A legjobbak között az újvárosi szakácsnők

Mindössze egy ponttal maradtak le az első helyről a dunaújvárosi közétkeztetésben dolgozó szakácsnők az Országos Közétkeztetési Szakácsverseny (így rövidítik: OKÉS) középdöntőjén, de így is a rangos második helyen jutottak be a februári döntőbe ötvenkét csapat között.

Pulai Józsefné és Vinis Krisztiánné alkották a csapatot: előbbi a Petőfi iskola konyháján, utóbbi a Margaréta óvoda konyháján dolgozik már évek óta, a Hungast-csoporthoz tartozó Zalagast Kft. alkalmazásában.

A verseny a budaörsi Metró Áruház Vevőakadémiáján zajlott, olyan országos szakhatóságok szoros ellenőrzése mellett, mint a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (Nébih), vagy az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI), és a zsűriben mesterszakácsok voltak.

lA döntő a Bocuse d’Or versenynek helyet adó konyhán lesz februárban

Előétel: balzsamecetes zöldsaláta sült paprikával töltött afrikai harcsatekercs diós pesztóval, rákszirommal és árpagyönggyel. Főétel: dunapentelei joghurtos csirkemell fűszeres morzsával hintve, spenótos knédli, párolt cékla, zellerpüré, fokhagymás joghurt öntet. Desszert: kókuszos tejberizs, paszternákos fehércsoki-krémmel, epervelővel. Ez volt az az ételsor, amellyel a két, a dunaújvárosi közétkeztetésben dolgozó szakácsnő, Pulai Józsefné és Vinis Krisztiánné a lehetséges száz pontból kilencvenegyet szerezve mindössze egyetlen ponttal maradt le az ugyancsak a Zalagastnál dolgozó, győztes pécsiek mögött, a februári döntő legjobb tizenkét párosa közé jutva.

S ha most azt mondják, hogy könnyű ételekkel brillírozni egy versenyen, bezzeg a hétköznapokban egészen mást főznek a gyerekeknek, akkor tévednek!

A tavalyi versenyt a már említett pécsi csapat nyerte főétel kategóriában – és az ő ételüket is megfőzték, felszolgálták a cég összes konyháján!

Ez lesz a sorsuk a bevezetőben említett különlegességeknek is, vagyis: az iskolások és óvodások asztalára kerülnek hamarosan. Igaz, a gyerekek inkább tésztára vágynának, lepnek meg az információval a szakácsnők – de hát az étlap összeállításától kezdve az adagok grammra pontos súlyáig és összetételéig gyakorlatilag mindent a közétkeztetési rendelet szabályoz egy ilyen konyhán.

A két először versenyző hölgy jól bírta az ellenőrök, a zsűritagok és a sajtó lábatlankodását a háromórás versenyfőzés közben. Azért nem bánják, hogy munkahelyükön nyugodtabb a légkör...

A hölgyek soha nem dolgoztak együtt, de így is kitűnő csapatot alkotnak. Mindig is szakácsok voltak, így végeztek a Rudas középiskolában. Pulainé még a kereskedelmi vendéglátást is kipróbálta, dolgozott a Vigadóban, a Sport Ételbárban is. A versenyen készített ételsort közösen álmodták meg: kicsit olyan volt ez, mint gúzsbakötve táncolni. Ugyanis szigorúan belül kellett maradni a napi 450 forintos ételköltségen, és előre megadott, olyan négyféle nyersanyaggal kellett dolgozniuk, amiket a közétkeztetésben használnak.

Mindketten otthon is főznek a családjukra – és még onnan sem kaptak panaszt. Kísérletezni is szeretnek, változatosabbá téve a konyhát. Naponta reggel hatkor kezdenek, elsőként a tízóraik összeállításával, aztán a darabolás, pucolás indítja magát az ebédfőzést. Egy panaszuk van csak: a szinte állandó munkaerőhiány!