Megmutatjuk, hogyan készül a narancslekvár és mi a köze a boldogsághoz

Ha Magyar Ágival találkozom, akkor mindig a bátorság, a kitartás, az eltökéltség jut az eszembe, de ez a történet nem csak róla szól, hanem egy kalandról, hiszen néhány hete próbáltuk ki milyen is a narancsszüret Szicíliában.

Mielőtt a 16 hektárnyi narancsültetvényt bemutatnám, egy kicsit még vissza Ágihoz. Ági a Dunaújvárosi Főiskolán szerzett mérnöki végzettséget, dolgozott építőipari cégnél is, mint középvezető, legutoljára egy borkereskedő cégnél töltött be hasonló szintű beosztást, de tanulmányi ideje alatt, ha kellett a pénz, szívesen beállt  a nyári szünetben felszolgálni is idénymunkára, mert valójában nagyon szeretett emberekkel dolgozni.

Ezt csak azért mesélem el, hogy megértsék, az embert a sorsa időnként arra taszigálja, amerre jól érezné magát, de a legtöbbször vagy nem akarjuk ezt megérteni, vagy megrémülünk a változás és a változtatás felelősségétől. Szóval Magyar Ági már több mint kilenc éve fogott egy hátizsákot, s elindult, hogy megélje az álmait.

Miért pont Szicília?

Hogy miért végül is Szicíliában maradt, s azon belül is a Palermo melletti Cefaluban? Ezt az értheti pontosan meg, aki egyszer eljut oda. Álombéli egy hely. A középkori házak falát mossa a lassan mélyülő kristálytiszta tenger. Öblítő illatú utcák, évszázadokat magukban hordozó házak, homokos part, vidám emberek, tüzes borok, hűs prosecco, a sütemények és a fagylaltcsodák… azaz minden, ami szemnek, szájnak ingere.

Kilenc év alatt lett az álomból lépésenként valóság, először csak felszolgált egy helyi étteremben, tanulta a nyelvet, megismerte a szokásokat, majd idegenvezetői végzettséget szerzett, kapcsolatokat teremtett, megértette és meg is szerette azokat az embereket, akiknek ez a sziget az otthona.

Nyaranta turistákat vezet a többi között Etnára, Taorminába, a Lipari-szigetekre, segít nekik a szállások, s transzferek megoldásában, de a tél elején, novemberben citromszüretre,  és a tél  végi és kora tavaszi időben narancsszüretre invitálja pár napos programokban a hazaiakat.

Narancsszüret Szicíliában

Egy ilyen négynapos kalandra neveztünk be mi is. Persze, igyekeztünk poénra venni a dolgot, ha előtte megkérdezte valaki, hogy miért megyünk narancsszüretre Szicíliába, azt válaszoltuk, hogy idénymunkára, mert kell a keresetkiegészítés. Vagy azt, hogy úgy gondoltuk, hogy a gyereknek hozunk egy kis déli gyümölcsöt, ne egyék már azt kényszerérett kamionos cuccot. De valójában egy kis napfényre vágytunk, és arra, hogy megtapasztaljuk, milyen is lehet a szigeten egy narancsszüret.

Soha nem voltam még tavasszal Szicíliában. Mindig azt gondoltam, hogy napégetette kopár szirtekből áll csak a táj, meg az azt körbeölelő tengerből. Pedig a tavasz, valami lenyűgözően zöld és arany Szicíliában. Nemcsak a citrom és narancsoktól, hanem mintha minden sárga virág most egyszerre nyílna.

Giancarlo narancsai

A program második napján utaztunk el Rocca di Caprileoneba, ahol 16 hektárnyi narancs, citrom és más déligyümölcs fogadott. Giancarlo a tulajdonos negyedik generációs déli gyümölcstermesztő. Az ültetvény apáról fiúra szállt, de ő volt az, aki több mint másfél évtizede eldöntötte, hogy ökológiai gazdálkodást folytat, s felhagyott a vegyszerezéssel. Még a családtagjai sem értettek egyet vele, és a környékbeli termesztők is csak csóválták a fejüket, hogy miért van ez a különcködés, hiszen több a gond, nagyobb a macera, ha növénytársulásokban, s természetes anyagokból álló növényvédelemmel próbál a harcolni a kártevők ellen.

Az idő őt igazolta, s büszkén harap bele héjastul a citromjaiba, hiszen nála minden növény héja is ehető.

Lélegzetelállítóan szépek a narancs- és citromligetek. De megmutatja a többi déli gyümölcsöt is, sőt azt is megkóstolhatjuk, hogy milyen a keserű vagy a vanília ízű narancs. A globális felmelegedés a déli gyümölcsöket is elérte, korábban az évenkénti négy szüret között volt egy kis ideje pihenni a növényeknek, mára már, ahogy véget ér az egyik szezon, már kezdődik is a másik. A hűs pihenőidők kimaradása nem kedvez a vérnarancs termesztésnek, ilyen ültetvények már csak a füstölgő Etna környékén találhatók. Melegben ugyanis, nem válik a narancs színe vörössé. Az általunk szedett szicíliai narancs egyébként vékony héjú, lédús és édes... Giancarlo felhívja a figyelmünket, hogy az utcákon lévő narancsok nem ehetők, csak dekorációk, nagyon keserűek.

Giancarlo igyekszik az állomány folyton frissen tartani, a régi tövekbe beleoltani az új egyedeket, így biztosítva a körfogást, s a gyorsabb termőre fordulást.

Míg kedvünkre eszegetünk és szedegetünk a magunknak a magunk örömére. A munkásai ugyancsak kézzel szedik a gyümölcsöt, figyelve, hogy sérülésmentesen kerüljenek a ládákba. Megmutatja, hogy agroturizmus fele is fejleszt, önálló házakat épített és medencét az ültetvényen belül azoknak, akik nemcsak ellátogatnának, hanem meg is pihennének a narancs- és citromfák árnyékában.

Közben a központi épületben ebédre terítettek, igazi olaszos ételekkel vendégeltek meg, amelyben számtalan zöldséges előétel és főételként marhafarok kapott helyett könnyű borokkal. De ne csak a narancsszüret és a táj szépsége maradjon meg nekünk, megtanítottak bennünket a narancslekvár elkészítésére is, amelyet azóta sikeresen és többszörösen ki is próbáltam.

A recept egyszerű:

•  A narancsot meghámozzuk, de csak a sárga héját használjuk fel, ezt kétszer vízben felforraljuk,
•  a harmadik forraláskor készítünk szirupot, s ezzel megfőzzük.
•  Közben a narancsot meghámozzuk és kimagozzuk, és hozzáöntjük a megfőzött héjat,
• ízesítjük egy citrom levével, egy negyedóráig még összerottyantjuk.
•  Botmixerrel pépesítjük, s már mehet is a száraz dunsztba….

Megtanultunk jégkását is házi körülmények között készíteni, de azt majd legközelebb mesélem el.

Palermo a főváros

A következő napon Palermo, a főváros volt a célpont. Végigkóstoltuk a palermói termelői piac remekeit. Pikáns ricottákat, pizzákat, dinnyét meg tengergyümölcseit kóstolhattunk valamint a csicseriborsólisztből készült panellét is… Megnéztük a főváros nevezetességeit, s a közeli Termini Imerese településen egy igazi hamisítatlan farsangi felvonuláson is részt vehettünk. Nekem olyan érzésem volt, mintha a debreceni virágkarnevál lett alakult volna át farsangi ünneppé.

Hatalmas autókon mozgó bábukat és különböző attrakciókat csodálhattak meg a vendégek. Nekem egyébként az tetszett a legjobban, hogy náluk a farsang teljes idején a gyermekek jelmezekben járnak az utcán. Rengeteg kalózzal, Harry Potterrel vagy királylánnyal sikerült így összefutni.

Epilógus

Visszatérve Ágira… Azt látom, ahogy a vendégeivel foglalkozik, akik hazánk különböző részeiről jönnek hozzá, hogy megtalálta az otthonát, a hivatását. S úgy éli az életét, ahogy a vállalkozását elnevezte: DolceVacanza…. Édes vakáció… így is lehet egy életet élni, ha merjük megélni az álmainkat, hívjanak azok bárhová is.