Cserna Gábor: Amikor a város első embere voltam, csak nem tudtam...

Cserna Gábor kilenc éven keresztül volt Dunaújváros polgármestere, előtte a Fidesz egyik helyi alapítója, a közelmúltig a helyi szervezet elnöke, rövid ideig országgyűlési képviselő, és most az utolsó öt esztendőben közgyűlési képviselő volt. Most októbertől már képviselő sem lesz. Hivatalos közéleti szerepvállalása most véget ér. Visszaemlékezésre, múltidézésre, kényelmetlen és kedves történetek felidézésére, néhány kérdés tisztázására kértük fel. Tettük ezt azért, mert most már nincs és nem lehet semmilyen felhangja azoknak, amit mond. Beszélgetésünket, a jóváhagyása után több részben tesszük közzé. Előző részünket a parlamenti képviselői időszakánál hagytuk abba, s arról beszélt utoljára, hogy miért is hívták Néma Leventének...

- Mindig is jobban érdekelt a helyi közéleti szereplés. A tegnapi történetet elmondhatom? Tegnap megint másfél óráig polgármesternek éreztem magam. Július 5-én, Emese napon történt pénteken, amikor a legjobb barátom, ő a volt feleségem, öt órakor fölhívott, hogy segítsek, mert napok óta többszáz méh költözött melléjük. Ment haza a volt feleségem a munkahelyéről és látta, hogy estére még többen voltak. Hát mi a teendőm ilyenkor, hívtam a város jegyzőjét, akit nem értem el. Hívtam az aljegyző urat, aki fölvette a telefont, intézkedett, de közben a Lóki Richárd parancsnok úrral is beszéltem, aki már mondta, hogy polgármester úr, intézkedtünk...Aztán visszahívott a jegyző úr, hogy miben segíthetek polgármester úr? Nagyon jó érzés volt, hogy valami gond megint megoldódott.

Te vagy a város, Gábor!

- Neked fontos, hogy még polgármesternek hívjanak?

- Nem. Persze, hogy nem. Nekem sokkal fontosabb, hogy megismernek az utcán, megszólítanak, megállítanak, kérdeznek, segítséget várnak, kérnek, és ha tudok, akkor segítek. Jól esik. Persze, jól esik, ha polgármesternek szólítana. Nem fontos, de jól esik.

- Kilenc év volt az életedből.

- Több, mint kilenc év volt...

- Azt az időszakot szeretted?

- Igen is, meg nem is. Ráment a házasságom erre a kilenc évre… Egyébként meg igen, mert segíteni szerettem. Nem a protokoll része miatt.

- Te nem is érzeted komfortosan magad a protokolláris helyzetekben...

- Nem. Soha sem éltem így meg. Ma már - elnézve a regnáló polgármester urat - pontosan tudom, hogy élveznem kellett volna. És ez egyébként Kálmán András volt polgármester úr intelmeiben benne volt, de akkor nem értettem, de ma már tudom, hogy mire értette, mert Pintér Tamás polgármester úr intelem nélküli is így éli meg. Ezt mondta a „Doki”, mert mindenki így hívta dr. Kálmán Andrást. Te vagy a város, Gábor, te vagy innentől kezdve a város első embere. Sajnálom, hogy egyébként Pintér Tamás és köztem, egy adott helyzetnél fogva az átadás-átvétel kifejezetten ellenségesen zajlott le.

- A Dokinál nem így érezted?

- Nem. Ott minden elő volt készítve. Személyügyi iroda, polgármesteri tárgyaló.

De volt egy nagy különbség, hogy Kálmán András polgármester úr nem indult, Pintér Attila polgármester-jelölt indult velem szemben 2010-ben. Doki kért tőlem négyszemközti beszélgetést, ami nagyon rövid volt, mert gyorsan el tudtam fogadni, amit kért.

- ???

- Egészségével kapcsolatos dolog volt...

- Fontos volt, hogy a tiszteletet megadd az elődeidnek?

- Igen.

Első mindig a maszek...

- Te is elvártad a tiszteletet?

- Jól esett, igen. Fontosak voltak azok a dolgok, ahogy a hivatal is működik, működött. Volt egyszer egy nagyon jó főnököm, őt is isten nyugosztalja. Úgy hívták, hogy Ráczné Joó Márta. Ő tanította meg nekem, hogy Gábor, első úgyis mindig a maszek, a második meg a hivatalos. Hogyha már el van végezve a hivatalos, akkor már minden kész van. És a Dunaújvárosi Egyetem kollégiumainak igazgatójaként jelenleg is ezt gyakorlom a kollégiumban.

- Hogy viselted azt, hogy fókuszba kerültél, és figyelték minden cselekedetedet és szóvá teszik a gyarlóságaidat is.

- Zavart, persze, hogy zavart.

- Nehezen viselted, hogy foglalkoznak a magánéleteddel, hogy olyan dolgokat is, amit másnak elnéznek, azt neked bűnként róttak fel?

- Azt hiszem, az ember elfogadta, pláne, ha egy újságíró felesége, hogy vannak ilyen és olyan vélemények. Sokszor nagyon bántott, de tudtam, hogy el kell viselnem.

- Te nagyon érzékeny vagy...

- Igen, skorpió vagyok. És szoktam mondani, hogy kicsit ráadásul még autista is. Most az autizmust úgy értem, hogy mindenre emlékszem, mindenre és mindenkire. Ezen sokszor megdöbbennek ismerősök, barátok, tanítványok, szülők. Napra és órára pontosan mindenre emlékszem.

Az ünneplés elmaradt….

- Sokan azt hányták a szemedre, hogy nem vagy elég kemény és határozott...

- Igen, ez jogos volt. Az első ciklusom után keményebb lettem, véleményem szerint a környezetem is, a munkatársaim, a kollégák úgy ítélték meg, hogy sokkal határozottabb volt a fellépésem a második ciklusban, és ekkor jött a súlyos vereség 2019. október 13-án. Október 13-a után elengedtem egy csomó embert, egy csomó helyzetet. A felvetésedre válaszolva, hogy összeroppantam-e? Egy picit igen. Mert tudod, akkor illetve utána lettem 50 éves. És tudtam, hogy szervezik a születésnapi ünnepségem. De mivel október 13-án kikaptam, így az október 27-i ünneplés elmaradt. Itthon voltam magamban és gondolkodtam, ital nélkül, Domikával, a kiscicámmal. 

- Mit sajnáltál? A veszteséget? A hatalmat? A polgármesterséget? Vagy hogy lezárult az életed egy korszaka?

- Talán egy korszak lezárását sajnáltam, és félelmet éreztem a változástól. Hatalomként sosem értem meg a polgármesterséget. Az bántott, hogy nem tudok tovább segíteni. Aztán megtapasztaltam azt is, hogy sok embert elvesztettem, három héten belül eltűnt nagyon sok ismerősöm. Ez is veszteség és csalódás volt.

(Folytatjuk)