2025.02.09. 11:30
A katasztrófa hírére a hatóságok és mentőcsapatok azonnal reagáltak
1964 márciusában Dunaújváros alatt, a Duna folyami partszakaszán hatalmas természeti katasztrófa történt. A partoldal közel egy kilométer hosszúságban és mintegy 300 méteres szélességben szakadt le, ami jelentős változásokat eredményezett a térség domborzatában. A földcsuszamlás következtében néhány ideiglenes épület teljesen tönkrement, azonban szerencsére személyi sérülés nem történt.
A földcsuszamlás mérete és hatása megdöbbentő volt: a becslések szerint körülbelül 7 millió köbméternyi föld mozdult meg hirtelen. A csuszamlás nemcsak a környezetet formálta át, hanem jelentős károkat is okozott az infrastruktúrában. A kocsiút egy kilométer hosszan teljesen megsemmisült, a talajon gyűrődések és mély repedések keletkeztek. A Duna medrében szigetek és zátonyok emelkedtek ki ott, ahol korábban 10-15 méter mély víz volt.
Fotó: jakd.hu
Az 1964-es dunaújvárosi partomlás okai
1964-ben Dunaújvárosban jelentős partomlás történt, amelynek hátterében elsősorban a Duna vízállásának gyors ingadozása, a fagyhatások és az emberi vízgazdálkodás állt.
A partomlás fő okai
A Duna vízmozgása: A folyó folyamatosan mosta el a korábbi omlások anyagát, megbontva a partfal egyensúlyát. A hirtelen apadáskor a gyors talajvízmozgás miatt a finom kőzetszemcsék átrendeződtek, ami tovább növelte az instabilitást.
Extrém hideg tél: Az 1963–64-es tél rendkívül hosszú fagyhullámai miatt a talajvíz természetes elvezetése akadályozott volt. A rétegvizek visszaduzzadtak, akár 3–4 atmoszféra túlnyomást is elérve. A tavaszi olvadáskor a felszabaduló víztömeg hirtelen megindult, ami hozzájárult a földcsuszamláshoz.
Emberi hatás – ipari vízgazdálkodás: A Vasmű környékén 10 év alatt 8 méterrel emelkedett a talajvízszint, miközben a városi csatornahálózatból is jelentős vízmennyiség szivárgott a talajba. Ez tovább csökkentette a partfal szilárdságát.
Forrás: A dunaújvárosi 1964. évi partomlás - Írta: Dr. Schmidt Eligius Róbert
A földcsuszamlás következményei
A földmozgás következményeként a parton álló egyes számú szivattyúház csőrendszere is súlyosan megrongálódott. Ez a létesítmény a Dunaújvárosi Vasmű számára biztosította a hűtővizet, így az üzem működése szempontjából kulcsfontosságú volt. Noha a csőrendszer használhatatlanná vált, a mély betonalapokra épült szivattyúház szerkezete érintetlen maradt. A vasmű vízellátását azonnal átvette a tartalékrendszer, így a gyár működése zavartalanul folytatódhatott.
A katasztrófa hírére a hatóságok és mentőcsapatok azonnal reagáltak. A veszélyeztetett területek kiürítése gyorsan és szervezetten zajlott, így sikerült elkerülni a további károkat és esetleges emberi sérüléseket. Az esemény rávilágított a Duna-part földtani sajátosságaira és a természet erejére, amely olykor váratlanul képes formálni a tájat.
Az 1964-es dunaújvárosi földcsuszamlás emlékeztetőül szolgál arra, hogy a természet erejével szemben az ember olykor tehetetlen, ugyanakkor a megfelelő gyors reagálás és az előzetes tervezés segíthet a katasztrófák hatásainak minimalizálásában.
Az esetről a korabeli filmhiradó így számolt be:
