Bringával a Balatonhoz

Jó ötlet, hogy ugorjunk le a Balcsihoz strandolni, egyetlen gond van vele, hogy már három hónapja ezt tesszük. Mivel kicsit hosszúra sikerült az idei nyár, amely április 15-én, nagyjából két-három napos átmenet után kezdődött, nem nagyon hagyott időt a túrázásra. A kirándulós időjárás, úgy látszik „technikai okok miatt”, az idén valahogy elmaradt. Helyette, szinte azonnal beköszöntött a kánikula. Eddigre úgy nagyjából már elege is van az embernek az állandó strandolásból. Így jött aztán az ötlet, hogy a Balaton északi része, csak kicsit másként.

A gyerkőcök kitalálták, hogy bicajozzunk, és hogy találtak is egy helyet, ahol lehet kölcsönözni, napi kétezer forintért. Úgy voltam vele, hogy ennyi pénzért nem érdemes berakni az autóba és lecipelni a saját kerékpárokat. Elég sok ilyen bérkerékpárüzlet van a tó körül, és aki biztosra akar menni, az az interneten előre le is foglalhatja. Olyan szinten kényelmes, hogy nekünk a parkolóba, ahol az autót hagytuk, odahozták a bicajokat. Nem mellékes szempont a kiszolgálásnak ez a szintje, mert így az autót ingyenes parkolóban lehet hagyni egész napra. A fizető parkolók 3–400 forintba kerülnek és limitált, még így is, hogy mennyi időt maradhat ott az ember, pontosabban az autó.

Elindultunk tehát bringával Almádi felé. Útközben olyan helyeken teker az ember, ahova kocsival el sem jut, így egészen mást lát a partból. És, ami nem egy utolsó szempont, hogy haladósabb, mint gyalog. Találkoztunk gyerekekkel, akik frissítőt és gyümölcsöt árultak a kerékpározóknak, így akartak egy kis pénzt keresni. Aranyosak voltak, a házi készítésű limonádénak például nem volt ára. Ingyen is ihattad, ha akartad, ugyanis becsületkassza volt. Annyit adtál érte, amennyit neked megért. Leleményes kölykök… Mire Alsóörsön keresztül megérkeztünk Balatonalmádiba, kellőképpen el is fáradtunk, még szerencse, hogy lehet lángost kapni, és mire az elfogy, addigra úgy-ahogy ki is piheni magát a fáradt vándor.

Irány vissza egészen Tihanyig. A félsziget alsó része gyönyörű, és a nádas környékén kristálytiszta a víz, olyan mint egy tengerpart. Persze akinek nem elég a tekerés, az menet közben megállhat egy kalandparkban, kis „adrena­linfröccsre”, útközben akad jó néhány ilyen akadálypálya. Ha tovább tekerünk, meglelhetjük a tihanyi levendulaföldeket is, kár lenne kihagyni.

Mire visszaérünk Balatonfüredre, mert hogy az autót ott hagytuk, addigra már késő délutánra jár az idő, és a lábunkban lesz jó néhány tíz kilométer. De lehet ezt még fokozni egy kis hajókázással. És, hogy még izgalmasabb legyen, mindezt úgy, hogy az ember maga vezeti a hajót. A gyerekek szemfülességüknek köszönhetően ráakadtak olyan elektromos kishajókra, amelyeket nagyon baráti áron lehet bérelni, és nem kell hozzá kapitányi vizsga. Elmondják, hogy milyen szabályokat tarts be, és már mehetsz is. Nagyszerű program.

Összegezve, egy kiváló családi program, ami, ha a kaját nem számítjuk (azt vihetsz is) rendkívül olcsón megúszható, és még sportolsz is, arról nem is beszélve, hogy olyan helyeken járhat az ember, olyan dolgokat láthat, amelyeket kocsiból nem.