Egy jeles évfordulót ünnepeltek Daruszentmiklóson

Mondta Berg Lászlóné Marika, a szervezet elnöke, aki lényegre törően, de többször is szívhez szólóan mesélt a közösen eltöltött idejükről és az elvégzett nem kevés közösségi munkájukról.

Hogyan is indult a Falulánc?

- Kiss Laci és felesége Eta, 2003-ban gondoltak egyet: „alakítsunk egy civilszervezetet” és nekiláttak a tennivalóknak. Ők a névadóink is. Körülbelül negyvenkét fővel indultunk, 2004-ben jegyeztek be bennünket a cégbíróságon, Falulánc Kulturális Szövetség néven. A vezetőnk Fogarasi Béla lett, aki a haláláig, tizenhét évig töltötte be ezt a tisztséget. Fáradozását a sírjára vett koszorúval, virágokkal, mécsesekkel köszöntük meg. Hálával gondolunk a sok munkájára. Ez után én vettem át a vezetést, Előtte tizenhat évig vezetőségi tag voltam. A létszámunk mindig változó de harminc fő alá soha nem esett. Jelenleg harminckilencen vagyunk. Voltak, akik elköltöznek, mások kiléptek, de sajnos sokan örökre eltávoztak. Az alapítók közül sajnos már kevesen maradtunk. Ahogy a magánéletükben, úgy az egyesületünkben is igyekeztünk szorgalmasak lenni és takarékosan gazdálkodni a mindig szerény bevételeinkkel. A legfontosabb anyagi fedezetünket az évi háromezer forintos tagsági díjunk adja. 

Mellette önkormányzati támogatásból, a jövedelemadók egy százalékából keletkező szerény összegből, és a Jankovics István vállalkozó is segítsége nyomán fedezzük a kiadásainkat. A működésünk biztosításához létrehoztunk egy szerény eszközparkot. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de egy ötvenszemélyes komplett étkészletre mindenképp szükségünk volt. Hozzá szépen lassan sörpadokat, asztalokat, terítőket, villanysütőt és egy nyolcvanszemélyes sátrat is vásároltunk. (húsz év alatt) Minimum harminc főre és a vendégeinkre is gondolnunk kellett. A legfontosabb támaszunk az Önkormányzat. Kellemes viszonyban vagyunk a gyermekintézményeikkel, valamint a helyi és a szomszédos civilszervezetekkel. Az ünnepségeiken örömmel jelentünk meg.

Soha nem voltak otthonülő típusúak

- A legfontosabb rendezvényünk a májusi beszámolónk, amit rendszeresen a maihoz hasonló vendéglátással tartunk meg. Ezekre az említett partnereinket rendre meghívjuk. Részt veszünk az ő rendezvényeiken, és, ha szükség van rá, szívesen segítünk. Korábban, amíg jobban bírtuk erővel, sokszor álltunk a közös bográcsok mellé, hogy aztán a vendégek például a szüreti felvonulások alkalmával, elismerősen mosolyogjanak az étkezések után. Ahogy lehetett kitettünk magunkért az Advent környékén is, hiszen a meleg italokat és a pogácsákat a mi kezünk nyomán kínáltuk.

A civil szervezetekhez illőn

- A fontosabb ünnepeken is aktívak voltunk. A Föld napján például kertészkedni mentünk, virágot ültettünk, és kerti munkákat végeztünk. A szilveszteri mulatságainkra a szomszéd falvakból is átjártak. Részt vettünk a Márton napi bálokon és a karácsonyi ünnepségeken, ahogy a húsvétról sem feledkeztünk el. Az első adventi gyertyagyújtásra süteményversenyt is rendeztünk. A zsűri elnöke a Szabóné Erzsike, a híres előszállási Sarokház cukrászda tulajdonosa volt. Ő egy különleges ember, mert bármikor hívtuk, eljött hozzánk, és soha nem érkezett üres kézzel. Most is megköszönjük a barátságát!

Amíg működtek a helyi civil szervezetek

- A Darumadár és a Kertbarát, velük közösen rendeztünk nyugdíjas vetélkedőket itt a Faluparkban. Főztünk egy jó nagy bográcsnyi gulyást és jól éreztük magunkat. Arra is meghívtuk a környék összes hasonló szervezeteit. Dunaújvárosból és Dunaföldvárról is jöttek vendégeink. és mi is eljártunk hozzájuk.

Kirándulások

- Nem is olyan régen még nagy divatban voltak. Biciklitúrákat is szerveztünk. Színházba is jártunk, Dunaföldvárra és a Dunaújvárosba és Budapestre is, ahová kiállításokra, vagy más vidékekre a gyógyfürdőkbe is elutaztunk. Családostól, teli buszokkal vágtunk az utaknak, olyankor szinte kiürítettük a falut.

A Faluparkról

Kiss Laci és a felesége álmodtak egyet. „ Van itt egy üres, fás telek, milyen szép szabadidőparkot lehetne ide építeni!” Az önkormányzat megvásárolta, mi pedig kijöttünk a környéket rendbe tenni. Azóta a kis terület a 20 szorosára nőtt… Az önkormányzat segítségével építettünk egy szalonnasütőt, majd ugyancsak ők asztalokat és padokat készítettek a megszépült helyre. Azután meg máig is gyönyörűen építgette tovább és mára ez a csodálatos helyszín lett belőle. Nagy öröm ez a sok rendezvény mindenkinek, ahol a gyermekek és a felnőttek is jól érzik magukat. Nagyjából ennyi a húsz éves tevékenységünk, de mára már kevesen maradtunk. A régi tagok elfáradtunk és lebetegedtünk. Kedves Fiatalok! Vegyétek át a stafétabotot, vigyétek tovább ezt a szervezetet! Befejezésül külön megköszönjük Rauf Norbert polgármester úrnak azt a rengeteg segítséget, amivel támogatott bennünket!