2025.06.14. 20:00
Elfeledett nyarak emlékei: a simontornyai fürdő, ahogy még sosem láttuk
A természet csendben hódította vissza azt, amit az ember már nem őriz tovább. Az elhagyatott fürdő Simontornyán ma már olyan, mintha egy posztapokaliptikus film díszlete lenne – mégis valódi történetek, emlékek rejtőznek a repedezett beton alatt.
A Tolna vármegyei Simontornya neve sokak számára ismerősen cseng – nemcsak a középkori eredetű, impozáns reneszánsz váráról, hanem festői környezetéről, a kanyargó Sió-partjáról, vagy éppen a barokk ferences templomról. Azonban volt idő, amikor a város egy másik arcát is büszkén mutatta a látogatóknak: az elhagyatott fürdő egykor a gyógyulni, felfrissülni vágyókat várta. Ma már csak rozsda, repedezett beton és vadon burjánzó növényzet idézi fel a régi nyarakat, amikor gyerekzsivajtól visszhangzott a környék.
Fotó: Györkő Zsombor
Simontornya elhagyatott fürdője mesél a múltról
Egészen 2010-ig működött Simontornyán a fürdő, amely ugyan soha nem volt országos hírű strand, mégis a környékbeli települések lakóinak kedvenc nyári célpontja volt. Egy biztos: aki egyszer járt ott, valószínűleg ma is nosztalgiával gondol vissza a gondtalan pancsolásra, a napsütötte délutánokra és a lángos illatú, békebeli hangulatra.
Elhagyatott simontornyai fürdő
Fotók: Györkő ZsomborA fürdőről készült urbex-fotósorozat – melyet Györkő Zsombor készített – azonban már egy egészen más világot mutat. A képeken egy posztapokaliptikus táj tárul elénk: a medencék kiszáradtak, megrepedezett csempéik közt fű és gaz nő. A hajdanán élettel teli pancsolók és úszómedencék mára kietlen betonkatlanokká váltak. A korlátok rozsdásan hajlanak meg, a víz helyét avar és esőhordalék vette át. A háttérben megbújó épület, amely valaha öltözőként vagy jegypénztárként szolgált, most üres ablakkerettel néz a világra, a zöld pedig lassan visszafoglalja, amit az ember egykor elvett tőle.
E sorok írójának is személyes emléke fűződik a helyszínhez. A nagynénémnél töltött nyarak jutnak eszembe, amikor az unokatestvéreimmel elvitt bennünket Tamásiba és gyakran Simontornyára is, ebbe a fürdőbe. Ezek az emlékek örökre velem maradnak, ez a helyszín valószínűleg sokaknak jelentett hasonlót, csak talán már el is feledték, mennyi élményt rejtett egy-egy ilyen délután. Amikor előkerül egy ilyen fotósorozat, hirtelen megnyílik egy kis időablak, és eszünkbe jut, milyen volt gyereknek lenni, mezítláb futni a forró betonon, fagyit enni törölközőbe csavarva, és a víz illatát érezni a levegőben.
A fürdő sorsa sajnos nem egyedi: országszerte számos hasonló kis strand zárt be az elmúlt évtizedekben. A közösségek átalakulásával, a közlekedés fejlődésével sokan inkább nagyobb, korszerűbb fürdőket választanak, miközben a kisebb, helyi létesítmények fokozatosan elsorvadnak. A simontornyai fürdő is egy volt ezek közül – egy kedves, vidéki oázis, amelyet mára csak az emlékek és néhány megrázó fotó őriz.
Korábbi cikkeink segítségével meglátogathattak egy elhagyatott bányát, régi kápolnát, elhagyatott gyermekotthont és egy elhagyott kenyérgyárat és magányos kastélyt is:
