Advent üzenete és jelentősége

Ahogy közeledtem a rendezvény helyszínéhez biztosra vettem, hogy teltházas lesz a program advent első hétvégéjén. A környéken egy kisautónyi parkoló helyet sem volt, de az utcán álldogálók mosolyogva bátorítottak, „majd csak találsz egy helyet a másik utcában!” Úgy is volt. Ez a szeretni való kis település mostanra már teljesen kinőtte a közösségi eseményeknek helyet adó Barátságházat. Nagyon úgy tűnt, hogy ha én oda belépek, valakinek a nagy szégyenemre ki kell jönnie. Szerencsére az ottani emberek a tolongásban is toleránsak, s ki tudja milyen praktikával, de alaposan össze tudják húzni magukat, hogy más is elférjen.

Aztán a legnagyobb örömömre egy jólöltözött család előtt is kinyílt az ajtó, hogy a hamarosan kezdődő műsor egyik szereplője csatlakozhasson a színi társulatához. Tíz perccel előtte egy lyukas fél krajcárt sem adtam volna az ifjú hölgy visszatérésére, hiszen olyan hatalmas nézetkülönbségben volt a tehetetlennek tűnő szüleivel. Most halkan megkérdeztem az apukát, hogy sikerült meggyőzni? A büszke fiatalember mindenképpen igyekezett elrejteni a cinkos mosolyát, és csak ennyi mondott: „ A Meki!”

A közönség, melynek soraiban mások mellett a családja körében ott ült Rauf Norbert a falu polgármestere, a helyi civil szervezetek vezetői, az iskola tanári kara és a közélet más szereplői is. Ők már ráhangolódtak a kezdésre. A köszöntő az esemény rendezője és lebonyolítója a helyi Falulánc Kulturális és Közérdekű Szövetség volt. Vezetőjük Medvéné Paholló Enikő üdvözölte a közönséget, majd méltatta az advent üzenetét és a jelentőségét.

Advent boldog hangulatát

Persze ezt csakis én mondom így, hiszen a főrendező, a helyi Szederinda óvoda vezetője Will-Müller Krisztina az intézmény vezetője és kolléganője szelíd bátorító öleléssel inkább ennyit kérdezett: „készen vagy kincsem, kezdhetünk?” Mivel a válasz egy határozott bólintás volt, a teltháznyi közönség csodát láthatott: a pindurkák a dalaikkal és a táncukkal egy villanás alatt meghozták az advent óhajtott boldog hangulatát, na és persze elnyerték az érte járó vastapsot.

A szeretet persze nem „csak” tapsot, hanem szerény, de szívesen kínált ajándékot is hozott minden egyes föllépőnak. Ezek után szabad program következett, beszélgetéssel és süti ropogtatással és persze a bűvös asztal megkeresésével, ahol mesébe illő holmikat vásárolhattak. Az ebből befolyó összeget az óvodások céljaira fogják fölhasználni!