Vigyorgó gyomok

Talányokkal teli az életünk, az enyém azután végképp az. Elég, ha csak azt említem, a mai napig nem értem, hogyan lehetséges az, hogy valami a világ másik felén történik, én pedig otthon a nappaliban televízión keresztül követem az eseményeket. Ennél még kevésbé értem, hogyan lehetséges az, hogy a nagy aszályban minden kiég, a termések töpörödöttek, alig van levük, miközben a gyomnövények élnek és virulnak. Nálunk is az a helyzet, hogy még szemmel követve sem mérvadó a termés (rendszeres locsolás ellenére), miközben  a kiégett fű közül egy hét alatt tizenöt-húsz centis gyomnövények kandikálnak ki,  és vigyorognak a képembe.