Ragadós száj és körömfájás – nehéz ezt látni, de...

Ami leginkább fékezhette a látogatási kedvet Előszállásra az Egzotikus Állatparkba, az az időjárás volt. Persze megérti az ember, hogy a téli hónapok csapadékszegénysége után nagy szüksége lenne a növényeknek a csapadékra, de hogy éppen ünnepnapon essen? És pláne nappali üzemmódban? Ezeken is sóhajtozhattak az oda vágyakozók. Aztán az is eszükbe juthatott, hogy a sajnálatosan megjelent ragadós száj és körömfájás miatt (szerencsére csak száz kilométeren kívül vannak jelei) az állataik védelme érdekében vannak tilalmak: minden hozzájuk látogatót arra kértek, hogy a zoo csemegével se etessék, ne simogassák és ne is fogják meg azokat! 

Az Egzotikus Állatpark és a szívükre hallgató kisgyermekes családok

Látható módon megbeszélték az ezt az idilli helyszínt erősen hiányoló tagjaikkal a nehézségeket, megvárták a délelőtti eső végét (a délutáni ködszerű permettől elegánsan eltekintettek) és a legbátrabbak szépen elkezdtek szállingózni. Nem csalódtak. A kedvencek, például a amerikai bölény, a benett-kenguru, a láma, na meg a kétpúpú teve, szemmel láthatóan örömmel fogadták őket! Arra mindenki fogadni mert volna, hogy a beígért mini játszóház is fogadja őket. Így is volt. Hogy most még nem tavaszi ruhában jártuk végig a területet? Ki bánta? A rutinos látogatók tudták, hogy „rossz idő nincs, csak helytelen ruházat”! Nos a szombatiak felkészülten érkeztek és mosolyogva távozhattak.

A dunaújvárosi vendégek sem cukorból voltak!

A szurikáták környékén találkoztunk és láthatóan boldogok voltak, mert a kedvencek szelfizni ugyan nem akartak, de örömmel fogadták a Lőrincz családot. Péter éppen az egyik kedvenc passzióját, a fotózást gyakorolhatta:

– Elindultunk, hiszen az eső elállt és nem gondoltam, hogy délutánra jelentős mennyiség fog esni. A hideget nem szeretem, de ma kellemes sétálós idő lett, direkt jó volt kijönni. És mellesleg fotózok is egyet. Kíváncsiskodok lekapom, amik megtetszenek és meg is őrzöm őket. Szép emlékek lesznek belőlük. 

Aliza nagy izgalomban volt, mert komoly találkozót tervezett erre a látogatásra:

– Mindenre nagyon kíváncsi vagyok, de a kenguruval mindenképpen találkozni szeretnék! A másik nagy kedvencem a teknős, mert nekem már volt egy. viszont mindegyiket megakarom nézni. A bölény nem a kedvencem, túl nagy és talán veszélyes is, de ha azt mondod, hogy a teve tényleg barátságos és vagány, akkor őt is meglátogatjuk. 

Márkus Janka: – Nem régen érkeztünk, nagy még az izgalmunk, de jól kezdődött a nézelődésünk. Szeretem az állatkertet, nekem is van kedvencem, ő pedig nekem is a kenguru. Szép ez a hely, és ma biztos, hogy nem sietünk, minden állatra lesz elég időnk!

A játszóházasok

Az ott játszók teljesen érthetően, nagyon elfoglaltak voltak, a beszélgetésre nem nagyon volt sem idejük sem kedvük, de az elkészült remekműveket büszkén megmutatták nekem. Az idő szorította őket. Még alkottak volna, de ugye az állatok már biztosan türelmetlenül várták őket…

A házigazda

Eper Rolandon jófajta Zoo-s kabát is volt, de a délelőtti tapasztalatai alapján még az eső dzsekit is a kezében tartotta. Kívülállóknak hihetetlen, hogy a szombat délutánja is percre be volt osztva.

– Tudhatod, hogy egy állatkertben az év minden napján, reggeltől estig van tenni való. A legfontosabb az itt lakók gondos ellátása, amiben természetesen nem csak az élelmezésükre gondolok, de a környezetüket is rendben tartjuk. Naponta többször is bejárom ezt a területet és remélem, hogy minden javítani, vagy pótolni valót észreveszek és problémákat megoldjuk. Nem tagadom, hogy egy verőfényes, szélcsendes napot szerettünk volna, de a természet másképp döntött. Annak nagyon örülök, hogy délután szépen megjelentek a látogatóink.

A korlátozások?

– Nem örömteli, de az állataink biztonsága megköveteli őket. Nyilván ők is gyanakodva nézelődnek, hogy az eddig nekik kedveskedőkkel mi történhetett, hogy most nincs még egy kis „simi-simi” sem jut nekik, a jutalom falatokról nem is beszélve! Bízunk benne, hogy hamarosan minden visszaáll a rendes kerékvágásba.

Újdonságok?

– Abban biztos lehetsz, hogy a téli hónapok alatt is történtek nálunk kellemes változások. A lakók létszáma is változott, a jó szemű látogatóknak most nem rontom el a felfedezős örömét, de hamarosan bemutatjuk őket mindenkinek. Azt is kockázat nélkül megígérhetem, hogy hoz még a tavasz kellemes meglepetéseket az érdeklődőknek.

Egy régi ismerősnél

– Na jó, a kedvedért megállok és meglátogatom veled a kedvenceidet, a Bölényeket. Hárman vannak, igazi családi kötelékben élnek. Az apaállat már nem olyan féltékeny a „kicsire”, mint néhány hónapja, de vendéget az idén sem fogadnak. A szabály a régi: csak nézzed és ne is akarjál rávenni semmi másra. Nincs harag, de ők igazi veszélyes vadállatok. Nem jelzik, ha megunták a társaságodat. Egy villanás alatt, mozdonyos energiával lepattintanak. A Yellowstone Nemzeti Parkban is ez az eljárásuk. Ezért aztán megfelelő módon el vannak kerítve, hogy csak örömöt adhassanak a látványukkal.