2024.09.05. 15:00
Egy volt polgármester visszaemlékezései
Cserna Gábor kilenc éven keresztül volt Dunaújváros polgármestere, előtte a Fidesz egyik helyi alapítója, a közelmúltig a helyi szervezet elnöke, rövid ideig országgyűlési képviselő, és most az utolsó öt esztendőben közgyűlési képviselő volt. Most októbertől már képviselő sem lesz. Hivatalos közéleti szerepvállalása most véget ér. Visszaemlékezésre, múltidézésre, kényelmetlen és kedves történetek felidézésére, néhány kérdés tisztázására kértük fel. Tettük ezt azért, mert most már nincs és nem lehet semmilyen felhangja azoknak, amit mond. Beszélgetésünknek most a rövidített változatát olvashatják, a részletes – három részből álló - anyag a duol.hu-n található.
Hogyan kezdődött Dunaújvárosban a Fidesz?
– Érettségi után, dr. Deák Mária történelem tanárnőm unszolására Pécsre, az akkori Janus Pannonius Tudományegyetem orosz történelem szakára jelentkeztem. Nem vettek fel. Mondta apám, hogy majd jövőre megpróbálom, de addig is kezdjek magammal valamit. Így elkerültem Perkátára, az azóta már a Hunyadi Mátyás Általános Iskolába tanítani, képesítés nélküli tanárként.
Kora ősz vége, október volt, amikor leszálltam a Szórád Márton úti megállónál a buszról. Akkor jött szembe velem egy volt gimis évfolyamtársam, Kustra Péter. Hosszú farmeringet viselt, és volt rajta egy jelvény, amelyre az volt ráírva, hogy Fidesz. Mondom, Péter, ez micsoda? Erre ő, hogy mennyi időd van? Mondom beszélgessünk, üljünk be a bisztróba!
A történet teljességhez hozzá kell tenni, hogy volt ebben egy kis dafke is, mert ugye, édesapám az óragyár függetlenített párttitkára volt, Isten nyugosztalja. Ezért is mondtam Kustra Petinek, hogy ez engem érdekel.
Otthon mit szóltak a Fidesz-tagsághoz?
– Érdekes, mert így sose került szóba, csak megkérdezték, hogy hol vagyok, de elfogadták.
Tehát édesapád sosem akar meggyőzni, hogy rosszul látod a világot?
– Nem.
Miért nem?
– Nem tudom, miért nem. Mert valószínűleg változtak az idők, akkora már megalakult helyben is Kovács Pállal, Kovács Pálné Katikával, Trencsényiné Berzai Zsuzsa volt osztályfőnökömmel és Pásztor Bertalan tanár úrral az MSZMP helyi reformszárnya, ekkor már '89-ről beszélünk, s valószínűleg édesapám is már addigra ebbe az irányba orientálódott. Ő is látta, hogy valami megváltozott….
Életpálya: minden és semmi
Mit jelentett neked akkor a Fidesz?
– Fiatalságot, energiát, motiváltságot, iránymutatást, sok mindent. Azt akkor még nem tudtam, hogy egy közéleti szerep felé vezető útnak az elindító lépése volt.
Tudtad is, hogy miről szól?
– Nem. Csak valami mást akartam. Nem értette az osztályfőnököm (Isten nyugosztalja), Dunaújváros posztumusz díjas tanára, Trencsényiné Berzai Zsuzsanna, hogy miért nem lépek be még negyedikben sem a KISZ-be. Mondtam, tanárnő még mindig egy másik, nem kommunista ifjúsági szervezetben képzelem a helyem. Nyilván a kor előrehaladtával ma már jobban meg tudom ítélni az embereket, mint mondjuk az akkori naiv Cserna Gábor a rendszerváltás első vagy második ciklusában.
Mit adott neked a Fidesz?
– Ez gyakorlatilag az első és egyetlen nehéz kérdés. Mindent, meg semmit. Mindent, elsősorban életpályát. Tehát a 062-es számmal, alapítóként gyakorlatilag mindent. És mégis, ha privát életemet nézem, akkor sajnos az életem erre is ment rá. Aztán ma már nyilvánvaló, ahogy az ember az ötvenes éveit tapossa, hogy ma már egy csomó mindent másképp csinálna.
Melyik az a korszak, amire a legszívesebben gondolsz? A kezdetek?
– Nem. Bár az egy ilyen nagyon romantikus időszak volt, úgymond sok jó bulival.
Győzelem után, és a Néma Levente
Annak idején, amikor győztetek, alpolgármester lettél.
– Akkor amolyan felemás volt a győzelmünk… A polgármester dr. Kálmán András volt, de a közgyűlési többségünk meglett.
És akkor te lettél az egyik alpolgármester?
– Igen, hárman voltunk alpolgármesterek: Pintér Attila MSZP, dr. Dorkota Lajos és jómagam a Fidesz részéről. Akkor láttam meg igazán a hivatal világát. Nagyon tetszett nekem, ahogy Pintér Attila időnként helyettesíthette a polgármestert, s nagyon hatékonyan és gyorsan vezette a döntéshozatalt. Gondoltam, hogy na, ha egyszer polgármester leszek, akkor én is ilyen gyorsan vezettem majd a közgyűléseket.
Ha már ennél tartunk, polgármester akartál lenni, vagy megkértek rá, hogy legyél polgármester?
– Mindig is az szerettem volna lenni. De erre még várnom kellett. Aztán a Jóisten úgy adta, és persze a tisztelt választók a szavazatukkal, hogy parlamenti képviselő lettem. Parlamenti képviselőként úgy gúnyoltak, hogy a Néma Levente.
Bántott?
– Nem. Nekem meggyőződésem, hogy nem attól jó parlamenti képviselő valaki, hogy hány százszor szól hozzá. Senki sem hiszi el azt, hogy az ülésteremben születnek a döntések. Az előtte való lobbimunka az sokkal fontosabb. Ezek a hozzászólások csupán a választóknak szólnak.
Emlékszem arra, hogy a csapatod felajánlotta neked, hogy ír neked írásbeli kérdéseket és hasonlókat, de te nem mentél bele.
– Nem. Én ezeket képmutatásnak tartottam volna. De én inkább vállaltam a gúnyolódásokat, mint hogy a nyilvánvaló képmutatásokba belemenjek.
Te vagy a város, Gábor!
Neked fontos, hogy még polgármesternek hívjanak?
– Nem. Persze, hogy nem. Nekem sokkal fontosabb, hogy megismernek az utcán, megszólítanak, megállítanak, kérdeznek, segítséget várnak, kérnek, és ha tudok, akkor segítek. Jól esik. Persze, jól esik, ha polgármesternek szólítanak. Nem fontos, de jól esik.
Kilenc év volt az életedből.
– Több, mint kilenc év volt...
Azt az időszakot szeretted?
– Igen is, meg nem is. Ráment a házasságom erre a kilenc évre… Egyébként meg igen, mert segíteni szerettem. Nem a protokoll része miatt.
Te nem is érzeted komfortosan magad a protokollási helyzetekben...
– Nem. Sohasem éltem így meg. Ma már – elnézve a regnáló polgármester urat – pontosan tudom, hogy élveznem kellett volna. És ez egyébként Kálmán András volt polgármester úr intelmeiben benne volt. Akkor nem értettem, de ma már tudom, hogy mire értette, mert Pintér Tamás polgármester úr intelem nélküli is így éli meg. Ezt mondta a „Doki”, mert mindenki így hívta dr. Kálmán Andrást, - „Te vagy a város, Gábor, te vagy innentől kezdve a város első embere.” Sajnálom, hogy egyébként Pintér Tamás és köztem, egy adott helyzetnél fogva az átadás-átvétel kifejezetten ellenségesen zajlott le.
Hogy viselted azt, amikor fókuszba kerültél, és figyelték minden cselekedetedet és szóvá teszik a gyarlóságaidat is.
– Zavart, persze, zavart…
Az ünneplés elmaradt….
Sokan azt hányták a szemedre, hogy nem vagy elég kemény és határozott...
– Igen, ez jogos volt. Az első ciklusom után keményebb lettem, véleményem szerint a környezetem is, a munkatársaim, a kollégák úgy ítélték meg, hogy sokkal határozottabb volt a fellépésem a második ciklusban, és ekkor jött a súlyos vereség 2019. október 13-án. Október 13-a után elengedtem egy csomó embert, egy csomó helyzetet. A kérdésre válaszolva, hogy összeroppantam-e? Egy picit igen. Mert tudod, akkor, illetve utána lettem 50 éves. És tudtam, hogy szervezik a születésnapi ünnepségem. De mivel október 13-án kikaptam, így az október 27-i ünneplés elmaradt. Itthon voltam magamban és gondolkodtam, ital nélkül, Domikával, a kiscicámmal.
A vereség után
Mit sajnáltál? A veszteséget? A hatalmat? A polgármesterséget? Vagy hogy lezárult az életed egy korszaka?
– Talán egy korszak lezárását sajnáltam, és félelmet éreztem a változástól. Hatalomként sosem értem meg a polgármesterséget. Az bántott, hogy nem tudok tovább segíteni. Aztán megtapasztaltam azt is, hogy sok embert elvesztettem, három héten belül eltűnt nagyon sok ismerősöm. Ez is veszteség és csalódás volt.
Ott tartottunk, hogy a vereség után, hogy mennyire nehéz volt, milyen hibát követtél el?
– Egyet, de az nagyon nagy volt. Azt a csapatot, amelynek létrehozásának 1988-ban magam is része, részese voltam, a vereség után nem voltam abban az állapotban, hogy össze tudjam hívni őket. Pedig szükség lett volna arra, hogy levonjuk a konzekvenciákat, és átadjuk mondjuk a lehetőséget egy másik csapatnak. Persze megpróbálták megújítani, '21-ben, végül 2022-ben sikerült így, vagy úgy, annak az eredménye most június 9-én, az önkormányzati választáson realizálódott.
Nem akartál indulni?
– Több oknál fogva sem volt realitása. A legfőbb az volt, hogy úgy éreztem, a regnáló polgármestert kedvelik a városban. És nehéz úgy ezüstérmet meg bronzérmet szerezni, hogyha előtte voltál már aranyérmes. Másfelől ugyan soha senki a rendszerben nem mondta ki, hogy nem lehet, de a politika érezteti az emberrel, hogy nem lehet. Nyilván az ember tudomásul vette, hogy akkor most hátralép. Egyet, kettőt, hármat vagy amennyit kell!
Nem leszel ősztől képviselő sem...
– Így van...
Megtaláltad a helyed a civil életben, vagy hiányzik valami?
– Igen, hiányzik? Talán a napi operatív szervezés. Én akár reggel három órától reggel hat óráig képes voltam kiküldeni több ezer mozgósító sms-t a kampányban.
Visszatérve a beszélgetésünk elejére, nem csalódtál a Fideszben?
– A Fidesznek én alapító tagja vagyok. Ahogy a beszélgetésünk elején fogalmaztam, hogy 062-es számmal. Nyilván az ember nem dugja homokba a fejét, de én soha nem váltanék pártot. Fidesz-alapító vagyok, Fidesz-tag vagyok, és ameddig a Fidesz létezik, és én létezem, addig az is maradok.
(A teljes interjú három részben a duol.hu-n olvasható)
