Valószínűleg nem sokan tudják, hogy kitől lett Rudas, a Rudas

Bevallom elfogult vagyok a Rudassal. Minden okom és jogom megvan rá. Sok évet tanítottam ott, és nagyon szerettem, hogy sok okos, talpraesett, kreatív, emberséges, nagyszerű gyerekekkel találkoztam a Rudas középiskola falai között. Mindig örömmel megyek látogatóba, s most több apropója is volt annak, hogy bejelentkeztem Szemenyei István igazgatóhoz. Az egyik az érettségi időszaka, a másik az, hogy új ágazati képzést indítanak a következő tanévben, végül pedig az, hogy ünnepre készül az intézmény. A Rudas 50 éves lesz. 

Vannak dolgok, amik nem változtak. Például a neve... Pedig nem lehetett egyszerű megőrizni, hiszen hajdanán egy marxista-leninista filozófus, Rudas László (született: Róth Adolf)  nevét kapta. A nagy névváltoztatások idején, sikerült megúszniuk azzal, hogy csak a Lászlót vették el a nevükből.  Mára már valószínűleg  nem sok diák tudja, hogy kitől lett Rudas, a Rudas.  A névadóra személyére  valószínűleg már csak kevesen emlékeznek, de a Rudas technikum neve fogalom lett Dunaújvárosban és azon kívül is. 

 De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az érettségivel

– Igazgató úr, javában folynak az érettségi vizsgák, és hamarosan itt vannak a technikusi vizsgák is. Mi újság a Rudasban?
– A legnagyobb és legjobb újság, hogy nincs újság, nagyon szépen, zökkenőmentesen bonyolítottuk le az eddigi négy vizsgát, négy napot, semmilyen zavaró körülmény, tényező esemény nem volt, minden diák fegyelmezetten, időben megjelent. A feladatsorokkal úgy összességében, ahogy hallom, mindenki elégedett, szóval várjuk majd a pozitív visszajelzést. 

–Akkor a diákok elégedettek?
– Úgy jöttek ki többségében a vizsgákról, hogy elégedettek voltak. 

– Speciális helyzetben vannak, hiszen szakképző intézmény a Rudas, így a 12. osztályosok alaptantárgyakból érettségiznek, a 13. évfolyamosok pedig a nyelvi és a technikusi vizsgákat teszik le.
– Igen, megmondom őszintén, a legnagyobb kavar talán az én fejemben van, amikor megyek reggel névsort olvasni. Voltak vicces jelenetek, amikor azt mondom a 13. évfolyamosnak, hogy jövő héten akkor találkozunk, és nem értette, hogy mire gondolok. 

– Véget ért a beiskolázás, ahogy láttuk az adatokat, nagyon népszerű volt a Rudas középiskola...
– Vagy mondjuk úgy, hogy népszerű a Rudas és népszerűek a szakmák, amiket oktatunk. Én szeretem a szerénységet, főleg, hogyha van mire, és van mögötte teljesítmény is. Tisztában vagyok azzal, hogy mi az, ami a sikerszakmáknak szól, és mi az, ami a mi munkánknak, és az utóbbi se kevés. 

– Azért a szerénység mellett is azért az első ötvenbe bekerülni az ország technikumai közé, és bejutni a szakma sztár fesztivál döntőjébe, az azért nem kis dolog.
– Több mint 400-ból az 50-ben lenni én is azt gondolom, hogy nem rossz eredmény. Az is nyilvánvaló, hogy ehhez már nem elég a sikerszakmák oktatása, ehhez teljesítmény is kell. A visszajelzések is azt mutatják, hogy a Rudas népszerű iskola, bíznak benne a szülők, úgy gondolják, hogy nyugodt légkörben, és egy perspektivikus jövőképpel vághatnak neki a diákok a tanulmányoknak. Mindig azt mondom a kollégáknak, hogy ezt kell megőriznünk. Most így az 50-es jubileum kapcsán, meg úgy különösen végiggondolva az elmúlt éveket, évtizedeket. 

Rudas középiskola folytonos megújulásban

– Mielőtt az 50-re rátérnénk, itt a szakokat említette, hogy siker ágazatokat. A hagyományok mellett azért mindig kell a megújulás is, és ahogy láttam, meg új ágazatok is szerepelnek a Rudas kínálatában.
– Igen, és itt hozzá kell tennem, hogy ebben régióban, amiben vagyunk,  az a feladatunk, hogy kiszolgáljuk ennek a térségnek munkaerőpiaci igényeit is. Most épp az óvodai ágazattól kaptunk olyan információkat, hogy gondok vannak, kellenek a szakemberek. A Dunaújvárosi Szakképzési Centrum erre reagálva az iskolánkat bízta meg azzal, hogy indítsuk el az oktatási ágazatot, és nagyon gyorsan jussunk el oda, hogy okleveles technikusi képzésben óvodai nevelőket képezzünk, akik rövid és majd hosszú távon is enyhítik ezeket a meglévő munkaerőpiaci gondokat.  

– Szép számmal jelentkeztek erre az új ágazatra is.
– Látszik, hogy van rá igény. Hatvan fölött volt a jelentkezők száma 16 helyre. Ez az első évben egy nagyon jó eredmény. Meglátjuk, hogy jövőre kell-e több mint 16 új szakember... 

–A hagyományos ágazatok is szépen szerepeltek...
– A gazdálkodás menedzsment és a turizmus ágazatok, nagyon népszerűek, ide 80 ponttal lehetett csak bekerülni. Az informatika is népszerű, de ott nagyobb a versenyhelyzet, a környékünkön több technikum portfóliójában szerepel,  de ettől függetlenül szép számmal és nagyon jó eredménnyel jelentkeztek ide is. A sport ágazati képzésünk lakmuszpapírként mutatja a sport helyzetét Dunaújvárosban. Sajnos azt kell látnunk, hogy a versenysport gyengült Dunaújvárosban, és ezt azért megérezzük mi is itt a felvételi jelentkezéseknél. 

–Hány éve igazgatja a Rudast?
– 2011-ben kaptam az első megbízást, akkor még az önkormányzattól. Ez már 14 év. 

–És most lesz a Rudas 50 éves...
–Május 20-án a Bartókban egy gálaműsorral emlékezünk meg az elmúlt öt évtizedről és ünnepelni fogunk. Mindemellett több ünnepi programot szervezünk az öregdiákoknak is, ez az ünnepsorozat elhúzódik egészen őszig, hiszen szeptember 1. a hivatalos születésnapunk. A napjára is készülünk meglepetés programmal. 

– Hány éve dolgozik itt?
– '88-ban végeztem Szegeden, és ez volt az első munkahelyem, tehát gyakorlatilag 37 éve. 

– Tehát az élete jelentős része a Rudashoz fűződik...
– Igen, volt ugyan tíz év, amire talán a városlakók egy része még emlékszik 2000 és 2011 között az ifjúsági és sportirodán dolgoztam. Annak égisze alatt nagyon sok programot valósítottunk meg. A Parázs varázstól kezdve az olimpia öt próbákon át nem is sorolom, hogy mi mindent, egészen addig, amikor Kondor László igazgató nyugdíjba ment 2011-ben, akkor pályáztam ide vissza. Talán elhiszik nekem, hogy ez egy tudatos döntés volt, és nem véletlenek összjátéka, annak is megvolt az oka, hogy elmentem, meg annak is, hogy visszajöttem. Tehát ez így kerek. 

–Mit jelent az életében ez az iskola?
–Nagyon kevés dolog van az ember lelkében azon a bizonyos legmagasabb polcon, amit a család mellé odatesz. Nekem az életemben a Kézilabda Akadémia és ez az iskola kerül a családom mellé a fő helyre. Az egyik az egy rövidebb, de nagyon intenzív és nagyon-nagyon hangos sikereket nyújtó feladat volt. Ez az iskola pedig 37 éve kitörölhetetlenül ott van a mindennapjaimban. 

– Amikor ünnep van, mindig egy kicsit mérleget is készít. Ennek a mérlegnek mi lenne a két serpenyőjében, ha a Rudasról van szó?
– A negatívumot gondolkodnom kell, de pozitívumot sokkal többet tudnék mondani. Azon kell gondolkoznom, hogy melyik közülük a legfontosabb.  Én azt gondolom, hogy ez az iskola, amióta én ismerem, mindig több akart lenni, mint ahova egyébként besorolták. Mindig a megújulás, mindig az új keresése és a magasabbra pozicionálás volt ennek az iskolának az ereje és  az erőssége, és emellett az a diákélet, ami nagyon komoly hagyománnyá erősödött, nemesedett. Ehhez már a mai diákjaink is ragaszkodnak, mert kötelezi őket egyrészt a múlt, másrészt a korábbi évek élményei. Nem tudom, hogy tudnék-e olyant mondani, ami nagyon negatív lenne. Valahogy azokat gyorsan túllépjük. 

– Ünnepség lesz, gála, meglepetések is?
– Maga az egész gála szerintem egy nem szokványos iskolai gála lesz, egy kicsit show, egy kicsit időutazás, ebben is szakítani fogunk a klasszikus iskolai ünnepek sémájával. Azt szeretnénk, ha minden vendégünknek élményt adnánk a Rudas félévszázados ünnepén.