Demjénen át a Quimby-ig – az istenek valóban halhatatlanok (képgalériával, videóval)

Mielőtt a húrokba csapnék ( milyen tényszerű és mókás egy hasonlat ) több dolgot szeretnék az Ambrózia Fesztivál apropóján érinteni. Kezdjük mindjárt a helyszínnel. Az idősebbek tudják, hogy Szabó Dzsoni, azaz dr. Szabó József, az Acélművek legendás vezetőjének birodalma volt a mostani fesztiválhelyszín. Ez csak azért érdekes, mert gyönyörű Duna parti városunknak alig-alig használjuk a Duna partját. Nehezen megközelíthető, emiatt nem kihasznált, ugyanakkor tele van céges pihenő parkokkkal, amelyek régebben vállalati rendezvények, bulik helyszínei voltak,  mára már a legtöbb az enyészeté. Régi elméletem, hogy vállalkozóknak kellene kiadni szezonra az épületeket, hogy ezekben hangulatos kisvendéglőket, bulihelyeket üzemeltessenek. Olyan helyeket, ahová érdemes lemenni, lesétálni családostul vagy csak egyedül, ahol érdemes múlatni az időt. 

 Az a jó, hogy az Ambrózia Fesztivál az elméletem helyességét be is bizonyította. Úgy jó, ahogy van. (No, jó a Quimby végére erősen megcsappant az italválaszték, s a kártyás fizetés is akadozott, de ne keressünk a kákán csomót.) Sőt, az idei szezonban a Hankook jóvoltából, még ingyenes buszjárat is vitte a Dózsa mozitól a népeket, s hozta is oda vissza. Ez kulturálttá, kényelmessé és főképp olcsóbbá tette ( a taxisok nagy bánatára) a fesztiválra a lejutást. No, jó, azért a taxik is fordultak sokat és gyakorta, mert nem mindenki lakik a belvárosban. Tehát egy sikeres kezdeményezés második felvonásának lehettünk most hétvégén tanúi.

Ambrózia, ahol közönség válogathat

Míg egy-egy fesztivál egy-egy réteget céloz meg, itt most mindenkinek akadt olyan banda, fellépő, együttes, akiért vagy akikért megvette a belépőjegyet. Quimby, Majka, Ákos, Demjén vagy az újhullámos bandák valamelyike, elég széles palettavolt ahhoz, hogy akár egész család fesztiválozni kerekedjenek. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy láthatóak voltak a színpadok és a fellépők miatt a közönség összetételében némi hangsúly-eltolódások. Míg Demjén a fiataloktól az idősebbekig a régi nagy slágerek szerelmeseit vonzotta, a Quimby vitathatatlanul az alternatívabb zenei ízlésvilágot kedvelők zenekara. Bár ez  a meghatározás Dunaújvárosban annyira nem is igaz, hiszen a fiúk közül hárman itt lettek zenésszé, sőt Fefe még mindig itt él. Tehát a Quimby a miénk, és kész.  Egyébként érezni is lehetett ezt a fajta hozzánk tartozás érzését a koncerten, hiszen számtalan ráadás szám, néhány személyes élmény, és köszönet szavai az ovációra, mind-mind azt igazolta, hogy a Quimby itthon van. Meg is érdemelte a nagyérdemű, hiszen még vasárnap éjjel is kitartottak a kedvencük mellett, nem is törődve azzal, hogy másnap munkanap van. 

Hogy van Kiss Tibi?

A helyi fesztivál a találkozások színhelye és színtere. Lehet összefutni régi vagy régóta nem látott ismerősökkel. Nekem is számtalan örömteli találkozásban volt részem, a többi között a színpad szélénél találkoztam Kiss Kálmán tanár úrral ( Kiss Tibi édesapjával), aki büszkén nézte a kordonra könyökölve a színpadon éneklő fiát.

– Hogy van, tanár úr?
– Én köszönöm, nagyon jó?

– És Tibi? ( Kiss Tibi többször háborúzott már a szenvedélybetegségekkel, néha több, néha kevesebb sikerrel.)
–Szerencsére ő is nagyon jól van.

És tényleg nagyon jól volt, és tényleg nagyon jó volt. És már az sem zavart, hogy már nem annyira kamaszos kinézetű a banda, hogy eltelt harminc év, hogy bizony, ez azt mutatta, hogy még a színpad sem tudja megállítani az idő múlását, sajnos... De ha jó a zenész, ha jó a zene,  akkor megteremti a halhatatlanság illúzióját. És a mi Quimbynk ezt megtette... A nagy slágerek mellett a viszonylag frissebbekig mindenből szemezgettek nekünk. Nagyon jó volt... 

Mert mit is jelent az Ambrózia?

Az ambrózia avagy ambroszia (görögül: ἀμβροσία, jelentése szó szerint annyit tesz „halhatatlanoké”) a görög mitológiában az olümposzi istenek eledele vagy itala; halhatatlanságot és örök ifjúságot biztosít nekik.

És ez Dunaújvárosban  az Ambrózia Fesztiválon ez tényleg így volt.