Múltidézés

2024.06.15. 11:30

Leomló házfalaink és eltűnő múltunk nyomában

Hodik Mónika történész Horváth Tamás bloggerrel együtt programokat szerveznek, s igyekeznek megmutatni városunk értékeit. Amíg vannak....

Fekete Györgyi

Forrás: DH-archív

Vasárnap délelőtt volt. A választás napja. Meleg nyári délelőtt. A behúzott függönyök és a besötétített lakások mögött pihent és hűsölt a város. Azaz nem mindenki. Hodik Mónika történész-muzeológus barátjával Horváth Tamással a volt vidámpark árnyas fái közé várta egy kis múltidéző kalandozásra a városlakókat.

És jöttek is a családok. Anya kisfiával, nagymama és barátnője az unokákkal, apa és a gyerekek…. Különbözőek, de mindegyiknél azonos volt, hogy szerették volna érdekesen és hasznosan eltölteni a szabadidőt.

Múltidézés a volt vidiben

A volt vidámpark erre a legalkalmasabb...Ugyan mára már semmi nincs a régi játékokból, az újak se működnek, ráadásul sehol egy pad, ahová leülhetne az, aki csak éppen bámészkodni szeretne. De látszik a múlt nyoma… s még azoknak is érdekes, akik csak fotókon látták a dunaújvárosi fiatalok egykori szórakozó helyét … 

Egy kicsit kötözködöm a két szervezővel, hogy a családjuk, hogyan fogadja, hogy a hétvégét más családokkal és mások gyerekeivel töltik, de szinte egyszerre válaszolják, hogy szeretteik megértik őket. Tamás szerint a felesége még azt is hozzá szokta tenni, hogy jobb, mintha kocsmába járna. 

- Ezek a rendezvények nem az elsők és nem is az utolsók. Miért tartjátok fontosnak, hogy helytörténeti programokat szervezzetek?

Hodik Mónika, egyértelművé teszi a választ:

- Ezt mindig el szoktam mondani, hogy ez a szerelem. Fontosnak tartjuk, hogy a város lakói, vagy akik néha ide tévednek, megismerjék a város múltját. Itt például most konkrétan a Vidámpark...

- Miért fontos, hogy ismerjük?

- Mert itt élünk, és fontos tudnunk, hogy milyen volt a múltunk. 

Fontos, hogy tudjunk büszkék lenni 

Hodik Mónika főleg az ötvenes, hatvanas éveket kedveli:

- Nagyon sok képet, anyagot találtam a múzeumban, és egyszerűen rabul ejtett az, hogy a kukorica és a búzatáblák helyén tényleg egy város született, és ez fantasztikus dolog. Függetlenül attól, hogy ez egy politikai döntés volt, és rárakódott sok minden egyéb más, de a tény, ettől tény marad. Szinte a semmiből létrejött egy város. És a mai napig létezik…

- És ez a város te lakóhelyed, a gyerekeid lakóhelye... 

- Így van, és én szeretek itt élni...Ha végigmegyek a Vasmű úton, vagy a belvárosban, akkor magam elé képzelem, hogy milyen lehetett '55-ben, vagy akár '52-ben.

Fontos, hogy meglássuk az értékeit, tudjunk büszkék lenni arra, ami szép, és meg is mutassuk, hogy mások is észrevegyék mindezt. 

Valóban, mi emberek hajlamosak vagyunk mindig másban és másokban szépet és értékeset találni. S nagyon nehéz a jót, az értékeset abban felfedezni, ami nekünk adatott meg. ( És ez nem csupán az épületeinkre értendő.)

Meg is magyarázza, példát is hoz arra, hogy mit és hogyan lehetne szépnek látnunk. 

Ez az épület nem áll valószínűleg műemlékvédelem alatt, de ez is az ötvenes években épült...

Lassan szétomlik a múltunk

- Itt van a korábbi Beloiannisz utca, ami a mai Babits Mihály. Gyönyörűek a kapualjak díszítései. Érdemes megfigyelnünk, és ez csak a miénk, ez az, ami csak Dunaújvárosra jellemző. 

- Mit szólsz ahhoz, hogy egyre jobban erodálódnak ezek az épületek? Egyre többön van ott, hogy omlásveszély. Félő, hogy lassan az egész városnak szépen lassan tönkremegy az a része, ami értékes, ami szép, ami különleges….

- Igen, ez valós probléma. A többi között a Vasmű út is le volt zárva az árkádoknál egy időben, omlott a párkányzatról a vakolat. Ezekre vigyázni, figyelni kell. Nem tudom, hogy az önkormányzat mennyi pénzt szán ezekre, de ezekre nyilván muszáj költeni. Azokat amelyek helyi védettség alatt állnak, muszáj védeni, muszáj korhűen restaurálni, és nem elég, hogy csak bevakoljuk az épületeket. Így a speciális dekorációjú épületeknél, mondjuk, az üzletház mozaikánál, vagy a Kossuth Lajos utcán a sgraffitonál, ha gond van, akkor oda mindenképpen szakembereket kell hívni.

- Ezeknél a házaknál, ti történészek fontosnak tartanátok, hogy az eredeti állapotoknak megfelelő felújítások történjenek?

- Ez elengedhetetlen. Például most kaptunk egy felkérést, hogy nézzük meg, hogy milyen voltak eredetileg a Vasmű úton az üvegportál a bejárati részeknél, vagy a kirakatok, hogy olyant cseréljenek, ha cserélni kell, ami korhű.

A történésznek igaza van. De itt most akár új bekezdésbe kerülhetne a pénz- és a felelősséghiány. Az, hogy a társasházak nem tudják a műemlékvédelem által előírt felújításokat elvégezni, sőt a legtöbbeknek még a rendes állagmegóvásra sincs elegendő pénzük. Így lassan mindenhová kikerülhet, majd az omlásveszély tábla. Ettől persze a homlokzatok tovább fognak omlani, a víz be fog folyni az alapokhoz, a kőlábazatok alá, és nem a jó értelembe vett retro hatást érjük el, de ez már nem a történész dolga. Őneki csak az feladata, hogy megmutassa, hogy értékek között élünk, és mit kótyavetyélünk el, amit majd az unokáink már nem fognak látni. És ők ebben igyekeznek mindent megtenni.

- Hogy látjátok, hogy van fogadókészség erre a küldetésre, misszióra, amit Horváth Tamással felvállaltatok?

- Meg vagyunk győződve róla. Van, amikor többen tudnak jönni, van, amikor kevesebben, de ez nem veszi el a kedvünket. De az biztos, hogy hihetetlen jó érzés volt az, amikor nagyon sokan jöttek el az április 30-i fáklyás túránkra. Ilyenkor fel sem merül bennünk, hogy kételkedjünk. 

Egy éjszaka júliusban

Horváth Tamás a Dunaújváros mesél facebook-oldal szerkesztője már a következő programra invitál mindenkit:

- Egy kicsit tolódik nálunk a Múzeumok Éjszakája rendezvénye. Mi majd júliusban tartjuk meg. Egy vidámparki estét tervezünk, amelyben nemcsak játék lesz, hanem könyvbemutató, filmvetítés, előadás. Itt, a vidámparkban.
 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában