Az 1848-as hősök önfeláldozása nélkül nem beszélhetnénk magyar hazáról

A Piac téren összegyűlt ünneplők előtt az iskola tanulói adtak műsort, felidézve a márciusi eseményeket. Énekeltek, furulyáztak, kardoztak, verseltek amolyan igazi márciusi ifjak módjára. Az ünnepségen fellépett a Kisapostagi Nőegylet Dalköre is, akik az alkalomhoz illő műsorral készültek. Végül a gyerekek apró ajándékként saját kezükkel készített és díszített, hurkapálcára ragasztott papírból kivágott kokárdát osztottak szét a résztvevők között.

Az ünnepi beszédet Dortné Tibay Emese képviselő asszony mondta.

„ Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan,
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.”

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Ezt bizonyítja az is, hogy a piros-fehér-zöld színű zászló ekkor lett hivatalosan is elismert magyar nemzeti jelkép. A forradalom és szabadságharc szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont egyedül jutott el a sikeres katonai ellenállásig. Március 15-e a nemzeti függetlenségünkért folytatott évszázados harcaink szimbóluma és a polgári jogegyenlőség jelképe.

Az 1848-as hősök önfeláldozása nélkül nem beszélhetnénk magyar hazáról. A haza az az ország, amelyhez az adott személy tartozik, ahol otthon érzi magát, egyben az a hely, ahol az emberek nagyobb csoportja életlehetőségekre talál. A haza fogalma a szülőföld, azaz az adott ember felnőtté válási környezetének szeretetére, erre az ősi emberi érzésre alapul. HAZA, rövid szó, mindössze négy betű. De talán nincs még szó, amely mögött annyi emlék, annyi érzés és annyi tett húzódnék meg. Azt mondom: haza, s látom a falut, ahol születtem. Azt mondod: haza, s látod a térképet, a folyók, a tavak kékjét, a völgyek és síkságok zöldjét. Azt mondjuk: haza, és képzeletünkben megelevenednek a történelemkönyv lapjai, és mesélni kezd a múlt. Ma azért gyűltünk össze, hogy felidézzük nemzetünk történelmének egyik legfényesebb fejezetét, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeit.