Az Everest ma is emlékezik – film, igaz történet, emberi sorsok

1996. május 10–11-én nyolc hegymászó vesztette életét a világ legmagasabb hegycsúcsán. A tragédia örökre beírta magát a hegymászás történetébe, és 2015-ben a mozikba is megérkezett a történet: Everest címmel készült belőle film, ami világszerte milliókat döbbentett meg és hatott meg. A természet erejét nem lehet legyőzni – legfeljebb tisztelettel elfogadni. 

1996. május – Amikor a csúcstámadás tragédiával ért véget

A Mount Everest csúcsát elérni sokak életcélja – és sokak halála is. A ’90-es években már virágzott a kereskedelmi alapon szervezett expedíciózás: fizetős mászók profi vezetők segítségével próbáltak feljutni a csúcsra. Két ilyen csapat – az Adventure Consultants (Rob Hall) és a Mountain Madness (Scott Fischer) – indult el május 10-én, amikor hirtelen beköszöntött a vihar, és minden megváltozott.

A mászók egy része túl későn érte el a csúcsot, kifogytak az oxigénből, és a lefelé vezető út a sötétedéssel, a széllel, a hóval és a kimerültséggel már életveszélyes lett. A tragédia nem egyetlen hibából fakadt – láncreakció volt, ami végül nyolc ember életét követelte.

A halottak között volt a legendás vezető Rob Hall, aki rádión búcsúzott terhes feleségétől, Doug Hansen, aki a csúcsról már nem tudott visszajönni, és Scott Fischer, a másik expedícióvezető, aki kimerülten maradt le.

Everest: Nem csak egy hegyről szól

Láttam már többször. És mégis minden egyes alkalommal, amikor elkezdem nézni az Everestet, ugyanaz a furcsa, nehezen megmagyarázható érzés kerít hatalmába. A hidegrázás nem a hegyek hidegétől jön – hanem attól az emberi történettől, ami ott, 8848 méteren íródik. Egy történet, ahol a természet nem ellenség, de nem is kegyelmez. Ahol a legnagyobb bátorság talán az, ha valaki visszafordul – vagy ha hagyja, hogy mások továbbmenjenek nélküle.

A film nem hősöket akar gyártani. Nincs benne pátosz. Csak emberek vannak: esendők, bátrak, hibázók, szeretők, elveszők. Rob Hall, aki rádión búcsúzik a terhes feleségétől, miközben a hó alatt fekszik, és már tudja, nem jön le a hegyről. Doug Hansen, aki annyira vágyik a csúcsra, hogy feláldozza érte az esélyét a túlélésre. Scott Fischer, akiben ott lobog a szenvedély, de elnyeli a hegy és Beck Weathers, aki a lehetetlennel szemben is visszatér – félig vakon, fagyott arccal, de élve.

A Everest nem egy kalandfilm. Ez egy emlékeztető. Hogy az álmaink néha túl nagyok és hogy van, amikor egy visszalépés többet jelent, mint egy győzelem. 

Érdekességek a filmről

A Baltasar Kormákur által rendezett film egyike a kevés olyan hollywoodi alkotásnak, amely hűen ragaszkodik a valósághoz, és nem próbál hősöket gyártani egy tragédiából. Az Everest valós eseményeken alapul, és több túlélő beszámolója – köztük Jon Krakauer bestseller könyve, Into Thin Air – inspirálta. Egyik legmeghatóbb jelenete, amikor Rob Hall az utolsó perceiben beszél feleségével. Ez nem fikció – megtörtént. A rádióhívást rögzítették, és ez a beszélgetés lett az egyik legszívszorítóbb pillanata a valós tragédiának is. A film több helyszínen forgott világszerte, hogy minél hitelesebben idézze meg az 1996-os katasztrófa eseményeit. A kaliforniai Santa Monica-hegység és az olasz Dolomitok kiemelt szerepet kaptak a legfeszültebb jelenetek megvalósításában. A Katmandutól Izlandig kiválasztott helyszínek mind egy-egy célt szolgáltak: hogy a néző testközelből érezze meg, micsoda embert próbáló kihívás feljutni a világ tetejére. 

Magyar vonatkozás

A Himalája nem csak a világ másik végén követel áldozatokat – a magyar hegymászás történetében is vannak tragédiák, amelyek örökre velünk maradnak, ilyen például Erőss Zsolté, a legismertebb magyar magashegyi mászó 2013-ban a Kancsendzönga megmászása után tűnt el, holttestét sosem találták meg. Suhajda Szilárd, aki 2023 tavaszán oxigénpalack nélkül próbálta elérni a Mount Everest csúcsát. Elindult lefelé, de soha többé nem érkezett vissza. Május 24-én hivatalosan is eltűntnek nyilvánították. Az utolsó ismert pozícióját 8795 méteren rögzítették, alig 50 méterre a világ tetejétől.