Sikerrel járt az I. Aztakeservit Dunai Tisztító Túra

A korábbi évek hasonló szakaszában az Aztakeservit Egyesület csapata a Tiszán tette az önként vállalt dolgát a PET Kupán. Az idén új kihívást találtak maguknak. Ferenczi Zsolt az elnök erről is tájékoztatott bennünket-

- Azt mondják, hogy amikor már nincs más választásod, az a sors… A PET Kupára nagyon szívesen mentünk volna, de a lebonyolítási ideje szeptember első hetére csúszott. Megmondom őszintén, a mi csapatunk egy része akkor már máshol van, gyermekei vannak, kezdődik az iskola. Én sem szívesen hagynám magukra a családomat abban az időszakban. Ezért az eredeti csapatunkkal a már megszokott időpontban a saját folyónkra, a Dunára helyeztük a hangsúlyt. A kapitány Hegedűs Andris lett, én pedig most, mint segédmatróz teljesítettem szolgálatot. A terveink szerint Dunaföldvártól-Madocsáig megpróbáltuk az adott partszakaszon összeszedni a szemetet. Hála az égnek minden településtől kaptunk egy fontos segítséget, hogy konténereket biztosítottak és elszállították a hulladékot. A környezetünk megóvására gondolunk, ami létkérdés lett az életünkben.

Hegedűs András az Aztakeservit Egyesület alelnöke és a csapat zászlóshajójának, vele pedig a résztvevő legénység kapitánya bizakodva szállt vízre egy elképesztő, filmbe illő szerkezettel a Mannschaftjával.

- Ez egy olyan hajó, amit 4.251 db PET palack tart fönn a vízen. Eddig is sokat bizonyított a Tiszán, és most is nyugodtan a fedélzetére mertem engedni a csapatunkat. A vérmes, mindenféle szeméthegyeket felszámolni képes kalózaink ezen aztán megindultak lefelé a Dunán. Ennyivel tartoztunk a településünknek. A vízen a biztonság miatt nincs demokrácia, ezért ott minden úgy van, ahogy a kapitány mondja, és ezt nálunk mindenki tudta és be is tartotta. Hozzánőttem a folyóhoz. Mellette születtem és tizenöt éve kezdtem vele a közelebbi ismerkedést a kenu sporton keresztül. A hajónkat motor hajtja, de néha szükség volt a rövidlapátos „rabszolgáinkra” is. Ez olyan is volt, mint egy izgalmas nyaralás, persze a nagyon fontos közös munkával összekötve.

A visszaérkezés után Ferenczi Zsolt összegezte a tapasztalataikat

Egy hete úgy „engedtünk el”, hogy ismét a sikerre törsz és el is éred azt!

- A legfontosabb, hogy nem „török”, hanem törünk, hiszen ez egy csapatmunka és kalandtúra, egyúttal egy egoromboló történet volt. Itt igazából mindenkinek meg volt a dolga. A Hegedűs Andris a kapitányunk, óriásit alakított, le a kalappal előtte.

A Dunával tényleg nem lehet viccelni?

- Az nagyon biztos. Mi sem tettük azt, mert tiszteljük, ahogy a többi vizeket is, mert tudhatjuk, hogy ő bármikor „elvághatja a torkunkat”, ha úgy akarja… 

A csapatmunka

- Mindig azt mondom, hogy az az igazi. Felépült egy olyan struktúra, hogy minden kikötés után táborverés, ételkészítés és szemétszedés következett. Az egész tökéletesen működött.

A szervezettségről

- Az egész túra összes állomását, a kiszolgáló eszközök, felállítását, majd a szemét szállítását a lehetőséghez képest az érintett településekkel leszerveztük és ez majdnem száz százalékban teljesült. És, ha hiba csúszik a számításainkba az azért történik, hogy edződjünk és megtanuljunk még alaposabban felkészülni. Most például volt egy olyan partszakasz, amire már jó ideje kiterveltük, hogy ott fogunk táborozni, de nem jött be, ami a mi hibánk volt, mert nem néztük meg kellőképpen az indulásunk előtt. Igazából soha nem a sikerekből, hanem a kudarcokból és az elkövetett hibákból tanul az ember. 

Elvégeztétek a betervezett munkát?

- Azt gondolom, hogy többet is, mert nem csak, hogy szemetet szedtünk, amivel hat partszakaszát megtisztítottuk a Dunának, hanem feltérképeztük és GPS koordinátákkal bejelöltük azokat a területeket, ahol mindig is lesz szemét, mert ott folyik be, vagy éppen kifelé a folyó, vagy a mellékága és le fogja rakni a szemetet, mert különböző okok miatt meg fog akadni.

Hiába vártam a dunaföldvári kikötésetekre

- Be kell látnunk, hogy a zászlóshajónkkal nem tudunk felfelé jönni a Dunán. Ez még túl nehéz feladat a számára, amit lehet, hogy egyszer még megoldunk, de most még nem várható el tőle. Ezért Madocsán szét kellett szedni és úgy hazaszállítani, mert a Lukréciánk se nem gyors, se nem szép, de az utunkhoz nélkülözhetetlen volt, mert olyankor ő biztos pontunk!

A folytatásról

- Biztosan lesz, mert ezt csak az előjátéknak tekintettük, de erről még nem szeretnék beszélni. A túra kapcsán két fontos dologról inkább. Az egyik a környezetvédelem, hiszen ezeket a partszakaszokat megtisztítottuk. Az árnyaltabb célunk az összefogás volt. Gyakorlatilag Dunaföldvár, Solt, Bölcske, Madocsa és Harta településeket akarva-akaratlan, valamilyen szinten összefogtuk a környezettudatosság zászlaja alatt.