2025.02.21. 07:00
Tíz éve siratta el hajóját a város, de nem maradt üres a part - galériával, videóval
Tíz évvel ezelőtt, február 23-án ért véget a mentethetlen állapotba került Botel Admirál 1941 óta íródó története. A Dunaföldvár látképéhez hozzátartozó hajót partra vontatása után szétvágták. Szerencsére, azóta még szebb és jobb állóhajó várja a vízi és szárazföldi turistákat, vendégeket.
2015 január 21-én tette meg utolsó útját, majd közel egy hónappal később ért véget a bontása a parton
Fotó: Gallai Péter
Tíz éve siratta hajóját a város, a hetvenes évek vége óta szervesen hozzátartozott a település életéhez és látképéhez a Botel Admirál nevű állóhajó, amely 1941-ben Németországban, a deggendorfi hajógyárban készült és Burgau néven kezdte meg pályafutását. Aztán 1942-ben több társával együtt Magyarországra került, egyes, de hivatalosan meg nem erősített források szerint, mint Adolf Hitler Horthy Miklósnak szánt ajándéka.
Fotó: hajoregiszter.hu
Az viszont bizonyos, itthon Kenderes (itt született Horthy) néven kezdte meg pályafutását, majd 1944-ben a német csapatok Ausztriába vitték, ahonnan 1947 májusában tért vissza, ekkor gyorsan átkeresztelték Győrnek. 1977-ban egyik motorja megsérült, majd rá egy évre leállították, ekkor került a Dunaföldvári Vízisportkör Egyesület tulajdonába, s lett annak bázisa, egészen utolsó napjáig. Az utolsó keresztségben a Botel Admirál nevet kapó vontató nem csak a sportkör, hanem az egész település igényeit is szolgálta, hiszen többek között rendeztek rajta diszkót, üzemelt itt bár, s számos rendezvénynek adott páratlan helyszínt.
Generációk nőttek fel úgy, hogy természetes volt jelenléte a méltóságteljesen hömpölygő Dunán, hátterében a híddal kihagyhatatlan eleme volt a turisták tájképeinek és az átutazók is rendre vetettek rá egy pillantást, mintegy nyugtázva jelenlétét.
Fotó: hajóregiszter.hu
Az alábbi filmhíradóban már Győrként látható a jeges Dunán.
Azonban az idő vasfoga eljárt felette, a javítások, helyreállítások egyre komolyabb erőfeszítéseket igényeltek, míg végül az egyesület saját komoly anyagi forrás híján kénytelen volt meghozni a fájdalmas döntést 2015-re: nincs tovább!
Ekkorra már olyan szinten leromlott állapotban volt a test, hogy a fenekén faékekkel voltak betömve a lyukak, hogy legalább ne süllyedjen el.
Foltozgatással semmire nem mentek volna, csak komplett lemezcserével, akkoriban több tízmillió forintért. Ráadásul időközben a műszaki engedélye is lejárt. Napi szinten komoly munka volt a vizet szivattyúzni belőle, vagy figyelni a repedéseket – számolt be róla a Dunaújvárosi Hírlap, miután nyomon követtük a hajó sorsát, így ott voltunk 2015. január 21-én is az utolsó újtánál, amikor partra vontatták.
Riportunkban akkor Varga János – aki a Botel 1978-as érkezésekor is egyesületi tag volt már – elmesélte, hogy egy ideig az ex-Kenderes egyik testvére is Dunaföldváron állomásozott.
Vállalkozók szerették volna felépíteni, de egy áradás után az oldalablakokon betört a Duna és elsüllyedt, később kiszivattyúzták belőle a vizet és elszállították.
Tíz éve vontatták partra és vágták szét a Botel Admirál hajót Dunaföldváron
Fotók: Gallai PéterEgyébként utolsó lehetőségként minden követ megmozgattak – történelmi múltja miatt is – a Botel Admirál megmentése érdekében, de sajnos nem jártak sikerrel. Ugyan nyertek pályázatot, a város is adott anyagi támogatást a felújításhoz, de ez kevés volt, ráadásul a rekonstrukcióhoz szárazdokkba kellett volna szállítani. Megkeresték német nyelvű hivatalos levélben a deggendorfi hajógyárat is, eredménytelenül.
Kiss Lajos Csaba – aki nemcsak a sportkör tagja, hanem önkormányzati képviselő azóta is – a hajó fedélzetén tette meg az utolsó pár száz métert, majd a partról figyelte a rögzítési műveleteket: – Természetesen szomorú vagyok, mert egy olyan dolog tűnik el, ami bizonyos fokig Dunaföldvár jelképe volt.
Ha már így alakult, nagyon bízom benne, hogy az egyesület terveiben szereplő új úszómű minél előbb megvalósul és a közösségi élet ugyanúgy működik majd, mint eddig. – mondta 2015-ben.
Akkor cikkünk nyomán országos hírt kapott a történet, az egyesület egészen a huszonötödik óráig, azaz február 21-ig várt. Süveges József elnök elmondta, megkeresések, ötletek ugyan bőven voltak, de pénzt már senki nem tudott adni. Illetve egyben se vitte el senki.
A vezetőnek erős kötődése volt a Botelhez, hiszen édesapja, mint régi hajósdinasztia tagja, az akkori tanácsi vezetőkkel együtt, a MAHART segítségével egy forintért szerezte meg a hajót, érthető, hogy neki talán jobban fájt a szíve a látvány miatt.
2015. február 11-én kezdték el lángvágókkal szétdarabolni, tíz éve siratta a közösség
A bontás megkezdéséről szintén beszámolt lapunk. – Sziszegő lángvágók hangja, a flexkorong sivítása és a lemezdarabok hangos csattanása verte fel a Duna part békés csendjét, ezzel jelezve az elkerülhetetlen véget: az 1978 óta Dunaföldváron állomásozó hajó befejezi vízi pályafutását, szétvágott darabjai pedig a dunaújvárosi vasműben végzik – írtuk. A szomorú végkifejlet nem csak annak nehéz, akinek helyben van kötődése a hajóhoz.
Az egyik munkás például bevallja, a szíve szakad meg miközben a hajó testébe vág.
– Otthon még fényképem is van róla, s a hídon átkelve mindig ránéztem.
Ahogy telik az idő, lekerül a tető a kormányállásról, a mellvédek hangos csattanással esnek a homokba, a fedélzeten is egyre nagyobb rés tátong, ahogy haladnak a munkások. Majd én is felmászok a hajóra, bejárom a kabinokat, a kibelezett, vasig lecsupaszított tereket, kinézek az ablakokon a Dunára – oly sokak után talán utolsóként...
A bontási, darabolási munkálatok február 23-ig tartottak, illetve utána még jött a takarítás és a partszakasz rendbetétele. Azonban a Botel Admirál nem tűnt el nyomtalanul fizikai valójában, az egyesületnek fontos volt belőle megmenteni bizonyosos darabokat. A bronzból készült hajócsavar, a horgony és a kormánykerék az utókor számára megmaradt. Előbbi kettő a földvári Duna-parton állított hajózási emlékmű része lett, amelyre a Botel gyártási fémtáblája is felkerült.
Pár év után jött az utód, a Stefánia
Szerencsére nem sokáig maradt hajó nélkül a földvári partszakasz, a sportkör saját forrásból - a Botelért, mint ócskavasért kapott pénzt is erre tették félre -, adományokból és önkormányzati támogatásból egy háromelemes úszóművet telepített, amelynek központi része a kétszintes állóhajó, ami a Stefánia nevet kapta és 2018-ban adták át a teljeskörű felújítás után. A létesítmény és a kishajó kikötő azóta folyamatos fejlesztéseken és szépítésen esett át, a közösség és a turisták szolgálatában áll.
Fotó: DVE
- A bontás teljes folyamatát bemutató videó
