Karácsonyi ajándék az elfelejtetteknek - galériával

Az elfelejtettek megsegítése céljára szolgáló eseményt Petrás Gábor a Jót, Szívből - Dunaújvárosért! akciócsoport vezetője nyitotta meg. – Mindenek előtt, nagyon hálásak vagyunk annak a rengeteg támogatónak, akik bármilyen módon segítettek bennünket ennek a közös sikerünknek az eléréséhez, köszönjük! Első alkalommal Kovács Évi és Szűcs Zsuzsi kolléganőink javaslatára jöttünk el ide, hogy megnézzük a Krónikus Belgyógyászati osztályt 2023 októberében. A célunk az volt, hogy nézzük meg, van-e lehetőség az ő támogatásukra. Láthattuk, jól tettük, hogy eljöttünk. A főorvos úr és a főnővér asszony rendkívül pozitív hozzáállása meggyőzött bennünket arról, hogy segítenünk kell. Miért vállaltuk? Bemutatták nekünk a körülményeket és azt a munkát, amivel ezeket az embereket ellátják. Láthattuk, hogy milyen szerények a lehetőségeik. Rájöttünk, hogy némelyiknek nincs is hozzátartozója. Eldöntöttük, hogy 2024-ben a „Karácsony mindenkié” akciónkkal melléjük állunk. Mivel lehetett támogatni a célunkat? Pénzzel, amit a bankszámlánkra utalhattak, aztán a különböző eszközök, termékek felajánlásával. Lehetőség volt a természetbeli támogatásra, amiben Deák Károly a főtámogatónk és csapata járt az élen. Átalakították és felújították a nővérszobát, kifestették a kórtermeket, az előteret, ablakot cseréltek és számos apró feladatot is megoldottak. Ezzel az 1.200.000.- Ft értékű nagyberuházással is segítettünk. Ezek mellett negyvenkilenc ajándékcsomagot is kaptunk, bennük mindenféle hasznos dolgokkal, például egy évre elegendő borotvát, vagy kerekesszéket... Összesen 4.401.888.- Ft értékű az adományunk!

Az elfelejtettek megsegítése és a köszönet

Dr. Szilágyi Örs, a Szent PAntaleon Kórház főigazgatójától így vélekedett a jótékonysági akcióról: – Nem régóta ismerem a kulcsszereplőket, de azt hamar megtanultam, hogy amit elterveznek, azt véghez is viszik. Ez az ajándékmennyiség és az egész támogatás értéke nagyon meglepett. Nagyon örültem annak, hogy a Krónikus Belgyógyászati osztályt választották, mert nem ezek az osztályok, amik a legnagyobb publicitást kapják, pedig a munkájuk nem kevésbé fontos, mint a többieké. Az ott végzett munka az egyik legnehezebb az intézményben. Nagyon hálás vagyok, hogy ez lett megtámogatva. Ma már egyre több család, egyre fiatalabban találkozik azzal a problémával, hogy az ilyen ellátásra is nagy szükség van.
Dr. Németh József, a Krónikus Belgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa így mondott köszönetet: – A betegek nevében nagyon köszönöm ezt a sok szép ajándékot. Megfogjuk oldani az elhelyezésüket, sőt a kezükbe fogjuk adni azt, ami őket illeti. Csodálatos ez a mai nap, mert amit október végén, november elején elterveztünk, az minden megvalósult. 
Deák Károly, a jótékonysági akció fő támogatója így kommentálta a történetet: – Nem volt nehéz a dolgunk, mert jó szívvel tettük, amit kellett. A munkavállalóinkkal együtt nagy örömmel kezdtünk neki ennek a munkának. Inspirálta őket, hogy kikért fogunk dolgozni. Jó volt a gondozottak között lenni, mert lehet, hogy nem sokan gondolják, de a maguk módján ők is részt vettek a tevékenységünkben. Figyeltek és szóltak, ha valami véletlenül nem jól sikerült. Hálásak voltunk érte. Megtudtuk róluk, hogy vannak köztük olyanok is, akik már nem fognak többé hazakerülni. Ez is megfogta a szívünket és még jobban odatettük magunkat. Őrültünk, amikor a jól végzett munkánkat átadhattuk a számukra és láttuk a hálát a szemükben. Éreztük, hogy ez egy karácsonyi ajándék is volt, ami emelte a fényét a munkánknak.

Tóth Imre, a jótékonysági akció projektvezetője ezeket a gondolatokat fűzte hozzá: – Ez az akciónk azért tűnhetett könnyebbnek a számítottnál, mert már a sokadik volt. Szerintem ezen az osztályon angyalok dolgoznak és az ágyakban is azok fekszenek. Ők is beszálltak a „munkaszervezésbe”, mert például amikor az órákat szereltem a falra, már közben szóltak, hogy a TV csatornákat is állítsam be…Most lehetett meglátni, hogy milyen nagy társadalmi összefogás ébredt a jó célunkról történt felhívásunk nyomán. Nagyon sokan álltak mellénk. Mi magunk is óriási élményekkel gazdagodtunk. Láttuk az osztályon élő embereben az élni akarást, azt hogy nem adják föl.