2025.03.18. 11:30
Nárcisznak ágy és lélegeztető gép is kellett az érettségijéhez
Nehezen nevelhető, beilleszkedési problémái vagy vannak a gyereknek? Vagy egyszerűen egészségi állapota révén nem tud eljárni az iskolába? A dunaújvárosi Rosti az a gimnázium, ahol az ilyen gondokkal küzdő gyermekek is lehetőséget kapnak. Lisztes Nárcisz története révén ezt már nem csupán a város határain belül tudjuk.
Halk duruzsolás hallatszik ki a tantermekből, ahogy a dunaújvárosi Rosti Pál Gimnázium folyosóján végigmegyek. A falakon tablók, sok-sok kép hajdani tanulókról, amelyek közül néhányan fontos szerepet töltenek be mára már Dunaújváros életében. Most mégsem a névadóról, vagy a sikeres tanítványokról szeretnék beszélgetni az iskola igazgatójával. Sokkal inkább arról, amivel a hírekbe került be az intézmény, hogy olyan diáknak is tanulási lehetőséget biztosítanak, akit betegsége miatt sehol nem fogadta be. Lisztes Nárcisz küzdelme és oktatása kapcsán pedig sok minden mást is szóba hoztunk Kaszás Zsolt igazgató úrral. Egy olyan intézmény képe rajzolódott ki a beszélgetésünkből, ahol a gyerek nem csak az iskola honlapján a fontos. Itt azok a gyerekek is lehetőséget kapnak, akik lehet, hogy máshol nem kellenének. Itt már nem csak a beteg kislányról van szó, hanem sokkal többről...
– Igazgató úr! Mitől más a Rosti gimnázium, mint a többi hasonló gimnázium?
– A Rosti Pál Gimnázium attól különleges, hogy mi olyan gimi vagyunk, ahol nemcsak a kifejezetten hozzánk jelentkezőket várjuk, hanem más iskolákból átjelentkezni szándékozókat is befogadunk. A hozzánk járó gyerekek egy jó része BTMN-s, SNI-s, azaz olyan fiúk és lányok, akik máshol nem tudtak beilleszkedni, nehezen tudtak közösségi tevékenységekben részt venni, esetleg magántanulók voltak, vagy a korábbi intézményük számára már nemkívánatosak lettek. Így tulajdonképpen a város és a környék összes iskolájából – a szakképzésből és a gimnáziumokból – egyaránt fogadunk be diákot.
A BTMN a beilleszkedési, tanulási magatartási nehézség kifejezés rövidítése, azaz olyan, különleges bánásmódot igénylő gyerek vagy tanuló, aki szakértői vélemény alapján:
- az életkorához képest jelentősen alulteljesít,
- társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd,
- közösségbe való beilleszkedése és személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat,de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.
A BTMN tehát nem tartós, csupán átmeneti állapot, és súlyosságát tekintve is enyhébb nehézségeket okoz, mint az SNI ( a Sajátos Nevelési Igény), a BTMN-ben megjelenő sajátosságok érdemben fejleszthetők vagy akár teljesen problémamentessé tehetők.
A sajátos nevelési igény (SNI) gyűjtőfogalom, amely többletjogokat biztosít a különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek, tanulóknak. A sajátos nevelési igényt szakértői bizottság állapítja meg, kategóriái:
- mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékossággal élő vagy halmozottan sérült.
Forrás: Rosti gimnázium
– Ebből az következik, – folytatja Kaszás Zsolt igazgató – hogy az iskola tanulmányi átlaga természetesen nem vethető össze egy „versenyistálló“ típusú gimnáziuméval, hanem ettől alacsonyabb, hiszen nálunk vannak szerényebb képességű diákok is. A mi filozófiánk az, hogy a diákjainkból azt a maximumot hozzuk ki, amit tudnak és akarnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy vannak közepes tanulóink is, és vannak olyanok is, akik több tárgyból emelt szinten érettségiztek, vagy most fognak érettségizni. Többen pedig neves egyetemeken tanulnak tovább.
– Ez a heterogenitás egy egészen más oktatási formát igényel...
– Nem is feltétlenül az oktatás formája, hanem a pedagógusi attitűd más nálunk. Azt gondolom, hogy a türelem, a humánum, a megértő, empatikus hozzáállás a gyerekhez a legfontosabb eszközünk. Ehhez rengeteg segítséget kapunk. Iskolapszichológus, iskolarendőr, szociális munkás, gyógypedagógus segítségét is igénybe vehetjük. Tehát hogyha a gyerek nálunk boldog, ha a gyerek nálunk megnyugszik, és kihozza magából a maximumot, akkor számunkra az siker.
Kaszás Zsolt arról is beszél, hogy elkötelezett, szakmai értékeket szem előtt tartó kollégákból áll a Rosti tantestülete. Akik ugyanúgy partnerek a tehetségek kibontakoztatásban, mint a leszakadók fölzárkóztatásban.
– És ahogy láttam, pont a televízió műsorában, hogy vannak olyan tanítványaik is, akik fizikálisan sem tudnak jelen lenni az oktatáson. Kik ők és milyen módszerrel tudják őket képezni, tanítani?
– Vannak olyan gyerekeink, akik különböző testi, mozgásszervi nehézségekkel küzdenek, többségük be tud járni az iskolába. Vannak lábsérültjeink, egyéb mozgásszervi betegséggel küszködők, akik közül kiemelkedik a most már országosan is ismert Lisztes Nárcisz, aki egy súlyos gerinc eredetű izomsorvadással, SMA-val született, amelynek következtében egész kisgyerek kora óta folyamatosan sorvadnak az izmai, és már hosszú évek óta csak feküdni tud. Kaposvár mellett lakik, Nagybajom községben. Nárcisz tele van tudásvággyal, és végig online módon végezte el az általános iskolát. Ahogy mondta, ott nem volt komoly tanítása, inkább csak osztályzása. Nárcisz úgy érezte, hogy szeretne még tanulni. Édesanyja próbált segíteni neki. Több tucat iskola utasította el, köztük speciális bentlakásos intézmény is, míg végül valahogy ránk találtak a messzi Somogy megyéből. Meghallgattam a kérésüket, s igazgatóként úgy döntöttem, hogy Nárcisz megérdemli az esélyt, hiszen elképesztően motivált, nagyon akar tanulni, csak éppen nem kapott rá mástól lehetőséget. Így 2021-ben fölvettem.
Lisztes Nárcisz nem hagyja magát
Megtudom, hogy Nárcisz magántanuló, tehát egyéni tanrendes, ezért a helyzeténél fogva neki tíz óra online-oktatás jár egy héten. Ez a 10 óra a fő érettségi tárgyakat érinti. Kaszás Zsolt igazgató úr a magyartanára. A nem fő érettségi tantárgyakat viszont önállóan kell megtanulnia. Ez úgy működik, hogy a tanárai elküldik számára tananyagot, és neki ebből kell szóban felelnie. Nincs kivételezés, csak támogatás van, Nárcisznak ugyanúgy kell teljesíteni, mint bárki másnak.
Pontosan azzal próbálják Nárciszt segíteni, hogy elvárások vannak vele szemben. Ezért az ő sikere a saját teljesítményéből adódik azaz saját magának szól. Ez azért fontos, hogy ő ugyanolyan értékűnek érezze magát, mint az összes többi diák, csak lehetőséget kapott, nem szánalmat.
Kaszás Zsolt erről megoszt egy történetet:
– Ennek a legjobb példája az, hogy ide kellett jönnie, amikor tavaly már két tárgyból érettségizett. Ő akkor volt életében először nálunk. Fekve érettségizett digitális kultúra tantárgyból illetve biológiából. Kihúzta a tételt, elmondta, leosztályoztuk. Ugyanúgy, mint mások. A különlegesség csak az volt, hogy speciális körülményeket kellett számára megteremtenünk. Tehát ágyat kellett berakni, paravánt kellett biztosítani. Meg kellett teremteni a lehetőséget, hogy a szükséges eszközeit (pl. lélegeztetőgép) használni tudja. A vizsga azonban ugyanaz volt, mint a többieknél.
– Gondolom, a legtöbb középiskola azért utasította el, mert végiggondolták mindezeket a nehézségeket, amelyeket igazgató úrnak meg kellett szerezni, meg kellett szervezni.
– Igen, valószínűleg igen.
– Mi volt azért, amiért mégis igent mondott Nárcisznak, és a többi hasonló problémával, vagy más jellegű, de nagy nehézséggel küzdő gyereknek?
– Azt gondolom, hogy az esély mindenkinek jár. Akkor is, hogyha bármiféle fogyatékkal él, akkor is, hogyha a körülményei nehezebbek, mint a többieké, akkor is, ha autista, ha ADHD-s. A lehetőség mindenkiben benne van, nekünk az a dolgunk, hogy segítsük a diákjainkat, hogy ezt megtapasztalják, kibontakoztathassák. És ez a többségében sikerül is.
Tovább tanulnak, sikeresek az életben, pedig valószínűleg más iskolában elkallódtak volna. Ez a tanári hivatás lényege szerintem.
Kicsöngettek. Végig megyek az iskola folyosóján, ifjú hölgyek és fiatal férfiak köszönnek rám. Ismeretlenül. De nekem valahogy most már sokkal, de sokkal ismerősebbek.
