Öt évet feledtetni?

Belvárosi lakosként csak kapkodom a fejem, és ámulok-bámulok. Olyan sürgés-forgás tapasztalható a Babits Mihály-József Attila-Ady Endre utca határolta „Bermuda-háromszögben”, amire nagyon régen volt példa. Reggeltől estig tüsténkednek a parkszépítők, búgnak, zúgnak a gépek.

Ilyenre nem mostanában volt példa. Általában az önkormányzati ihletésű tevékenykedéseknél a pénteki munkavégzés eddig nehezen volt tetten érhető, de hétköznap is délután kettő után már nem lehetett a munkaterületeken embert találni. Most azonban példaértékű, amit az emberfia tapasztal. Nem elég, hogy pénteken késő délután sem lehetett hőseink kezéből a szerszámokat kivenni, a munkaláz olyan magas hőfokra szökött, hogy szombaton már reggel az eszközök hangjaira ébredtünk. Ilyenkor az ember megbocsátó, nem számít, hogy ebben az időben még pihenni szokott. A kintiek lelkesedése őrá is hat, és bosszúság nélkül saját magát veti ki az ágyból negyed nyolckor, és azon morfondírozik, mihez is álljon hozzá a háztartásban. Még lelkesebbé válunk, amikor látjuk, hogy a szorgos kezek akkor sem lankadnak a parkban, amikor esőben kell elvégezni a feladatot. Ez már maga a sztahanovizmus!

Azonban a belvárosi polgár emlékezete élénk. Azon kezd el morfondírozni, hol voltak ezek a szorgos, ügybuzgó kezek egy évvel ezelőtt, amikor olyan elhanyagolt volt a már említett „Bermuda-háromszög”, hogy kisebb gyereket nem lehetett kiengedni a parkba, mert a fűtől, a gyomtól nem látszott ki. A hosszú hetekig tartó állapot egy részének az vetett véget, hogy néhány lakó fűnyírót, fűkaszát ragadt, is rendet vágott a környéken.

 és felteszi a kérdést magának: csak nem választások lesznek egy hét múlva? És jön a válasz: de, bizony!

Polgárunkban – jelen esetben bennem – felmerül az utolsó kérdés: bizonyos illetékesek úgy gondolják, öt év semmit tevését egy hét alatt feledtetni lehet?