Meleg étel, meleg szív – így segít a Boldog délután

Boldog délután évente több alkalommal van. A legutóbbi esemény helyszínére is a szokásos volt, a mozi előtti tér egyik csücske. Az ellátásra a szemerkélő eső miatt az árkádok alatt került sor. Az ezt az elnevezést, a Boldog délutánt, szinte márkanévként használó civil szervezet vezetőjével, Bartalos Norberttel beszélgettünk, akivel a régi ismeretségünk okán ezúttal is tegeződtünk.

Boldog délután – a segítség sokaknak

– Sajnálattal látom, hogy ezen az esős délutánon is sokaknak jelentett segítséget a mai étkeztetés!

– Valóban így van, de a korábbi évek tapasztalatai alapján úgy is készültünk, hogy az év első Boldog délutánján valószínűleg az idén is sokan fölkeresnek bennünket. 

– Egy szívszorító küllemű, valószínűleg szó szerinti hajléktalan ember, láthatólag az itteni rutint nem ismerve, különhúzódva fogyasztotta el az ebédjét. Szemmel láthatóan a többség szolid derűvel, de (jó értelemben véve)”bandázva töltötte itt az idejét. 

– Ismerősek ezek a társaságok, hiszen sokan rendszeres látogatói az eseményeinknek. Mivel messziről megismerjük egymást, már az utcán is köszönünk egymásnak. Mellette valóban, rendszeresen találkozunk új, addig soha nem látott arcokkal is. Erre a napra körülbelül nyolcvan-kilencven ember jött el hozzánk.

– Hogyan kommunikáljátok le a találkozási helyeket és az időpontokat?

– Ez elmúlt tizenkét év alatt már elég jól kialakult a rendszerünk. Egyrészt számítanak rá, de mi minden egyes alkalommal kiplakátoljuk, elmegyünk a város különböző helyeire, a szállókra, ahol meg lehet találni őket. Úgy egy héttel előtte értesítjük őket róla. 

– A sor végén állók, bár nyilván előtte megnézték a többieket, nagy izgalomban voltak, hogy ma mi lesz az ebéd, de attól még fontosabb volt az, hogy vajon nekik jut-e belőle?!

– Aki eljön hozzánk, annak mindenkinek jut belőle. Kétszáznegyven adag étellel készültünk, tehát egészen biztos, hogy senki nem maradt itt éhesen senki sem ezen a délutánon. Különleges kérésekkel is érkeznek hozzánk, akik elmondják, hogy ők is szolgálatot tesznek, mivel olyan sorstársaiknak is szeretnének ételt vinni, akik önhibájukon kívül nem tudtak eljönni, hogy itt fogyasszák el azt. Most egy nagyon különleges alkalmat szervezetünk abban a tekintetben, hogy amikor elkezdtük ezt a szolgálatot, első alkalom kínálatát ismételtük meg. Erre visszaemlékezve ma is egy sűrű babgulyás készült, amihez tejfölt, csípős paprikát és friss kenyeret kínáltunk. Fehérvári Tamás jóvoltából az OBI melletti zöldséges pultjából egy kis gyümölcsöt adott az ebédhez, Ő mindig a szívén hordja ezt az ügyet és segít nekünk. Nagyon hálásak vagyunk a corneresekenek, Grábics Gábornak és Pinczési Istvánnak, valamint a ház séfjeinek, hogy minden alkalomra egészen kiváló minőségben készítik el az ételeinket és technikai segítséggel is mellettünk állnak a zavartalan kiszolgálás érdekében. Ezzel együtt minden adott lett ahhoz, hogy a mai délutánunk is jól sikerüljön. 

– A minap egy nagy ívű jótékonysági akció lezárásán is találkoztunk, amellyel a Szent Pantaleon Kórházat támogattátok. Van-e ennek a folyamatos szolgálatnak, és a hozzá szükséges erőnek, lendületnek határa?

– Szerencsére mindig jön egy új nap az életünkbe, ami erőt ad hozzá. Kipihenjük magunkat s ahol a szükség, vagy a helyzet megkívánja, újból megyünk és tesszük a dolgunkat.