A bűnözés hátterében járva – Beszélgetés Kovács Péterrel

Olyan emberekkel foglalkozni, akik áthágták a törvényt, nem mindennapi tevékenység, sokan még attól is ösztönösen irtóznak, hogy ilyenekkel kapcsolatba kerüljenek.

Kovács Péter még csak negyvenéves, és immár húsz éve foglalkozik megtévedt emberekkel. A gimnázium után rendőriskolát végzett, pár évig a közrendvédelemben dolgozott, aztán átment a büntetés-végrehajtási területre. A ranglétra elején kezdte, és az ott megszerzett tapasztalatai tették alkalmassá a rabokkal való foglalkozásra.

A börtön misztikus világ! Zárt rendszeréről kevés embernek van ténylegesen helyes ismerete, szerencsére! Az ott szükséges, megfelelő tudást nem lehet megtanulni könyvből, iskolában, csak a gyakorlatban. Akiben van kurázsi, aki tudja kezelni az embereket, az léphet ilyen szolgálatba. Az a bizonyos kurázsi sokféle adottságból, képességből áll össze. Fontos a testi felépítés, de nem kell a filmekben látott félelmetes, ruhásszekrény méretű, marcona egyénekre asszociálni. Az elítélteket nem fenyegetni, hanem nevelni, fejleszteni kell. A kurázsin sokkal inkább a hivatástudat, a beszédkészség, az empátia, a szabályismeret értendő. A fogvatartottak kezelése során különösen fontos a jó szándék, a másik ember tisztelete, az előítélettől mentes szellemiség. „Sose közeledj úgy senkihez, hogy azt gondolod, több benne a rossz, mint a jó”, ahogy Gorkij mondta.

A belső körletbe kerülve sokat beszélgetett a rábízott rabokkal. Minden sorsból, minden történetből egy új ismeretre, értékes tudásra tett szert. Különösen foglalkoztatta az intellektuális bűnelkövetés logikája, az elkövető személyisége, az a módszer, ahogy egy igazi szellemi bravúrral is felérő cselekményt kitervel valaki. Munka közben sok jó és rossz tapasztalatot szerez az ember, de hogy biztos tudása is legyen, Péter beiratkozott a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskolára, szociálpedagógia szakra, amit sikeresen elvégzett. Jelenleg fiatalokkal foglalkozik pártfogó felügyelőként. Az előírt rendszer szerint követi a fejlődésüket, elbeszélget velük, és a hallottak alapján igyekszik a helyes útra terelni őket. Pontosan látja, mi van a félresiklott gyermeksorsok hátterében, hogyan sodorja a fiatalokat a szeretet nélküli családi élet, a helytelen nevelés, a sikerélmények hiánya a bűnözés, a droghasználat felé. Ő maga is két gyereket nevel feleségével, így szülőként is át tudja érezni pártfogoltjainak problémáit, panaszait. Azt mondja, sokszor a felnőtteket könnyebb észhez téríteni, mint a fiatalkorúakat. Ők dacosak, magabiztosak, öntörvényűek. A legszerencsétlenebb pedig az, aki odáig jut, hogy már a következmények sem érdeklik. A szülőknek a környezettanulmány során elmondja, hogy milyen nevelési hibák miatt jutott a gyerek idáig, de a legtöbben csak hárítják a felelősséget, az iskolára, a baráti körre.

Sokan vannak, akik az ilyen, félresiklott, megbicsaklott sorsok láttán egy idő után kiégnek, elfásulnak, de Pétert ennél keményebb fából faragták! Elfoglalja magát kertészkedéssel, és szinte nincs is olyan munka, amit ne tudna megcsinálni a ház körül. Édesapja, aki afféle ezermester, sok mindenre megtanította, büszke is a papára! Mindig talál feladatot, most éppen felvállalta lakóhelyén, Kulcson a polgárőrség megszervezését. A bűnelkövetők között szerzett tudást remekül tudja majd hasznosítani.

Terveiről beszélgetve rengeteg dolgot felsorol, ami megújíthatja a lakosság biztonságát szolgáló munkát. Már dolgozik azon a honlapon, amire felteszi a betörés megelőzését segítő intelmeket, praktikus tanácsokat. A hagyományos polgárvédelmi feladatok mellé két téren akar változást beemelni: a közösségi portálokban rejlő veszélyekre és a gyerekekre való fokozott odafigyelést. Szakmai meggyőződése, hogy ez a két terület a bűnözés „felfutóban lévő” iránya. Különösen a gyerekek veszélyeztetettsége foglalkoztatja, mert egyre több a lelkileg magára hagyott, a web meg a drog által fertőzhető gyermek.

Biztos, hogy Péter ezzel a látásmóddal friss szellemiséget fog vinni a polgárőri munkába, hiszen jól ismeri azt a helyzetet, amit Böjte Csaba úgy írt le, hogy a „bűn nem más, mint a szeretet és a jóság hiánya”.