Az én történeteim 27. rész

1996-ban eldőlt, hogy a Meleghengermű 15 tonnás csévélői helyett új, 25 tonnás csévélőket kell telepíteni, mert csak ezekkel lehet biztosítani a meleg szalag termelés növelését. Ahhoz, hogy kielégítsük a megrendelőink igényeit már évente több száz tonna tekercset kellett vásárolnunk a környező országokból. 
Végül megszületett a megállapodás, miszerint az angol Kvaerner Metals cég tervei alapján, a Dél Koreai Samsung cég finanszírozásában, a Dél Koreai Hyundai cég fogja legyártani a mi csévélőnket. A tekercs elszállító rendszert pedig a Herr Voss cégtől vesszük meg. (Még Gönc Árpád köztársasági elnök is közvetített a kedvezményes hitelfelvételben.) 
Megkötötték a szerződéseket Dél Koreai pénznemben ( „VON”-ban). Legyártották a csévélőt, és ebben az időben egy óriási pénzromlás következett be Dél Koreában. A „VON” közel 50%-ot veszített az értékéből és mi közel féláron vettük meg a csévélő berendezést. Gyorsan ki is fizettük a hitelt! Megjegyzem, hogy a válság miatt a világbank 22 milliárd dollár hitelt adott Dél-Koreának. A villamos berendezések tervezését és gyártását az olasz Anszaldó cég végezte. A berendezések tervezésekor és gyártás közben is több vasműs szakember utazott ki ellenőrizni a gépész és villamos tervezést és gyártást. 

Dél-Koreai kiküldetés

A már elkészült és a szerelőcsarnokban összeszerelt csévélő és tartozékainak vég ellenőrzésére 1998-ban került sor. Váradi László a Meleghengermű korábbi gépész üzemvitel vezetője és én mint a Meleghengermű műszaki vezetője, valamint két angol szakértő és egy tolmács utaztunk ki Dél Koreába. 
A Budapest –Zürich- Szöul repülőút több mint 10-órás volt. 

Szöult, a fővárost, csak a repülőgépről láttuk. (Lásd címlap fotó)
Szöulból egy „CHANGWON” nevű, több mint egy millió lakosú városba utaztunk a Hyundai cég gyárába. A városban a Hotel International-ban laktunk. A Budapestről való elutazásunk során több érdekességgel találkoztunk: Pl. a Zürichi repülőtéren utaztam először több száz méter hosszú mozgó járdán. Amikor Dél Korea felé repültünk, alattunk balra a világ legmélyebb tava, a Bajkál tó, jobbra pedig a világ legmagasabb hegye a Himalája hegység volt látható. Dél Korea felett repülve a tengerpart közelében láttunk egy „ár-apály erőművet” is és a táj hatalmas területeken mezőgazdasági fólia sátrakkal volt beépítve. 

Amit érdemes tudni Dél-Koreáról

Dél Korea kicsit nagyobb, mint Magyarország (százezer négyzetkilométer területű) és több mint egy harmada hegyes vidék. Lakossága akkor 50 millió fő volt. Úgy szereznek területeket, hogy a tengerpart közelében lévő hegyeket elhordják és azzal töltik fel a tengert. Így hoznak létre városokat és kisebb településeket. Abban az időben Dél Korea volt a világ hatodik legerősebb gazdasági hatalma. Több nagyvárosuk milliós lélekszámú, amelyek között gyakori repülőjárat viszi még az iskolásokat is.. Végtelennek tűnő, nyílegyenes autópályák vannak és a legtöbb észak-dél irányba halad, olyanok mint a repülőtéri kifutópályák. CHANGWON-ban a Hyundai cég székhelyén mindenütt új Dél-Koreai autókat láttunk, és esténként tömött szórakozóhelyeket. Azért volt néhány furcsaság is: Pl. Bementünk egy több emeletes áruházba és nem találtunk angolul beszélő eladót, pedig évtizedek óta az USA gyámkodik felettük. Az üzletek feliratai, az utcai reklámok, csak koreai nyelvűek! Kimentünk a városi piacra és egy kis butikban vettem egy bőr nadrágszíjat. (olcsón, és még mindig megvan). A 60-éves körüli férfi eladó leültetett, teával kínált és kérdezgetett. Fél órát beszélgettünk úgy, hogy ő csak koreaiul beszélt én meg magyarul, mégis megértettük egymást ! Vendéglátóink minden reggel személyautóval vittek bennünket a gyárba és vissza. A szállodában étkeztünk, de az első és utolsó napon megvendégeltek bennünket. Az utolsó vacsorán egy tálban erősen paprikás és hagymás ételt szolgáltak fel. Megkérdeztem, hogy mi a neve az ételnek? Mondták, hogy „kimcsi” én meg mondtam nekik, hogy a szomszédban meg a „ komcsik” vannak. Udvariasan mosolyogtak a megjegyzésemen. Négy napot töltöttünk a Hyundai gyárban, ahol a mi csévélőnkön kívül láttunk acélműi és más kohászati berendezéseket is a szerelő padokon. 

Érdekességként elmondták, hogy a japán mágnes vasút elemeinek nagy részét is ők gyártották. Több autógyáruk is van és mint látható mi is veszünk Dél koreai autókat. Áttanulmányoztuk a csévélő dokumentációját, a próbák jegyzőkönyveit és vidékre is elmentünk, megtekinteni a kihelyezett gyártmányokat. Szétnéztünk a városban és megdöbbenve láttuk a pénzügyi válság miatt félbehagyott rengeteg építkezést. Egyik délután elvittek bennünket a hegyekbe is és megtekintettünk egy buddhista kolostort.  Közel volt a tenger és nagyon párás, esős idő volt. 

A Dél Koreai látogatásunk után elégedetten jöttünk haza Dunaújvárosba és nemsokára megérkezett a vásárolt csévélő berendezés is, amelyet hajóval szállítottak idáig. A csévélő helyének kialakítását és beszerelését, a Meleghengermű karbantartóinak közreműködésével a DFK Kft. és a Gyárépszer vállalat szakemberei közösen végezték. 

Természetesen itt voltak az angol és a dél koreai szakértők is, akikkel jól összebarátkoztunk. Ki kell emelnem Pikó Mihály gyárvezető helyettes közreműködését is, aki egyik szervezője volt a beruházásnak. A telepítés 1998-ban fejeződött be és a csévélő berendezés azóta is jól működik. 

Az új 2 - es csévélő beszerzésére és telepítésére még tíz évet kellett várni, addig a régi 2-es csévélő, mint biztonsági tartalék üzemben volt.

Itt találja Az én történeteim előző részeit!

Szerző: Nyíri Miklós