Ezért zár be a Corso, mennek a szakemberek

Egy étterem lelke soha sem a falakban van, hanem azt üzemeltetőktől lesz fontossá és értékessé. Volt olyan vendéglő, ahová rendszeresen vagy 60 kilométert autóztunk, mert ott olyan pincér volt, aki még a legegyszerűbb kacsazsírt is úgy tudta a rendelésfelvétel előtt kihozni, hogy úgy érezted olyan vendég vagy, de olyan vendég, akit nagyon várnak... Aztán leszámolt a pincér, s mi nem mentünk többé... Ahogy nem volt ott, attól kezdve már a párolt kacsacombnak se lett olyan az íze...Ez jutott először eszembe, ahogy a Corso Étterem eladásáról szóló hirdetést olvastam.

A Corso Étterem ugyanis a fiatalságomhoz kötődik. Annak idején, beszéljünk a 80-as évekről,  ott találkozott a fiatalokból álló baráti társaságunk. Ez még a mobiltelefon előtti időszak volt. Se email, se chat... Csak azt tudtuk, hogy meló után a Corsoban találkozunk, vagyis ott biztos, hogy megtaláljuk egymást, ha bandázni akarunk.  A fiúk közül valamelyik mindig halálosan szerelmes volt valamelyik pincérnőbe, általában ugyanabba legalább ketten...Ez a szerelmes feleknek mindig némi kakaskodásra, s a többieknek pedig kellő vidámságra adott okot. A Corso volt a hely, ahonnan indultunk bulizni, ott beszéltük meg a legfontosabb dolgokat, ott söröztünk, vacsoráztunk, tudtuk, hogy a bugaci levesük íze verhetetlen... és közben szerettünk, megsértődtünk, összevesztünk, kibékültünk,  éltünk... 

Aztán múltak az évek. Későbbi barátaimmal is gyakorta találkoztunk ott. Már a 2000-es éveket írtuk. Otthon voltunk még mindig. Ismertük a személyzet legtöbbjét, így  rendelés előtt meg lehetett kérdezni a felszolgálót, hogy szerinted mit egyek... És tudtuk, hogy a legfrissebbet, a legfinomabbat javasolja, persze lehet, hogy csak azt, amiből a legtöbb volt a konyhán. De még ez sem volt érdekes, mert olyan vendégnek érezhettük magunkat, aki otthon van.

András Sándor a tulajdonos személyisége volt, ami megteremtette ezt a fajta érzést, ami elég erősen a Corsohoz volt köthető,  vagyis hogy vendégként mégis otthon érezd magad. Amikor  bérleményként  üzemeltetőnek Bába Attiláéknak átadta, azért tette, mert úgy vélte, hogy jó kezekben van, ugyanaz a szemléletű vendéglátás folytatódik tovább...  

Talán ezért is lehetséges, hogy a Corso emiatt egy stabil törzsvendégkörrel is rendelkezik, rendelkezett. Változó világunkban ugyanis mindig kellenek olyan pontok, amelyek állandóak... Aztán a sors közbeszólt. András Sándor eltávozott. Így megint igazzá vált az, hogy az éttermek lelkét a személyek, a személyiségek adják...Halálával a Corso történetében új fejezet kezdődött.  Bába Attila felmondta a bérleti szerződést. A tulajdonosok pedig ezt követően meghirdették az ingatlan-éttermet eladásra:

Hogyan tovább Corso Étterem ?

A tulajdonosok tehát meghirdették az ingatlant. Kérdés, hogy marad-e étterem, vagy más funkciója lesz majd a hajdani legendás étteremnek? Ennek eldöntése majd az új tulajdonoson múlik. Bába Attiláék pedig több alternatívát megvizsgáltak, s hamarosan eldöntik, hogy hová és miként viszik tovább magukkal a családias vendéglátást, s hol folytatják tovább néhány kollégájukkal.  Néhány héten belül ezt be is jelentik. Addig – még az átmeneti időszakra is – biztosítják a szokott minőséget és a színvonalat a törzsvendégeiknek.

Rákérdeztem, hogy az élményfürdő éttermi üzemeltetésének ehhez köze van?  Mert tudtam, hogy az Oázis Étterem üzemeltetője is Bába Attila. A kérdésre válasz helyett a vendéglátással foglalkozó szakember elmosolyodott és csak annyit mondott:

– A törzsvendégeinkről mindenképpen gondoskodni fogunk. Néhány héten belül minden kiderül. 

Bejegyzés a Corso oldalán:

• „Fájó szívvel tudatjuk veletek, hogy éttermünk üzemeltetője és személyzete július 1-jétől más úton folytatja munkáját.

Júniusban még továbbra is zavartalanul működik üzletünk a hét minden napján a megszokott nyitvatartással. Szeretettel várunk addig is mindenkit, hogy tartsatok velünk és együtt elevenítsük fel a Corso-s idők emlékeit.

Egy meglepetéssel készülünk még nektek, ahova sok szeretettel várunk majd Titeket, hogy méltó módon zárjuk le az itt eltöltött időket.

A jövőbeni tervekről-lehetőségekről igyekszünk minél előbb értesíteni benneteket!

Találkoz(z)unk még…!!!”