Az én történeteim 31. rész

A nagyjavítások utáni, hét végén zavartalanul folyt a Szalagsori és a Lefejtő darabolósori termelés! 

Hétfőn délelőtt a MH személyzeti osztályvezető helyettese (egy bájos hölgy) felkeresett az irodámban azzal, hogy a Lontai úr kéri, hogy írjam alá az áthelyezési kérelmemet. Közöltem vele, hogy engem ő leváltott és én nem kértem az áthelyezésemet, ezért nem írom alá. Visszament és kis idő múlva hívatott a Lontai úr .

Beléptem az irodájába, ahol az ajtóhoz közel jobbra volt az íróasztala és ő ülve fogadott. Rögtön rátért a tárgyra és ingerülten megkérdezte:

 – Miért nem írtad alá az áthelyezési kérelmedet? 

– Mert én nem kértem - válaszoltam. 

– El is bocsájthatnálak - mondta fölényesen.

 – Akkor próbáld meg - válaszoltam és köszönés nélkül kiléptem az irodából.

Egy vagy két nap múlva felkeresett az Acélművek Kft. személyzeti igazgató helyettese azzal, hogy egyeztettek az ügyvezető igazgatóval, hogy áthelyeznek az Acélművek Kft. Műszaki Igazgatóságára műszaki menedzser munkakörbe (változatlan bérrel) és kéri, hogy vállaljam el ezt a beosztást. 

Ebből megértettem, hogy az Acélművek Kft. vezetése tudomásul vette a gyárvezető döntését és nem kívánnak beleavatkozni az ügyembe. 

Elvállaltam és egy másik irodaházba költözve, más munkakörben ismét az egész kohászati vertikum lett a munkaterületem, beleértve a Meleghengerművet is, de utasítási jog nélkül. 

Megjegyzés:

Leváltásom idején az Acélművek Kft. ügyvezetője, (a gyárvezető felettese) dr. Szabó József, aki Dunaferr sportegyesület elnöke is volt, a Dunaferr vezérigazgatójával, Horváth Istvánnal együtt, Sydneyben tartózkodott az Olimpián. Az ő segítségükre nem számíthattam. 

A MH. műszaki vezetőjének az addigi villamos üzemvezetőt Pál Zoltánt nevezték ki.

Egy kis műszaki kitérő 

A Lefejtő darabolósori nagyjavításon helyeztük üzembe az új KOHLER finomegyengetőt is, amelynek beszerzését a technológiai vezetés intézte. Én a kiválasztásban és a beszerzésben nem vettem részt. 

A KOHLER finom egyengetőre azért volt szükség, mert a meglévő BR90-es „ finom” egyengető a 4mm-nél vékonyabb táblalemezeket nem egyengette ki megfelelő minőségben. A szalagsoron már 1 mm vastag szalagot is tudtak hengerelni, ezért szükség volt egy olyan egyengető beszerzésére, amely a 4 mm alatti tartományt jó minőségben ki tudja egyengetni, de a vastagabb lemeztáblák egyengetéséhez szükség van a meglévő Br90-es egyengetőre is. 

A technológiai vezetés nem talált helyet az új finom egyengetőnek! 

Otthon kitaláltam, megrajzoltam és újításként javasoltam, hogy a BR 90-es egyengetőt vegyük ki és a helyére építsünk be egy keresztirányba mozgatható kocsit, rakjuk rá mindkét egyengetőt hajtóműveikkel együtt és a gyártási programnak, ill. a lemezvastagságnak megfelelően húzzuk be a gépsorba a szükséges egyengetőt. A kihúzott egyengetőt pedig termelés közben lehet karbantartani! Az illetékes technológiai vezetők hivatalosan megkérdezték a német szállító céget, hogy mi a véleményük a beépítés módjáról. Visszaírták, hogy a Mercédesz gyárban ugyanígy van beépítve. Ezek után a rajzaim alapján a beépítési terveket a Dunaferr tervező iroda elkészítette és a nagyjavításon az szerint történt meg a telepítés. 

(Pár hónap múlva, amikor már nem dolgoztam ott, kaptam négyszázezer forint újítási díjat, amelyet Lontai Attila gyárvezető írt alá.) 

Beilleszkedésem az új munkahelyemen

Az Acélművek Kft. Műszaki igazgatóságának, Karbantartási főmérnökségén műszaki menedzser beosztásba kerültem és az addigi bérem nem változott. Ez nem vezetői munkakör és Orova István Karbantartási főmérnök beosztottja lettem. Feladatom a Nagyolvasztómű, Acélmű, Meleghengermű és a Szállítómű területein a karbantartási tevékenység ellenőrzése, felügyelete és segítése volt. Új irodám, a Műszaki igazgatóságon, az Acélmű területén lévő felújított irodaépület első emeletén volt. 

Itt szakosított főmérnökségek irodái voltak egyenként 6-8 fővel. Technológiai, Karbantartási, Energia gazdálkodási, Minőség biztosítási, Környezetvédelmi, Munkavédelmi, Informatikai főmérnökség. Remélem nem hagytam ki valamelyiket. Itt komoly mérnökemberek dolgoztak, de a napi termelés irányításába, csak közvetve avatkozhattak bele. 

Én naponta jártam a technológiai gyáregységeket, részt vettem a karbantartással és a beruházásokkal kapcsolatos értekezleteken, elmondhattam a véleményemet és rendszeresen beszámoltam a főnökömnek az ott elhangzottakról. Bárhova mentem odafigyeltek arra amit mondtam, még a Meleghengerműben is! Lassan beleszoktam az új munkakörömbe. A főnökömmel és a munkatársaimmal is jól kijöttünk egymással. 

Változások a környezetemben

Alig fél év múlva a főnökömet Orova Istvánt kinevezték a Kokszoló mű ügyvezető igazgatójának, ezért helyette új főmérnököt kellett megbízni. A Karbantartási főmérnökségen én voltam a rangidős – gondolom ezért - rám esett a választás.

Csinádi Gábor műszaki igazgató helyettes javaslatára azonban nem neveztek ki, hanem csak „Karbantartási főmérnök” megbízást kaptam egy évre. 

Örültem is, meg nem is, mert ezt a megoldást megalázónak tartottam, de elvállaltam. Ettől kezdve funkcionálisan szakmai felettese lettem a gyáregységi műszaki vezetőknek és minden fontosabb témában kikérték a véleményemet. Volt tíz fő közvetlen beosztottam is a főmérnökségen és velük nagyon jó munkahelyi légkört teremtettünk. 

Csinádi úrral hetente kijártunk a gyárvezetők által szervezett értekezletekre és ott közösen kerestük a megoldásokat a felmerült műszaki problémákra. 

A Nagyolvasztómű területén is gyakran megfordultam és jó volt a kapcsolatom az ottani műszaki vezetővel Erőss Lajossal is. 

(Leváltásomkor ő volt az egyetlen a műszaki vezetők közül, aki kifejezte nemtetszését a leváltásom miatt, de a többiek nem nyilvánítottak véleményt.) 

Folytatjuk!

Itt találja az én történetem előző részeit!

Nyíri Miklós