztosan furcsa lesz a csend.

Ami a három csemete mellett bizonyára ritka vendég lehetett Gundeléknél. Már a kezdetekkor három gyereket terveztek, ám kettő után csaknem megszakadt a folyamat.

– Nagyon sűrű, szorgos évek voltak azok, s a sok elfoglaltság közepette magunkban már kezdtünk lemondani a harmadikról – eleveníti fel Gundel Takács Gábor. – Aztán egy esküvőn erről beszélgetve egy lelkész azt mondta nekem, ahova az Isten báránykát ad, oda ad legelőt is. S valóban, így, ötösben lett számunkra kerek a világ, így lett teljes a család belső harmóniája. A gyermek születése mindig igen erős impulzus, mi, apák, azt akkor tudjuk csak igazán átélni, amikor már ott van a kezünkben, amikor arca lett a kis jövevénynek. Más megélni a fiú születését, más a lányét. A fiúnak dolgunk átadni mindazt, amit a férfiasságról gondolunk, a lány pedig az örök szerelem. És ez az idővel sem változik. Ha Anna lányom átölel mind a 183 centijével, máig azonnal elolvadok…

Hogy mozgalmas pályája során mennyire volt ideje megélni az apaságot? Mindig igyekezett, kivette a részét a logisztikából, szülői értekezletekre is járt.

– Ráadásul jó osztályba mentem be – büszkélkedik mosolyogva. – Volt apuka, aki negyedóra múlva lábujjhegyen kiosont, hogy bocs, mi nem is ide járunk. A három gyerekkel ugye az a baj, hogy eggyel többen vannak, mint a szülők… A legnehezebb időszak talán az volt, amikor egyszerre jártak bölcsibe, oviba és iskolába. Télen háromfelől begyűjteni és felöltöztetni őket úgy, hogy közben mindenki életben maradjon, s még a kesztyűk, sapkák, táskák is hazaérjenek, na, az elég izzasztó mutatvány volt. A zeneiskola és a sport tovább bonyolította a képletet, de úgy gondoltuk, hogy ez a két terület olyan szorosan hozzátartozik az emberi létezéshez, hogy ennyit megér.

Arra törekedett, hogy sokat beszélgessen a gyerekekkel, s figyelt rá, hogy érdemi módon legyen jelen az életükben. Ha kellett, behúzta a féket.

– Egyszer a feleségem elvitte őket a természettudományi múzeumba. Hazaérve dőlt belőlük az élmény… Akkor belém hasított, nekem is ott kellett volna lennem. Máig emlékszem erre az érzésre, s akkor vissza is vettem a hajtásból.

Ágotával jól kiegészítik egymást, kapcsolatuk alapja a közös nevezőjű morális nívó. Ezen túl azonban nem hasonlít a természetük, a feleség a racionálisabb, ő pedig a nagydumás álmodozó, aki minden fontos döntést a szívével hozott meg. A gyereknevelésben is ez volt az alapképlet, ő volt a megengedőbb.

– De nem mindenben; jó pár szabályt sikerült következetesen betartani. Például amikor kitört a mobiltelefon őrület, s a tízéves fiunk előállt, hogy az osztályban már mindenkinek van… Szépen levezettem neki, hogy semmi szüksége rá, hiszen ahova csak megy, mindenütt tudják a mi elérhetőségünket. Persze nem akart beletörődni, ezért megígértem, hogy amint olyan helyzet áll elő, amelyben én úgy érzem, tényleg hasznos lenne, ha van nála készülék, azonnal kap egyet. Eljött ez a pillanat, de csak jóval később. Másnap megvettük neki a telefont, igaz, a legbutábbat…

A mai világ a szülőknek is feladja néha a leckét.

– Számomra is nehéz pillanatok voltak, amikor az ötödikes gyerekemmel azt kellett megértetnem, azért fontos most rákapcsolnod a tanulásra, hogy később te választhasd meg a jövődet, s ne mások döntsenek az életedről. Ebben az életkorban minket még nem traktáltak ilyesmivel, nem kellett versenyeznünk ilyen fiatalon.

A szülői intelmekről az a véleménye, azért kell elhangozniuk, hogy amikor majd bekövetkezik valami kellemetlen incidens, a gyereknek eszébe jusson, aha, hát erről beszélt apám vagy anyám.

– Léteznek ugyanis olyan pofonok, amiket nem lehet megúszni az élet során. A kamaszkor kiváló terep ehhez. A tiltott gyümölcs édességét például avval próbáltam csökkenteni, hogy amikor a legidősebb fiunk elérte a veszélyes kort, leültem vele beszélgetni egy kupica pálinka mellett. A gyerek csak pislogott, jé, ezt is lehet apával? S közben módunk volt kiértékelni, mi a különbség a szórakozás és a vállalhatatlan lealjasodás között. Mindentől persze nem lehet, s talán nem is érdemes megóvni őket. Mondják, hogy más kárán tanul az okos. Jól hangzik, de akkor mit élt át? A gyereknevelés is ilyen izgalmas terep, olyan, mint amikor koncert közben tanulsz meg hegedülni. Amíg ők hárman felnőttek, magamról is sokat megtudtam, hiszen a nevelésben én is formálódtam. Szembesültem a saját türelmetlenségemmel, s belém égett, hogy a valódi tekintélyt soha nem lehet erővel megszerezni.

Gundel Takács Gábor nem vágyik a Rózsadombra, megelégszik a középkategóriás Opellel, az utazással azonban nem tud betelni.

– Most, hogy több időnk marad egymásra a feleségemmel, elővettünk néhány régi tervet. A Portugáliához tartozó Azori-szigetekre indulunk, ahol bálnanéző hajók is járnak. Ha az ember megőrzi magában az egészséges kíváncsiságot, szellemében, lelkében nem öregszik. Jó érzés így élni.

Munkájában is talál még örömet, augusztus végétől újabb vetélkedősorozat élén láthatjuk a Viasat3-on. A KérdezŐ című tudásalapú vetélkedő hazánkban újdonság, amelyben a kérdéseket ismert, valamint hétköznapi emberek teszik fel. Hogy kicsoda, azt a játékos választhatja meg.