Csemege az európai autósoknak – A Cadillac legenda Keszthelyen

Különleges „csemege” lehet az európai autósoknak egy amerikai autót bemutató múzeum, főként, ha az Amerika legimpozánsabb autómárkáját igyekszik reprezentálni a kezdetektől. Bár autóról beszélünk, azért ez nem csak a férfiaknak szóló program. A látogatók között szép számmal akad nő is. Tapasztalatom szerint legalább a fele. Nem csoda, hiszen ezek a járművek rendkívül impozánsak, és belső terük kialakítása már-már egy szobára hasonlít. Még a mai modern autók rajongóit is ámulatba ejtik az évtizedekkel ezelőtt gyártott formák, nem beszélve arról, hogy már akkor felszerelték ezeket az autócsodákat olyan eszközökkel, amelyek ma is extraként rendelhetők egy új autóba, ha rendelhetők egyáltalán.

Kezdjük a sort mindjárt az F modellel 1905-ből! Motorja 1600 köbcentis, előkamrás, és egyetlen henger. Kétsebességes váltója, 25 km-es sebessége technikai csúcsnak számított annak idején. Elektromosság híján világítását petróleumlámpákkal oldották meg, az országúti fényt pedig karbidlámpák biztosították. Volt egy külön szerkezet az autón, ami karbidgázt fejlesztett. Csak érdekességként, ára ma 65 ezer euró, azaz 20 millió forintot is meghaladó összeg.

Aki igazi kuriózumra vágyik, annak ajánlom a barnás tónusú LaSalle modellt. Az a különlegessége a kiállított autónak, hogy ez szerepelt a Keresztapa című filmben, ezzel a kocsival járt Sonny Corleone. Nem mellékesen jegyezném meg, hogy Al Capone, a híres gengszter is ilyet használt. Aki kíváncsi a történet folytatására, annak elárulom, hogy az ominózus gengszterautó be volt páncélozva. Al Capone elfogása után a rendőrség le is foglalta, és jó tíz évvel később, 1941-ben vették elő újra. Ezzel szállították Roosevelt elnököt a kongresszusba. Amikor az elnök az autó származását megismerte, rövid gondolkodás után egyszerűen csak ennyit mondott: „Reméljük, Capone úr nem bánja…”

Na, és itt van a Convertible Sedan, amelyben a kor híres diktátorai, mint például a kubai Battista tábornok előszeretettel parádéztak. Egy későbbi példánya Salvador Dalí kedvence lett, meg is örökítette egyik festményén.

Az én személyes kedvencem egy 62-es Sedan. Legszívesebben erről írnék a legtöbbet, pedig nincs semmilyen különleges attitűdje, egyszerűen csak lenyűgöző a formavilága és a belső kialakítása. Az embernek olyan érzése támad, hogy legszívesebben most azonnal beleülne és végighajtana vele a városon.

A gyűjtő, Garamvölgyi Gyula elmondta, hogy egy jeles alkalomra a feleségének ajándékozott egy Cadillacet, és elkövette azt a hibát, hogy eredeti állapotában megmutatta kedvesének az autót. „Hát mit mondjak? Nem aratott osztatlan sikert a látvány” – meséli. Persze, hiszen az autó darabjaira szedve inkább egy roncshalmazra emlékeztetett, mintsem egy autóra. Amikor kész lett, akkor természetesen minden megváltozott. Ekkor már egy valóban elegáns ajándék volt a hófehér Cadillac, ami ma is a múzeum egyik impozáns darabja.

Kérdésemre, hogy milyen autóval jár, azt felelte, „…hát nem Cadillackel. „Az van, hogy ha sikerül összeszedni annyi pénzt, amiből egy új Cadillacet tudnék vásárolni, akkor biztos, hogy inkább egy régit fogok venni.” A gyűjtőszenvedély már csak ilyen. (– a szerző megjegyzése.)