Mazsorettes örömtánc a dunaföldvári vár színpadán

Ez egy szeretve előadott különleges bemutató volt!

-Az évadzáró gálánk már „csak” egy igazi örömtáncot jelentett nekünk és remélhetőleg (a tapsok alapján) a jól szórakozó közönségnek is. Az elmúlt évekhez hasonlóan ezt az alkalmat használtuk föl arra, hogy az ebben az idényben betanult koreográfiáinkat megmutassuk a gyermekek szüleinek a családnak és a barátaiknak is. 

 Most már túlvagyunk minden versenyen, az országos és az Európa-bajnokságon is. 

Szelíd dicsekvéssel

- Az egyik fölvállalt feladatom az volt, hogy elmondjam a mai közönségünknek azt a jelentős eredménylistát, amivel a sokféle megmérettetéseken elismerték a teljesítményünket. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, mert nagyon nehéz tartani ezt a magas színvonalat Magyarországon. Nagyon erős a verseny, hiszen mi megyünk előre az utunkon a többiek, pedig nagyon igyekeznek utolérni bennünket. 

A gyengébbek tőlünk lesik el a tudományunkat, mi pedig a nemzetközi szinten az előttünk járók munkáját figyeljük. Van még hová fejlődnünk, de azért dolgozunk, hogy folyamatosan fejlődjünk és azzal egyre jobb eredményeket érjünk el. 

Töretlen a lelkesedésünk

-Mindig megpróbálunk megújulni. Igyekezünk újabb, a koreográfiákhoz még jobban illő zenéket találni, és a színpadi munkánkat egyre erőteljesebbé tenni, hogy a hagyományos a mazsorett műfajban megszokott mozgásokat, a botforgatásokat már csak az alap koreográfiákban mutassuk be. Szerencsére ezt a folyamatos megújulásról szóló tevékenységünket a versenyeken a zsűri már elismeri. Ezek nyomán gyűjtjük sorban az aranyérmeinket.

- A középsős junior korcsoportunk harmadik lett az országos bajnokságon, a kadett és a szenyor lányok pedig az első helyen végeztek. Mindig úgy indulunk neki az Európa-bajnokságnak, hogy az egy újabb magyar bajnokság és ott, ahol nem sikerült a hazai bajnokságunkban az első helyen végezni, a legjobb magyarországiként akarunk végezni. Nagy örömünkre ez sikerült is.

A kontinens viadalt Cseh országban, Porecben rendezték meg. Ez egy ötnapos túránk volt, amelyből a verseny négyet ölelt fel. Egy nap kivételével mindegyiken érintettek voltunk. Szerencsére azért belefért egy prágai kirándulás is. A magyarok közül a legeredményesebb egyesületként tértünk haza. 

A számok nyelvén

-A versenykorcsoportokat nézve ötvenegyen vagyunk. Mellettük vannak még az óvodások tizennyolcan, akiket még nem versenyeztetünk. 

Korhatár nélkül a színpadon

- Ebben a műsorban az összes növendékünk fellépett, ami nálunk már egy nagyon jól működő és ezért bevált gyakorlatot jelent. Tudatosan törekszünk arra, hogy a kicsikből mire iskolások lesznek, legyen egy olyan versenyző csoportunk, akik már megismerték ennek a műfajnak a követelményeit és a versenyek hangulatát. 

A nagylányokat már nagyon nehéz egyben tartani, amikor már sok minden más lesz fontosabb, mint a mazsorett, hiszen jönnek a barátok és a bulik. Ezzel együtt a csapatunk nagyon jól egyben vannak és nyilván az idősebbek adják a vázat a tartást neki. Az egy nagyon fontos dolog, hogy az óvodások ilyenkor láthatják, hogy ha nagyon ügyesek lesznek, sokat dolgoznak, akkor majd az ő helyükre léphetnek.

Mindenképpen az a célom, hogy továbbá is én maradjak a vezetőjük. Hasonló utat jártam be, mint ami rájuk vár! Én is mazsorettként kezdtem, tizenhárom évig táncoltam, és utána vettem át az egyesület irányítását. Tehát táncosból lettem vezető. Később Somogyvári Lilla állt mellém, akit a táncos és az edzőtársamnak is mondhatok. Mára már elnök lettem és ő is komolyan részt vesz az egyesület irányításában. A jövőben is így szeretnénk haladni a megkezdett sikeres utunkon, mert reméljük, hogy nagyon sok kis és nagylány csatlakozik majd hozzánk a jövőben is, hogy együtt legyünk sikeresek.