2025.05.28. 10:00
Fejet hajtottak az áldozatok előtt
Kisapostag lakossága közösen hajtott fejet a hősi halált halt magyarok emléke előtt vasárnap. Az önkormányzat által szervezett eseményen az emlékezés mellett a közösség összetartozása és az áldozatvállalás értékei is hangsúlyt kaptak.
Hőseikre emlékeztek Kisapostagon. A Magyar Hősök Napja alkalmából tartott ünnepségen nemcsak a múlt áldozatvállalói előtt hajtottak fejet, hanem a közösség összetartozásának erejét is megélték a résztvevők. Az ünnepi beszédeket irodalmi és zenei előadások, valamint koszorúzás és közös imádság tette teljessé.
Fotó: duol.hu
A Magyar Hősök Napja Kisapostagon
A megemlékezés Baranyi-Kásás Margit köszöntőjével vette kezdetét, amit a Himnusz közös eléneklése követett. A rendezvényen ünnepi beszédet mondott Márkli János alpolgármester, aki szavai során arra emlékeztetett, hogy a hősiesség nem különleges emberek kiváltsága, hanem a mindennapi emberek bátor kiállása egy magasabb ügy mellett. Márai Sándort idézve hangsúlyozta: „A haza te vagy” – és ez a személyes kötődés teszi élővé a történelmet és az emlékezést.
Nem születtek hősnek, de amikor a hely és az idő megkívánta, vállalták a sorsukat
– mondta Márkli János, kiemelve, hogy a hősi halottak példája máig erőt és útmutatást jelent a jelen nemzedéke számára.
Fotó: duol.hu
Az ünnepségen Stermeczki András evangélikus lelkész is felszólalt, aki a Bírák könyvéből idézve emlékeztette a jelenlévőket:
Megszabadult a nép maradéka, az Úr harcol a hősök által
Beszédében rámutatott, hogy a hősiesség nem csupán történelmi tett, hanem mély morális kötelesség, amely a hit és az igazságosság gyökereiből fakad.
Az emlékezés során Istenhez fordulva közösen könyörögtek a múlt megértéséért és a jelen küzdelmeihez való lelki erőért.
A programot irodalmi és zenei elemek is gazdagították. A Kisapostagi Nyugdíjas Klub előadásában, Dorkáné Gabriella és Baranyi-Kásás Margit tolmácsolásában hangzott el Kányádi Sándor megrendítő költeménye, a Nyergestető: (részlet)
Évszázados az az erdő, áll azóta rendületlen, szabadságharcosok vére lüktet lenn a gyökerekben, mert temető ez az erdő, és kopjafa minden szál fa, itt esett el Gál Sándornak száznál is több katonája.
Az alkalmi kórus előadásában a Ha majd a nyarunknak vége című dal csendült fel, méltó hangulatot teremtve az emlékezéshez.
Az ünnepség záró szakaszában a temetőben folytatódott a megemlékezés. A katonasíroknál koszorúkat helyeztek el, Stermeczki András lelkész áldást mondott, majd Falu Tamás Névtelen katona című versét szavalta el, mely az ismeretlen hősök előtt tisztelgett. A megemlékezés méltó befejezéseként a jelenlévők közösen énekelték el a Szózatot.
Ez az esemény nem csupán a múltra való emlékezést szolgálta, hanem a közösségi összetartozás megerősítését is. Kisapostag példát mutatott abban, hogyan lehet a nemzeti emléknapokat tartalommal és lélekkel megtölteni – úgy, hogy az ne csak a múlt tiszteletét, hanem a jelen felelősségét is tükrözze.
